Megtisztulás
Írta: Attila-benczi

Ülök, testem fényért kiállt
sötétség hercege rám talált.
Összeráncolom homlokom
végre meg kellene mozdulnom.

Testem korhadt fához hasonlít,
hajnal minden erőmet elvit.
Keresem. Bárcsak meglennének.
Remélek. Nincsenek emlékek.

Mi ez? Dobok!Nem furcsa hangok
bennem szanaszét szórt maszkok.
Kidobtam értelmetlen múltam
Ma, talán újra szülöm önmagam.