Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Késő őszi hűvös, szeles, de napos idő volt. Péter a tizenegy éves kisfiú nagyszüleinél ebédelt. Szülei esküvőbe mentek, nem kis cirkusz után, mégis otthon hagyták, édesapja kikelt a képéből, a sok hiszti és földre vetődés láttán, büntetésből egyedül akarta hagyni a lakásban,édesanyja viszont átölelte és kieszközölte a papától, hadd maradjon tatával és mamával. Péter annyira szeretett volna velük menni, a rosszkedvén ez a kis szívesség semmit sem változtatott. Mogorva volt, egész délelőtt csendesen feküdt az ágyon, nézte a plafont és mérgében hol sírt, hol meg ökölbe szorított kézzel, bosszút forralt édesapja ellen.

Sándor bácsi, s Erzsike néni tehetetlenül szemlélték unokájukat, segíteni akartak neki, viszont nem tudták hogyan.

- Mit csináljak Sándor? – kérdezte Erzsike, - nem lesz ennek jó vége, ismered a fiadat, amilyen hirtelen haragú, ha ilyen hangulatban találja a fiát, amikor hazajön, még képes jól elverni.

- Hát igen- dörmögte Sándor, közben pedig huncutul pedert egyet a bajszán. - Úgy hiszem, tudom a gyógyszert a fiú viselkedésére, csak asszony, minden rendes ember, evés után veszi bé azt, úgyhogy egy kettő, úgy es ott az idő, ebédeljünk.

Tíz perc múlva finom ínycsiklandozó illatok, zökkentették ki Pétert az álmodozásból. Felült az ágyon érezte, korog a gyomra. Szerette tatát, lehet jobban, mint az édesapját, kiszaladt a konyhába felült Sándor bácsi térdére, átölelte, s jól kisírta magát. Erzsike néni megsimogatta kis szőke buksiját, majd így szólt:

- Péter, ebéd után tata ki kell menjen a kertbe, tudod az orvos kérése, sokat kell gyalogoljon a friss levegőn. Te nem kísérnéd el?

- De igen- felelte szipogva Péter.

- Nagyon jó- örvendezett Erzsike néni. – Akkor gyertek, ebédeljünk.

Asztalhoz ültek, Sándor bácsi keresztet vetett, majd elmondta az asztali imát. - Jöjj el Jézus légy vendégünk, áld meg amit, adtál nékünk, áld meg Jézus ételünket áldott szent kezeddel, gyermekeid kik szeretnek, kérünk, ne feledd el, Ámen.

 

 

 

xxx

 

Jó hosszú séta volt. Egy darabig némán mentek egymás mellett. Sándor várt, remélte lesz alkalma beadni a „gyógyszert” a fiúnak. Péter végre kifakadt.

- Tata, gyűlölöm a rosszat! – Gyűlölöm! - kiáltotta vadul hadonászva, - és ha felnövök elfogom pusztítani. Sándor mintha erre várt volna, hírtelen megállt, s így szólt a fiúhoz.   

- Rendben, pusztítsd el, csak engedd meg, hadd mutassak neked valamit.

- Mit tata?- kérdezte kíváncsian Péter.

- Nézd meg ezt a fát? – Mit látsz, van-e árnyéka?

- Igen persze akkora, mint fa. De tata, hiszen mindennek van árnyéka, még neked is és nekem is.

-Így van kicsi unokám- szólt huncutul az öreg- most légy szíves, pusztítsd el az árnyékot.

Döbbenten állt meg a gyerek. Nézte, nézte, nagyapja kék szemét, majd suttogva így szólt:

 

- Tata, nem lehet. 

- Miért? – kérdezte gyorsan Sándor.

- Mert, mert – felelte akadozva Péter, - akkor magát a fát, vagyis magamat, vagy téged kellene elpusztítani.

Ott szálltak ezek a szavak még jó darabig a levegőben, elkísérték tatát, és unokáját hazáig, s mire megérkeztek Péter szülei, a „gyógyszer ’’ kifejtette hatását, édesapja nem ismert a fiára. Mikor búcsúztak, Sándor annyit mondott a fiának: - Jövő vasárnap sétálni kell menjek, az orvos tanácsolta. Elkísérsz? …..

Megtekintések: 488

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Tőtős Emese December 15, 2011, 11:32pm

A régi öregeknek jobb módszerük volt, mint a mai összes tanult pszihológusnak, vagy alkármelyik szakembernek. Türelmesek voltak, és hatásosak az eszközeik.

Hozzászólt Szente Cs. Janos December 15, 2011, 7:54pm

No Zsolt. "Bé vagyol azonosítva" Te is. 

Hozzászólt Ruszka Zsolt December 15, 2011, 7:51pm

Nem.

Hozzászólt Szabó Mária December 15, 2011, 7:40pm

Nagyon tetszett az írás, nekem a Ruszka nagypapát juttatta eszembe az Akácos utcából. Tévedek ?

Hozzászólt Dr. Dobos Elek December 15, 2011, 7:37pm

Nagyon kedves írás. Az ilyen értékes nagyapa és a még "konok" unoka egy életre szóló lelki kapcsolata ,a séta után kialakult. A történés, jókor, jó helyen és időben volt. Sajnos, az ilyen nagyapa ma már lassan hiánycikk.

Hozzászólt zachari ilona December 15, 2011, 6:10pm

nagyon tetszett, hiaba a nagyapak tudnak valamit.

Hozzászólt Bordos Maria December 14, 2011, 10:50pm

Igazán kedves, szivhez szoló történet, örömmel olvastam...köszönöm...Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kivánok...üdvözlettel:Maja

Hozzászólt voros eva December 14, 2011, 10:15pm

   NAgyon szep,kedves tortenet!Aldott bekes unnepeket kivanok es jo egeszseget minden kedves olvasonak!

Hozzászólt laszloboldizsar December 14, 2011, 3:19pm

Kedves Zsolt!

Gratulálok ehhez a nagyszerű történethez!

Hozzászólt Budai Mihály December 14, 2011, 1:41pm

Kedves Zsolt !

Az a nagyszerű dolog, hogy látszólag egy nagyon egyszerű kis történetből milyen nagy igazságokra jön rá az

ember. Gratulálok ehhez a nagyszerű történethez, és köszönöm. Áldott békés Karácsonyi Ünnepeket, szeren

csében bővelkedő Boldog Új Évet kívánok. Tisztelettel: Budai Mihály

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek