Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány idén harmadszor volt testvérszervezete, a Svájci Magyarház Alapítvány és a Zürichi Magyar Bál vendége. Akárcsak a korábbi években, idén is gyönyörű kiállítással leptük meg a bálozókat, ezúttal az Ember és Föld címet viselő nemzetközi fotótáborunk képanyagát és a Böjte Csaba testvér gondolataival megjelent új fotóalbumunkat mutattuk be. Önkénteseink a bálon adományokat gyűjtöttek a leégett kommandói iskolai és az atyhai templom javára, majd még néhány tartalmas élményre is jutott idő.

Mit lehet két és fél nap alatt megtapasztalni Svájcból? Mindenek előtt, hogy tényleg nagyon drága, tényleg nagyon tiszta és tényleg nagyon pontos minden. Álltunk hétvégén reggel 6.30-kor egy pályaudvaron Zürich külvárosában, a távolban feltűnt a mozdony világítása és gondoltuk, hogy itt a világvége, nem fog beérni! Beért, másodpercre pontosan. Az is hamar feltűnik az utazónak, hogy a Schwitzer Dütsch elég nevetséges a gyakorlatlan fülnek - kis túlzással egy szót sem érteni belőle -, viszont “német Svájcban” aránylag gyorsan váltanak irodalmi németre, ha látják az arcokon a kétségbeesést, vagy a széles mosolyt. A tömegközlekedés olyan, amiről minden vonat-, villamos-, vagy buszmániás álmodozik, a sajtok fantasztikusak és kiderült, hogy Svájcban termelnek bort is. Azon a kvízkérdésen pedig, hogy „mondj egy svájci sör márkát”, mind elvéreztünk. Pedig vannak, és nem is rosszak, de valószínűleg az előállítási költségük megakadályozza, hogy a városhatárnál messzebb vigyék őket, úgyhogy aki svájci sört akar inni, annak el kell mennie Svájcba.

Zürich óvárosa egyébként nem sokkal lehet nagyobb, mint Miskolc, vagy Debrecen belvárosa, 3-4 óra alatt kényelmesen végig lehet járni. Az esős, szürke hidegnek köszönhetően nem láttunk olyat, hogy a svájci Alpok felett a felhők közül betüremkedő napfény megcsillan a Zürichi tó vízén, de a belváros kétség kívül rendezett és minden utca tip-top, ahol turista egyáltalán előfordulhat. A kézműves csokoládékra nagyjából annyit lehetne költeni, mint a minden sarkon árult órákra és akármilyen meglepő, svájci bicskát is legalább ennyi helyen lehet vásárolni. Viszont rengeteg szökőkút és közkút van, mindnek iható a vize, de ez nem mindenkit tántorít el attól, hogy boltban vegyen mentes vizet.

A városképet nagyban meghatározó templomok valószínűleg kivétel nélkül katolikus templomnak épültek, ma viszont reformátusok és meglehetősen puritán a belső terük. Néhány helyen látszanak a reformáció előtt készült freskók, de néhány falrészletet leszámítva, mindenhol le lettek meszelve. Mivel itt senki nem fog órákig a templomok falait díszítő freskókon álmélkodni, Zürichet egy nap alatt tényleg oda-vissza be lehet járni. Cserébe a felejthető templombelsőkért, itt ájuldozásra az étlapok ár oszlopát találták ki. És működik!

A zürichi városnézés és a bál másnapján, helyi barátaink meghívására elmentünk egy egész napos vonatos túrára Chur várostól az olaszországi Tiranoig és vissza. A négy órás út a panoráma ablakos Bernina Expresszel átvezet az Alpokon, az útvonalat csodálatos látképek és mérnöki megoldások szegélyezik.

Méteres hó, gleccserek, kisebb-nagyobb tavak, szerpentinszerűen kanyargó vasúti pálya és (bár nem számoltuk, de hiszünk a hivatalos adatoknak) 55 alagút és 196 híd várja az utazókat. Megkockáztatható, hogy az útvonal nyáron legalább annyi látnivalót tartogat, mint egy esős februári napon. Mivel a visszaindulás előtt Tiranoban csak másfél óra áll rendelkezésre, egy ebédnél sokkal több nem fér bele az időbe. „Erőltetett menetben” ugyan meg tudtuk nézni a kisváros bazilikáját, de a kis óvárosra már végképp nem maradt idő. A túráról visszafelé hallottuk az állomáson, hogy egy IC hat percet késik egy másik vonat hibája miatt. Lehet, hogy miután elhagytuk az országot, Svájcot emiatt elérte az apokalipszis, de a hazaúton még annyi belefért, hogy megnézzük Schaffhausen közelében a Rheinfallt, Európa egyik legnagyobb vízesését. Meg a felette lévő Laufen kastélyt, amit meg nem is lehet kikerülni, ha le akarunk jutni a vízeséshez.

Reméljük, hogy máskor is eleget tehetünk svájci barátaink meghívásának, és az elkövetkező években is lesz lehetőségünk kicsit körbe is nézni az országban.

(Fotók: Tetlák Örs és Bálint László, szöveg: Tetlák Örs)

Megtekintések: 147

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek