Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Büszkeséggel tölt el, hogy székelyek vagyunk, s ez jól is van. De valójában kik vagyunk? Milyen a székely ember? Vizsgáljuk meg közelebbről. Különféle vélemények, beskatulyázások, előítéletek, ellenségeink vagy az idegenek által táplált érzések, tapasztalatok manapság is erősítik ezt a székelyekről alkotott képet.

   Először is, amire méltán lehet büszke, hogy: szavatartó. Amit megígér, azt állja. Az e-t á-nak vagy ö-nek ejti. Szinte szófukar, mégis szókimondó. Tömören, lényegretörően közli mondandóját. Mellébeszélés nélkül.  Csak érteni kell a nyelvén. Mikor megszólal, élére állítja szavait, esze ’feszt keze ügyibe’ van. A székely büszke, konok, sőt nyakas -bütürmec, akaratos, önfejű: amit a fejébe vesz, azt véghezviszi, akkor is, ha a víz alatt kell a tenyerét megköpnie.

   Öntörvényűsége nem ismer pardont. Ezért a sok meggondolatlan önbíráskodás.

   A zord életkörülmények (a külvilágtól elzáró hegyek, a kegyetlen telek, a mostoha termőföld stb.) megedzették, életrevalóvá tették. A székely ember leleményes, szorult helyzetben is feltalálja magát. Jó mesterember. Facsarintos eszének, furfangos észjárásának köszönhetően a mostoha körülményeket is a javára képes fordítani,  ’megél még a jég hátán es’.  Szíjas, ellenálló, kitartó, nem ijed meg az árnyékától. Bátran belevág új dolgokba is, s végigviszi, amit elkezdett. Ezért becsül meg és használ ki minden talpalatnyi földet, ezért képes ezermester lenni, ezért értékeli természet  és Isten ajándékait.

   A kevésnek is örül, örömében és  bánatában egyaránt dalra fakad. Szeret és  jól tud mulatni. Bírja a hideget, a szidást s a pálinkát, mindig kéznél van a bicskája. Neki nem kell a másé, de amiért megdolgozott, ahhoz ragaszkodik. Képes kiállni jogaiért, az igaz ügyért. Nem szereti a kötöttséget, főleg nem az elnyomást.

   Szabadságszerető, idegen tőle a jobbágyoskodás, a jobbágylelkület. Nem „paraszt”, a szó megbélyegző értelmében, nem rabszolga, még akkor sem, ha inkább falun élne, mint városon. Szolgál de nem szolgalelkű. Inkább harcol, s szilaj katonaként védi jussát. (Ezért áll közel szívéhez az autonómia...) Az erdélyi fejedelemség idején, a vazallusi állapot mai szóval sokkal több autonómiát biztosított a székelyeknek, amiért ők a saját vérükkel vállaltak garanciát.  A fenti kérdésre (t.i. hogy miért ölték meg a bíborost), talán ez az egyik válasz: azért, mert bíztak az ígéretben, s a fejedelem megszegte szavát. Úgy érezték, a Báthoriak, a nemesek becsapták őket, elvették szabadságukat – s ez elvakulttá tette őket. Úgy érezték, eljött a leszámolás ideje, az indulat, a düh, a keserűség elvakította őket, és saját főpapjukra támadtak.

   Mert a székely ilyen: tiszteli a tekintélyt, annak szava szent, mert tudja, hogy igazat mond. És ha őt a vezetők ösztönzik, lelkesítik, feltétlenül bízik bennük, és hűségesen kiáll mellettük. De sajnos sokszor átverik, hitegetik ma is, mint akkor.

    Harcos, küzdő, önellátó a székely ember. Azt mondják: „olyan, mint a magyar, csak egy kicsivel több...” Hadd  fokozzam egy másik mondással is: „amíg két székely van a fődön,  nincs veszve a nemzet, csak az egyik asszony legyen...”

    Igazságérzete erős: vele nem lehet ujjat húzni, amikor erősíti igazát. Egyenest, szemtől-szembe szereti ügyeit intézni. Magányos fenyőként egyedül szeret csinálni mindent, de ha szükség van, összefog, és kalákában is megmutatja erejét.

    Furfangos, csavaros eszű góbé, kenyere a tréfa és a huncutság, szeret élcelődni, de könnyen meg is sértődik. Érzelmeiben visszafogott, de mély érzésű, nagy szívű, és őszintén szeret. Sokan, – köztük saját fiai is, főleg a  nagyvárosiak – lenézik, megvetik. Primitívnek, együgyűnek, lemaradottnak, vidékiesnek tartják, csak azért, mert nem fut a divat után. Pedig ő képes alkalmazkodni, ha muszáj. És Kolozsvárt, Vásárhelyt, Brassót, Budapestet kis túlzással ma is a Székelyföld látja el  magyar utánpótlással. Székelyföldről áramlik most is a  „humán erőforrás” szerte a nagyvilágba. Székelyföld ma is a nemzet belső anyaországa, a magyarság lelki aranytartaléka...

 

   Most pedig nézzük azokat a tulajdonságainkat, amelyekre nem nagyon lehetünk büszkék, amelyek nem a jó hírünket öregbítik: a csúnya beszéd, a káromkodás, az alkoholmámoros kicsapongás és erőszak, a verekedés és bicskázás, a feljelentések és árulkodások. Micsoda bosszúállásra vagyunk képesek a rokonságon belül, vagy azzal szemben, aki megbántott minket. És milyen nehezünkre esik a bocsánatkérés. Hány családban megszűnne a szenvedés, ha tudnánk bocsánatot kérni…

   A durvaság és az alkoholizmus  mellé tegyük oda még az olyan „nemzetrontó” bűnöket is, mint pl. a gyermekgyilkosság,  a hitehagyás, a bosszúállás, a ’megbocsát de nem felejt’ szkizofrén  magatartás, a véget nem érő családi cirkuszok és pereskedések a föld, a birtok miatt...

   És ott vannak még az apátlan gyermekek, a leányanyák vagy az agglegények?... Höngörgőzünk le az oldalon, belé a szerelempatakba... Toljuk a különféle pártok, rendszerek, ideológiák szekerét, el- és beáruljuk, feljelentjük, ha kell megnyuvasztjuk egymást a túlélés jegyében. Nyilván ezek nemcsak székely specialitások. A hűség feladásáról nem is beszélve.

 

Megtekintések: 2325

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Sebestyén Péter December 2, 2014, 4:31pm

Köszönöm Margitka, áldott készülődést nektek is. És adjatok hálát, hogy székelyek  vagytok! Az Úr áládása rajtatok+!pétrepáter

Hozzászólt Urszuly Margit December 2, 2014, 3:47pm

Kedves Péter! Olyan jól esett megmártózni soraidban, még meg is hemperegtem jól magamot benne, hogy jól magamba szívjam minden ízét, zamatát. Eröst büszke vagyok, hogy ilyen gyökerek sarja vagyok. Nehéz szívvel viszont úgy érzem, hogy sajnos egyre jobban korcsul a mai nemzedék erös karaktere minden szinten Nem tartom üdvösségesnek róni a "mai fiatalokat" vagy sóhajtozni a régi szép idök után, de borzasztóan fáj a hanyatlás. Szerintem  a székelynek még ma is jobban áll a szájába a sült pityóka vacsorára mint a krumpli vacsi, amit sajnos  nemegyszer próbálom megrágni....de sajnos nehéz lenyelni, megemészteni pedig lehetetlen :( Mulatni sem úgy tudnak, mint ahogy az szokás volt, egy lakodalom nem éjfélkor kéne befejezödjön, hanem másnap délig mulatni és mindvégig igazi jó kedvvel, nótázással. Sajnos még verekedni sem úgy tudnak mint valaha ;)

Ezért a véleménynyilvánításomért  szives elnézését kérem mindenkinek, aki ugyanezt érzi a témával kapcsolatban és akinek ugyanúgy fáj mindez mint nekem, de a jobb reményében megtartsa magában a szót.Remélem érzitek, hogy nem vádolni szeretném székely nemzetemet, inkább bátorításként mindenkinek, aki keményen áll a megmaradásunk védö bástyáján, legyen az egy szép szó, egy vers, egy ima vagy egy székely vicc, amit kézbeliként használ a cél érdekében. 

Mégegyszer köszönöm neked Péteratya, hogy megmelegedhettem az általad gyujtott adventi gyertya fényénél. Mindenkinek reményteljes várakozást!

Hozzászólt Sebestyén Péter December 2, 2014, 7:44am

Köszönöm, kedves Gyula! Reménykedjünkl s tegyünk meg mindent, hogy Isten szeretetét ne nélkülözzük! Áldott Krisztus várást: pérterpáter

Hozzászólt Kenéz Gyula December 2, 2014, 6:26am

Kedves  Péter !  Igaz  én  nem  vagyok  székely,  de  erdélyinek  tartom  magam.  Többször  jártam  már  Székelyföldön,  és  az  ott  tapasztaltakat  versbe  foglalva  irtam  le.  Egy  ilyen  versemet   szeretném  megosztani,  amely  az  ottani  magyarság  helyzetét  jellemzi.

 

Hozzászólt Sebestyén Péter December 2, 2014, 5:29am

Köszönöm, Barta úr!

Hozzászólt Barta László December 1, 2014, 9:32pm

   Tisztelt Sebestyén Péter! Igencsak megéritett ez a "székely útmutató" avagy "kik-vagyunk, mik-vagyunk" ezmefuttatása. Megvallom,én sem titkolom góbéságom és szintén bűszke vagyok székely felmenőimre! Sok szép szívetmelengető szavakkal,mondatokkal próbálja körülírni milyenségünket. Szinte már kezdtem úgy olvasni sorait,mintha dicshimnuszt hallanék-olvasnék a székelységről.Magamban mondogattam is: Íme! Egy tömör,velős himnusz a székelyekről! Egy magasztalás,dícséret,óda! Köszönet jár ezért Önnek! Persze,nem mindenki láthatja így,ismerheti meg valójában a milyenségünket, csak azok, akik közelről,belülről értik és érzik mindazokat amiket leírt. Na, és a végén azért még kevésbbé szimpatikus vonásokat is ecsetel,szintén jó meglátással és mértékkel. Erre mit is mondhatnánk? Akinek nem inge, ne vegye magára a negatívumokat! Gratulálok az írásához és továbbra is hírdesse,terjessze a székelység hírét,igazságszeretetét! Üdvözlettel.        

Hozzászólt Sebestyén Péter December 1, 2014, 2:17pm

Köszönöm, kedves Gyula! Igyekeztem. Áldott ünnepi készülődést mindannyiuknak!

Szeretettel: péterpáter

Hozzászólt Kenéz Gyula December 1, 2014, 2:13pm

Sebestyén  Péter  nagyon  hűen,  aprólékosan  jellemezte  a  székely  embert.  Minden szava  igaz. Gratulálok.

Hozzászólt Sebestyén Péter Október 30, 2014, 11:34am

Alább elérhető a tejes hanganyag is:

http://p*************/content/hu/Egyeb_hangfelvetelek

Hozzászólt Sebestyén Péter Október 15, 2014, 9:04pm

Örvendek neki, hisz magunkból indultam ki.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek