Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Álltam a sorban, ha azt a két toporgó embert, aki a kis faház üvegablaka előtt ácsorgott, sornak lehet nevezni. Egy igen jó kis boltocska nyitott ablakai előtt álldogáltunk, igazából jól is esett, hogy a sokéves átlaghoz képest korai tavasz simogató napsugarai melegen cirógatták a hátamat, megnyerve ezzel a csatát Szélurfival aki már csak ímmel-ámmal fitogtatta hajdanvolt erejét. Fürkészve kémleltem be a kis üzlethelyiség üvegablakán, legeltetve szememet a szebbnél-szebb kolbász-párokon, csípőseken, csemegéken, szarvasból, mangalicából készülteken, örültem a frissen sült tepertő kiszivárgó illatának, nyálam csordult a kíméletesen füstölt, félbevágott disznósajt szemet-marasztaló látványától. Szóval, nem bántam, hogy sortársam, aki már befejezte a vásárlást, néhány percig még feltartotta a boltos hölgyet. Láthatóan jól ismerték egymást, persze, csak amolyan eladó-törzsvásárló ismeretséggel, amibe belefér pár olyan mondat is, ami nem tartozik szorosan a vásárlás tematikájához. Inkább csak a protokolljához, ha nem túl hosszú és türelmetlen a sor. No, most nem volt az.

Amíg beszélgettek, gondolkodtam, milyen és mennyi sonkát vásárlok majd Húsvétra, és meg is beszélem az eladóval, hogy tegye nekem félre, nem mintha nem lenne elegendő áru az utolsó percig is, de hát mégis csak megnyugtatóbb az ember „pultalóli” beállítottságú lelkének, ha előre mindent lerendez. A hatvanas éveiben járó férfi, aki egyébként igen jó megjelenésű és megnyerő modorú volt, éppen azt fejtegette a hölgynek, aki néha-néha rám pislantott, mintegy ellenőrzendő sorban állói türelmemet, hogy milyen nagy kár, hogy most Húsvétkor nem mehetnek el valamilyen jó kis velnesszre. Most náluk lesz a buli, nem is tudja hányan lesznek, de biztosan húsznál is többen. A boltosnő mondott pár keresetlen szót, hogy ennek is megvan a varázsa, meg miegymás, majd gyors búcsú következett és rám került a sor.

Eddig a történet. De nem hagy nyugodni a gondolat azóta sem, meg sok más ilyen hasonló tapasztalat óta sem. Mi is a baj, a bajom? Nem ünnepelünk, csak „munkaszünetelünk”. A Húsvét, mint olyan, a maga nemében nyűg az embereknek, akár Krisztus vonatkozásában, akár a néphagyományi részét tekintjük. Rendben van (azaz, hogy nincs, de most ezt hagyjuk), de akkor miért tetszik nem dolgozni. Ha nem ünnep, akkor miért degradáljuk munkaszüneti nappá? Miért lesz ünnepeink sokaságából két szombat egymás után, amikor mindent lehet csinálni, csak azt nem tesszük, aminek okán éppen nem dolgozunk?

Nem csak az egyházi ünnepekkel vagyunk így, melyeknek okát és magyarázatát piros színekben nevelkedett nemzedékeink már nem is igen tudják – legalábbis kis hazánkban, mert odaát, amit mi nemes egyszerűséggel csak „határon túl”-nak titulálunk, nem is gondolva arra, hogy nem mindegy, honnan nézzük, nos, ott még okkal járnak a templomba. Nemrég volt Nemzeti ünnepünk, március 15-e. Reggel végigmentem a városon, egy helyen volt némi, lázasnak éppen nem mondható ünnepi készülődés: a Petőfi téren, ahol majd tízkor a polgármester tartotta beszédét. Mikrofonpróba volt. A fő utcán elszórva néhány zászló, igaz, már az is eredmény, hogy nem felváltva a piros-fehér-zöld és az a sokáig uralkodó egyszínű. Meg az is eredmény, hogy legalább annyi zászlót lobogtatott az ünnepen a szél, amennyit tőlünk keletebbre, a határon túl nap, mint nap megtehet. Csak a színek mások. Az egyik hegyi utcában felfelé menet megszámoltam: hatvan ház, zászló egyen se. Ott már a villanyoszlopokra se tettek. Vagy azért, mert nem jutott, vagy azért, mert minek. Itt úgy sincs otthon senki, akinek lobogtak volna: elmentek kirándulni vagy velneszezni. Elvégre Munkaszüneti nap mi mást lehetett volna tenni!

 

2012. Húsvét vasárnapján

Megtekintések: 408

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt gyuge erzsebet Április 12, 2012, 9:36pm

Tetszik a tema.Egyetertek Tunde es Judit velemenyevel. Ez a fasultsag mindazert van mert mar reg kizartuk Istent az eletunkbol . Senki mas nem felelos ezert csak mi magunk. Epp ezert nem tudunk orulni semmilyen alkalomnak, unnepnek de egyebnek se.Ha Istennek tetszo eletet elnenk szegenyen is vagy gazdagon is sokkal boldogabbak lennenk! Persze ez mindenkinek sajat szabadakarati dontese.

Hozzászólt Bálint Mária Április 10, 2012, 7:22pm

Sokélű dolog ez. Az iskolák az ünnep előtt egy nappal ünnepelnek, mert a szülők kifejezett kérése (volt ezelőtt vagy 18 évvel, s így maradt) , hogy a gyereknek ne csináljunk programot, mert akkor nem tudnak menni a családjaikkal velneszelni. Meg a véglet is kétírányú: egyik gyereknek tízóraira se futja, a másiknak hiába kínálod fel az ingyen iskolai programot akár Bécsbe is, mert inkább Tenerifére megy a szüleivel. (Más-más iskoláról van szó, tanárként meg diákként is a saját iskoládhoz vagy kötve ilyenkor. Azzal a különbséggel, hogy a tanárnak kötelességei vannak, a diák meg húzódozhat mindentől.)

Hozzászólt Monduk Adalbert Április 10, 2012, 7:10pm

Nem csak a vallásos ünnepre való nevelést, hanem a nemzeti ünnepekre is. Még tudjuk hogy ünnepkor kitesszük a zászlót /de lehet állandóan kint van/, városunkban talán öt-tíz házon van zászló , ünnepi megemlékezésre csak néhányan megyünk el , pedig iskola is van és a diákságnak ott lenne a helye, de a tanárok ahogy írod "elmennek velneszelni" és pihenni mert a "sok munkától" kifáradnak.DE mi tartsuk magunkat és ünnepeljünk ahogy megszoktuk , hátha ragad másokra is.

Köszönöm.

Hozzászólt Denezsi Matild Április 10, 2012, 5:16pm

A mi korosztályunk még megkapta a megfelelő vallásos, ünnepre való nevelést.Éltünk is ennek megfelelően és gyermekeinknek is ilyen nevelést igyekeztünk adni, amíg lehetett.

Igyekeztünk csak, mert “beleszóltak mások”.Így az 50 év alatt lassan, de biztosan mi is és az utánunk következő nemzedék is belefáradtunk, elfásultunk.-sajnos! Ezért még a jobbik Énünk  fájlalja, hogy munkaszüneti nap lett a legszebb vallásos ünnepünkből..

Sajnos a mostani fiatalságnak ez már így természetes,akár vallásos, akár nemzeti az ünnep.

 

 

Hozzászólt Miklos Stefan (István) Április 10, 2012, 3:44pm

Köszöszönöm az irásod,tényleg ez már nem az a Húsvét ami volt gyerekkoromban,tartjuk megszokásból..............

Hozzászólt Mária Hendrik Április 10, 2012, 3:31pm

Köszönöm az írásodat. Elgondolkodtató, hogy valóban az ünnep nyűg-e az embereknek? Igen, mert hiányzik az igazi tartalom. Ünnepeltünk már eleget az elmúlt évtizedekben, s közben tettek róla, hogy kiégtünk, s csalódtunk rendesen.

Hozzászólt Szerencsés Zoltán Április 10, 2012, 2:30pm

Sajnos, a zászlók lemaradtak! De nálam Csákváron fent van--egész évben-- mert itt magyar család lakik!

Hozzászólt Bálint Mária Április 10, 2012, 11:54am

"Hatszor semmi, semmi" - hallom most is apám szavait, amint egész vasárnap számol, hogy a bilanc/mérleg a regiszterben stimmeljen. Ha nem is napra, de hátre-készen, hogy a kontollok ne kapják felkészületlenül, hogy lássa, a rábízott üzletben rendben megy-e minden, vagy menet közben elromlott valami, s akkor zsebbe kell nyúlni. Már megint.

Ezt nagyon szerette hangosan mondani, meg a háromszor semmit is. Talán örömében, hogy ezen nem kell gondolkozni. Ők még így nevezték, nem nullának, nem zérónak.

Látom magamat, amint templomba menet a küszöbről visszanézek rá. Ő meg azt mondja: figyeljetek fiaim helyettem is. Nem járt templomba. Olyankor számolt. Ünnepnapokon eljött, de a pap addig szidta a szószékből azokat, akik csak ünnepnap mennnek oda, hogy ezzel végképp felhagyott.

Hozzászólt Makai, Begidsan Judit Április 10, 2012, 10:43am

Talán sok volt az ötven év, és a szónak ereje van, hát még a gesztusoknak, éveken keresztül a Tavasz ünnepe volt Húsvét, akkor miért csodálkozunk? Vajon mi a családban mindent megtettünk, hogy másképp legyen? A jólét mindenkit arra ösztönöz, hogy 'megérdemlem' mindent amit kapok, sajnos túl későn jövünk rá, hogy  dehogy!

Hozzászólt Szőcs Katalin Április 10, 2012, 10:22am

Jó beleérzésed volt az ünnepre, kedves János. A Húsvét ugyanis az év legnagyobb ünnepe volt az ókorban, még az újkorban is a Solemnitas Soelmnitatis - az Ünnepek Ünnepe volt. Ilyenkor igazán fellobogózhatnánk a házainkat. Magunkba szállhatnánk egy kicsit mélyebben és gyakrabban, megérteni a tavaszhoz kötődő újrakezdések kegyelmét.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2023   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek