Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Nem hagyja veszni Erdélyt az Istenünk!
Amint az lenni szokott ilyen nagy eseményeknél, már a történések zajlása közepette érkeznek a hírek, tudósítások. Éppen ezért azt gondoltam, hogy én csak arról írok, amit személyesen átéltem. Mint egy iskolás kislány, olyan izgalommal vártam a nagy napot, szombatról vasárnapra virradó éjszaka alig aludtam valamicskét. Hajnalban magamra rántottam a keményre vasalt székelyruhát, s kezemben a székelyzászlóval elindultam a megbeszélt helyre, ahonnan a busz indult. Ismerős, mosolygós arcok fogadtak, emelkedett hangulatban indultunk Kézdivásárhely felé. A nótázás se maradt el útközben, s ami számomra nagyon jó érzés volt, az az, hogy fiatalok, középkorúak, és egészen öreg emberek is voltak velünk. Mint egy nagy család, olyanok voltunk.
Alig érkeztünk meg Kézdivásárhely főterére, máris ismerős hangok kiáltották egyikünk-másikunk nevét. Egy másik vásárhelyi busz érkezett. Érdekes, valahogy más volt ennek a találkozásnak a hangulata, mintha Marosvásárhelyen futottunk volna össze. Amikor a főtér megtelt, már elveszítettük egymást kicsit, de ennek azért nem volt nagy jelentősége, mert a mieink között voltunk, bármerre fordultunk. Rengeteg ember jött oda hozzám, szeretettel öleltek meg, közös fotót készítettünk. Végre személyesen is találkozhattam egy pár olyan emberrel, akikkel lélekben már találkoztunk a banigyűjtés alkalmából. Azt hiszem még ennyi kézzelfogható szeretet nem is áradt rám, mint most. Öleltek, a férfiak kezet csókoltak, biztattak, hogy tartsak ki, biztosítottak arról, hogy ha szükség van még segítségre ők készen állnak újra mozdulni.
Elindultunk, csatlakoztunk a menethez, és amint várható volt, rövid táv megtétele után meg is álltunk, mert összeértünk a velünk szembe érkezőkkel. Itt meg kell jegyeznem, hogy kicsit hiányzott az információ áramlása, nem nagyon tudtuk, hogy mi történik. No, de reméljük legközelebb jobban sikerül, tanulva a mostani hibákból. Ennek ellenére megcsináltuk! Ahogy ott álltunk, jöttek az autók, érkeztek székelyzászlós motorok, s egymásnak integettünk. Az autók közt volt egy konstancai kamion és egy galaci személygépkocsi, sofőrjeik mosolyogva integettek vissza.
Hazafele haladva megálltunk a Nyergestetőn. Nekem itt volt a legszebb élményben részem. Egy másik busz mögül erőteljes férfihangok hallatszottak, amint dalolnak: “…öreg Édesanyám, arra kérem ne sírjon…”. Hamar megkerültük a járművet, és csodálatos kép tárult elénk. Székelyruhás férfiak és nők énekeltek. Tűzzel, szívvel, lélekkel. Szentegyháziak voltak. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha régmúlt időbe csöppentem volna, meseszerű volt az egész. Bekapcsolódtunk mi is, énekeltünk velük, de mindenekelőtt csodálva hallgattuk őket.
Ott, a Nyergestetőn, és az egész menetelés alatt, annyi kézcsókot, ölelést kaptam, az éneklő székelyektől és az őket hallgatóktól, hogy kijelenthetem: egész életemre feltöltöttek szeretettel. Ezt a szeretetet tovább fogom adni, ki fogom árasztani, és ismét megtörténik majd a csoda: minél többet adok majd, annál többet kapok, kapunk! Ez az igazi hatalom! Ez az ami nagyon fontos! Amint e sorokat írom, szűnni nem akaró a libabőrödzés hullámzása. A felfokozott érzelmek nem akarnak múlni. De nem is kell! Maradjon meg bennünk ez, és adjuk tovább azoknak az embereknek, akik nem tudtak vagy nem akartak velünk lenni. Juttassunk nekik is a tűzből!
A menetelés előtt sokan tettek fel kételkedő kérdéseket. “Mi fog változni? Mi lesz hétfőn?” Azt hiszem megtaláltam a választ. Egymásra találtunk ismét! Megerősödtünk abban a hitben, hogy együtt hegyeket mozgatunk meg, hogy még mindig összetartozunk, a kegyetlen világgal szemben bármikor megálljuk a helyünk! És ezzel az erővel úgy tudunk tovább élni a hétköznapjainkban, hogy egyenes a gerincünk, büszkén tudjuk vallani: egy nagyszerű nemzet fiai, lányai vagyunk!
