Mondd
Írta: Ili Czibak - Attila Benczi

Ili: Mondd,te minek örülnél?
Aki minden nap bánat kenyerét eszed,
Kinek munkától kérges a keze.

Attila: Most is kezem remeg, fáradság
Gyötri lelkem, megpihenni
Az jót tenne velem.
De legjobban amire vágyom
Magányomat végre ledobni
És boldogan nevetni.

Ili: Te,ki hajnali harmattal ébredsz,
Éjjel vágy teli álmokat kergetsz,
Mondd.

Attila: Szó nem hagyja el torkomat,
Vágyálmaim mind bent rekedtek,
Hajnalfényétől várom ébredésem.

Ili: Mondd,hát
Kinek szívét elhagyta szerelme
De feledni őt soha nem tudta.

Attila: Emlékeim közt még ott él
Simogató kezét érzem még,
Óvó tekintetét nem feledem.

Ili: Mondd,újra
Te,ki reméled,hogy még boldog leszel
Halottaidtól halkan búcsút veszel,
Minek örülnél?

Attila: Reménynek kék madara elszállt fölöttem,
Csak egy maradt,nem sokára látom őket.

Ili: Mondd, te minek örülnél?
Te,aki hátrahagytad gyerekkorod rég,
Te,aki tudsz a szép szónak hinni még.

Attila: Gyerekkorom képei földön elsárgultan hevernek
Szép szavak tengerébe mind elvesztek.
Minek örülnék?
Amikor halom az égi harsonákat
Ne a magány hideg küszöbén feküdjek,
Egyedül,jó lenne valaki fogná kezem.
Ennek örülnék.