Meteorok szemében béke

                                                                                                M-nek.

                                                                                           

                                                    A tetőn ahonnan völgybe

                                                   szédülnek a fák és

                                                   árnyam ketté szakítja

                                                   a szél kedvesen

                                                   nyitott könyv lesz a horizont

                                                   s a világ fényei játszanak velem,

                                                   egybe olvad tér és idő,

                                                   erdők kinálnak

                                                   bővizű forrást-

                                                   nincs bennünk semmi félelem,

                                                   csak tisztaság és érzelem

                                                   szemünkben bujkáló láz-

                                                   egymás tekintetébe menekülve

                                                   kérdezz-felelek lesz a játék,

                                                   kézen fogjuk a lehetetlent

                                                   s az út göröngye kedves ajándék-

                                                   vagyunk s a lényeg ebben tükröződik

                                                   két vonallal aláhúzva a kijelentés-

                                                   milyen szép is egy értékes barátság

                                                   amikor virágba öltöznek az esték

                                                   és úgy hull bele az éjszakába létünk

                                                   mint harangkondulás lelkünk tüzére:

                                                  szavak nélküli mindenség a hitben

                                                  s meteorok szemében béke!

                                                          Édenbe tompulnak a lángok

                                                          Elönt a szín

                                                          harangok égnek

                                                          kibomló térbe

                                                          sújt szavad-

                                                          Édenbe

                                                          tompulnak

                                                          a lángok

                                                          izzik az éj

                                                         fények nevetnek

                                                         s te a tiszta

                                                         csend maradsz

                                                         az elnémult

                                                         szélben.

                                                        Mint hab hó-tiszta vízesésen

                                                        Gyólcs

                                                        mesztelenség

                                                        álszemérem

                                                        akácméz illat

                                                        s könnyű léptek

                                                        virágot szed

                                                        csokor kezében

                                                       fűszálak hegyén

                                                       lenge légben

                                                       úgy lebben át

                                                       a lány a fényen

                                                      mint hab

                                                      hó-tiszta vízesésen.

                                                     Tavasszal

                                                     Rügyező galyakból

                                                     szavak magánya pattan

                                                     s én felduzzasztom

                                                     a vizek vétkét.

                                                     Madarak röptében

                                                     tavaszi virágzások

                                                     melódiáját hallgatom.

                                                    Lelkemből erdők

                                                    nőnek fehér lapokra

                                                    cseresznyevirágzás

                                                    idején.