Nem hagyja veszni Erdélyt az Istenünk! Imáink meghallgatásra találtatnak!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Szaka'cs Endre Október 31, 2013, 7:50am
-
Levél fiamhoz
Édes gyermekem ! Ismét írok neked. Tudom, tudom alig kaptad meg a másikat és még válaszolni nem volt időd. De tudod ma szent az este .Ilyen estéken régebb össze szoktunk gyülni. Emlékszel anyátok mindig kalácsot sütött, levágta az első töltött libát. És még sóstanglit is sütöttek nénédékkel. Gondoltamm ha már nem lehettek itt akkor én varázsollak ide magam köré benneteket .
Kalácsot nagynénéd hozott és a libának is nekem adta a jobb , igen a jobb szárnyát és a melléböl egy darabot .Mellé reszelt pityokát . Szép volt ott kinnt . Olyan szép mint mikor tűzet dóbtatok valamikor. A töklámpások fényénél kullogtatok a nyomunkba, a kezetek a lámpákkal volt elfoglalva .
Tudod fiam én jól vagyok . Nem is hittem , hogy ilyen könnyen kíérek. Különmben még kétszer voltam kint a múlt héten . Eről nem is írtam a múltkor. Először csak a gereblyét , kapát és a kisbaltát vittem magammal. Másnap a vederben betonhabarcsot csináltam mert a kő kicsit előre dőlt . Alácementeztem . A hideg telek felfagyasszák tavasszal már nem úgy áll vissza mint ahogyan azelött volt.
Anyátok sírját fehér krizántémmal tüzdeltem körbe és fagyar bogyóval kigyöngyöztem. A legsszebb sír az övé most . Tulipánosra díszítettem. Tudod te hogyan kell. Tettem a csücskékbe egy pár csipkebogyót is. Jó gyertyát kaptamm most a boltban. Szépenn elégtek mindd. A szél se fújt. Átmentem nagyanyádékhoz is. Mind a kettőhőz. Biztos még tudod a felsőnagyapádék sírja a másik oldalon van. Már valaki járt ott elöttem. Még égett egy gyertya. Arról gyujtottam meg én is egy párat. Haragozásra indultunk le. Az elemlámpa most nem aludt ki. A pap szépen prédikált . Csak ő énekelt egyedűl. Az első padban ott ült Király, tudod ki előttetek ment ki . Amerikából jött haza.
Na édes gyermekemm leteszem mert fog a Néger. Jön valaki. Nagynénéd lehet . Vacsorát hozhat, de már ittam habos tejet kaláccsal. Azt is ő sütötte .
Vigyázzatok magatokra .
Még a csillagok lentt vannak a temetőn.
Apád. 2001 oktober 31 . ( Vadad)
-
Hozzászólt Hévízi Márta Anna Október 29, 2013, 8:12pm
-
Sajnos kényszerűen a kórházi ágyon fekve de lélekben ott jártam Kézdin és a 11-es úton...véreim nézzetek fel az égre a jövő sikere meg van írva a csillagokban
-
Hozzászólt Pákainé Szabó Ida Mária Október 29, 2013, 9:26am
-
vasarnap nem tudtunk elszakadni a televizio elol,akkor is, most is soraidat olvasva potyognak konnyeim,felemelo volt latni mindezt es lelekben veletek lenni.
-
Hozzászólt Dr.Farkas Mária Felicia Október 29, 2013, 8:41am
-
Így van.
-
Hozzászólt Dr. Úry Előd Október 29, 2013, 7:00am
-
Jutott a tűzből, mindazoknak akik jelen voltak és azoknak is akik nem tudtak ott lenni. Ez az őrtűz tűz fog segíteni, hogy a következő alkalommal még többen legyünk jelen.
-
-
Bocsánat, nem értem a kérdését. Minek a hasznáról és minek a hátteréről vegyesek az érzelmei? Várom válaszát - tisztelettel.
-
Hozzászólt Kocsan Istvan Október 28, 2013, 10:06pm
-
Vegyesek az erzelmek,feltevodik a kerdes,kinek hasznal ? Ki all a hatterben ?
-
-
Hálásan köszönöm kiállását és szívmelengető sorait kedves Tünde. Adjon erőt a hosszú harchoz, hogy társai vagyunk-leszünk. Az együvé tartozás egy jó ügy szolgálatában meg fogja sokszorozni Tünde és mindannyiunk energiáit.
Még egyszer köszönöm.
-
Hozzászólt Modi Dezsö Október 28, 2013, 6:23pm
-
Soraidat olvasva nekem is egy bizsergö érzés szaladt át a hátamom, olyan szépen leírtad hogy ott éreztem magam én is.....
Mert lélekben együtt vagyunk és csak ez a fontos!!
-
Hozzászólt Halász Sylvia Október 28, 2013, 6:15pm
-
Jaj de szerettem volna ott lenni! Nagyon büszke vagyok hogy én is magyar vagyok !
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz