Miért büntetsz
Írta: Attila-benczi

Oly kellemes volt a déli napsütésben
Ülni a kopott fapadon, majszolgatva
A gondosan elkészített uzsonnát.
Nyílt az ajtó, Te jöttél át rajta.
A Nap, szégyenében szürke felhők mögé bújt,
Mert szépséged fényesebben ragyogott, mint Ő!
Leültél mellém, kekszet ropogtattál.
Figyeltem arcod, sima és üde volt
Mint egy hajnali nyári zápor.
Boldoggá tett e látvány, felmelegítette lelkemet.
Kis diákként vártam, hogy megszólalj,
De semmi, hideg falak emelkedtek,
Fagyasztották vérző szívemet.
Mit tettem ellened, hogy így büntetsz?
Istennő voltál nekem, az Életet jelentetted.
Bűnöm, hogy szeretlek, barátként tisztellek?
Lelkem rabul ejtetted, láncaitól nem szabadulhatok.
...............................................................
Miért büntetsz? Mosolyoddal egy idegent kitüntetsz!