Történt,hogy a Jóisten,2007 június 4-én délután fél ötkor,Judit húgomat pici kislánnyal ajándékozta meg. Erdélyben,Marosvásárhelyen.

Gyönyörű kislány,haja enyhén hullámos,szőkés vörös,szeme zöldeskék,bőre és kicsi lelke hófehér.

Teltek a napok,évek,nődögélt ügyesen s esze is kiválót mutatott.

Mint legtöbb rokonommal,barátommal,velük is az interneten húztuk szorosra kapcsolatunk szálait.

Aztán következtek a családi nagy napok,Krisz konfirmálása,Andris ballagása,jöttek a rokonok ünnepelni.

Húgomék nem,hol a gyerek volt kicsi,hol a pénztálca volt vékony, A számítógép jó barátja már a kicsinek is,ahogy pedig mi kihámoztuk szavaiból,a képernyőn ha látott,ott volt Eger. Míg egy szép napon,ablakomba kitéve a lap topom,megmutattam neki a házunk elött  lévő játszóteret:mondván:

Szólj apunak csináltasson neked és Noéminek(február 11-én 1 éves) útlevelet,akkor el tudtok jönni Egerbe és annyit lehetsz a játszótéren amennyit csak akarsz .Mondanom se kell,már kicsin is tud valamit.

Húgom,Judit elhatározta és megígérte,hogy” ha az Úr úgy akarja,Karácsonyra Egerbe jönnek. Így is lett.

             Nagy öröm volt mindenkinek,megérkeztek! Elkezdtek kipakolni,Tamara  felmérte a terepet,minden érdekli…A teraszra érve meglátta a ház falán,szelíden lengő zászlókat

                                           - Kati, ez mi

                                           - zászló kicsim

                                           - milyen zászló

                                           - ez,a piros-fehér-zöld,a magyar zászló, ez meg őseink zászlaja,az Árpádsávos

                                           - miért ?!

                                           - mert mi magyarok vagyunk

                                           - én is?

                                           - igen kicsim

Teltek a napok,jó kedv, sok esemény,Karácsony,angyal járás(felénk ő hozza a Karácsonyfát) Szilveszter, buli és szeretet,sok-sok szeretet,csordultig….És újra meg újra a visszatérő párbeszéd:

                            - Kati,ugye mi magyarok vagyunk?!

                            - igen kicsim,büszke magyarok

                            - hát igen,mi büszke magyarok vagyunk!

Aztán ahogy jött úgy ment tovább,játszani,tanulni,szeretni….felnőni büszke magyarnak.

          Így volt, igaz volt! Csináljátok ti is utánam,hogy legyen sok kis székely és magyar „cserebogár”és ezáltal

                                                                     Adjon az Isten szebb jövőt!