elindulok mennem kell várnak
a szárazon lihegő réten
esőt viszek és napot
a forrósághoz árnyékot
a gazdával és társaival először
találkozok mint jóságos király
népéhez én is bevonulok
látom érzem tudom hogy szeretnek
megesküszöm a csillagos égre
a mellettem kitartó ifjú életekre
mit maguknak álmodnak el nem
veszhet beérik számoljanak vele
jövök és maradok meg nem
futamodok itt van az idő amit
elterveztem véghez is vigyem
nézzetek körül zöldell a rét
mező nektek adja minden termését
ólálkodva leskelődnek rátok
erős vagyok s addig ellenállok
míg érzem nekünk nyílnak a virágok
betömjük a vizesen tátongó sáncot
és már csak az marad
kergessük magunktól messze
az ólálkodókat
ha nem lesz már egy sem aki ránk éhes
mondhatjuk hogy ez így már tökéletes