Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Egy Nyárád menti faluban töltöttem tavaly a Húsvét ünnepnapjait. Ott a Nyárád völgyében végig színtiszta magyar falvak fűzére sorjázik a fenttől, a Bekecs aljától le egészen a Marosig, ahova beömlik a széles vizű Nyárád. A nóta is így mondja:

„Nyárád vize be széles

babám csókja be édes

egyszer loptam belőle

szerelmes lettem tőle”

Szorgalmas, becsületes emberek lakják ezeket a kicsi falvakat. És milyen szép tisztán beszélik a magyar nyelvet! Nincs tájszólás, se őző, se éző, se trágár, se más. Sokan mehetnének oda tanulni! Hogy mikor telepedtek le ott, nincsenek pontos adatok – az első írásos emlék 1332-ből származik, mely egy papot említ. Ekkor már magyaroktól belakott volt a vidék.

Ez a folyóvölgy egyike az ország legsűrűbben lakott területének. Az egész folyó nem hosszabb 80 kilométernél. A térségben egy városka és 10 község terül el összesen 68 faluval.

A város – Nyárádszereda – adott helyet annak az erdélyi országgyűlésnek, melyen Bocskai Istvánt fejedelemmé választásának 1605. február 21-én.

Térjünk azonban vissza a kezdeti mondatomra, a húsvéti ünnepnapokra. Vendéglátóink nőtagjai szombaton nagy sütés-főzésbe fogtak, alig foglalkoztak a vendégekkel. Ez a férfiakra maradt, akik szorgalmasan töltögették a borospoharakat, közben megbeszéltük az ünnepi teendőket. A kedves házigazda elmondta, hogy milyen szokásokat tartottak régebben, és azokból mi maradt mára.

Annak idején a húsvéti határkerülés szokása dívott. Ez másodnapján hajnalban indult. Falunkban ezen csak férfiak és legények vehettek részt. Má falvakban más volt a szokás.  Az előkészületek folyamán úgy nevezett tisztségviselőket választottak. Ők vezényelték le az eseményeket. Volt király, pap, bíró, csapómester. A király írta elő a szabályokat, s aki vétett ellene, annak a csapómester a hátsó felét megcsapta. Kora hajnalban előreküldték a fiatal legénykéket, akik először vettek részt a processzión, és megbízták őket, keressék meg a falu határát jelző halmokat, melyek neve határhomp, és ott gyújtsanak tüzet. Mikor jöttek a határkerülők, ellenőrizték, vajon jó helyet jelöltek-e meg. Ha rosszul jelölték meg a határt, akár a szomszéd, akár falunk javára, a hibázókat lefogták és a hátsó felüket a határhomphoz verték, miközben azt kiabálták: „emlékezz, emlékezz, itt van a határ!” Előfordult, hogy összetalálkoztak a szomszéd falu határkerülőivel. Ilyenkor jókedvű szópárbaj vette kezdetét. Ez a szokás a régi törvényes határkijelölést utánozták.

A faluközösség nemcsak a határok pontos ismeretét nyújtotta át a felnövekvő nemzedéknek, hanem a termőföld megbecsülését, a munka- és rendszeretet, az összetartozás érzését is.” – írja a Székely Útkereső.

- Mi maradt meg mára ebből a szokásból? – érdeklődöm mindentudó házgazdánktól.

- Új szokások helyettesítik, de ezek az emlékek tovább élnek az esti beszélgetések révén. Most a legények fenyőágat tűznek a lányok kapujára, s ugyan így feldíszítik fenyőágakkal a templomot, az iskolát, a községházát, s még a tűzoltó szertár kapuját is.

- Mit szimbolizál ez zöld ág? – érdeklődöm tovább.

- A húsvéti feltámadást, az újjászületést, melynek az egész világ részese. Van itt azonban ennél zajosabb szokás is másodnapján. Majd meglátjátok, ha maradtok addig.

Maradtunk és megláttuk.

Húsvét hétfőjén korán ébresztett a gazda.

- Halljátok? – nyitotta ki az ablakot.

A kitárt ablakon beáradt a friss tavaszi levegő, és kiűzte fejemből az esti beszélgetés, borozgatás kábulatát. Az üdítő szellő mellett hangok, muzsika hangok is szűrődtek be az utcáról.

- Muzsikálnak – jegyeztem meg teljesen feleslegesen, hisz mindenki hallotta a szobában.

- Így van. Az öntözők jönnek! – világosította meg a helyzetet a házigazda.

- Menjünk, nézzük meg őket! – kezdtem magam összeszedni.

- Meglátjuk őket, amikor betérnek hozzánk!

Azért mégis kimentünk az utcára, s megnéztük az öntöző, felköszöntő menetet. Tizenöt-húsz legényemberből állott a menet, mögöttük egy furcsa fehérálarcos alak ágált. Egyebekben is fehérbe öltöztették: fehér ing, fehér gatya, kezébe botra kötött fehér zsák hamuval töltve. Ő a húsvéti bohóc, a hamubutykás. Ő vigyáz a rendre, helyrekergeti a lemaradozókat, ijesztgeti a gyerekeket. A rendetlenkedőket, de akár a jövőmenőket is megcsapja a hamubottal. Igaz őt is csúfolják, nyakon öntik hidegvízzel.

Igaza lett a házigazdánknak, mert az udvarunkra is betértek, mikor a menet idáig ért. Udvariasan köszöntek, és éneklésbe fogtak. Muzsikusok is voltak velük. A ház népe a vendégekkel együtt kitódult az udvarra, s a lépcsőn állva nézte, hallgatta a műsort. Még nagymama is elhagyta birodalmát, a konyhát, és kötényébe törölve kezeit megállt a többiek mellett.

Az énekek után versek, rigmusok következtek a tavaszról, Húsvétról, szerelemről.

Rügyfakadás, kikelet,

Ébred már a természet,

Szertelen, mint kiskamasz,

Vidám évszak a – tavasz.

Mikor vége lett a szavalatoknak is, jöttek a legények és szagos vízbe mártott fenyőággal minden leányt, asszonyt megöntöztek, megspricceltek, de a férfiak is kaptak egy-egy adaggal, nehogy megnehezteljenek! A házigazda ezek után mindenkit megkínált egy pohár borral, majd nagymama a konyhából kihozta az előkészített adományokat: tojást, szalonnát, kalácsot, bort, a gazda pedig pénzt adott a menet vezetőjének.

Szépen köszönték és mentek tovább.

- Mi lesz az adományokkal, s a pénzzel? – okvetetlenkedtem.

- A pénzt a templomnak adják, a tojásból és egyebekből nagy lakomát csapnak este. Nálunk két templom van egy unitárius és egy református. Felváltva szervezik ezeket a húsvéti öntözéseket, felköszöntőket. Egyik évben az egyik, a másikban a másik, s amelyik szervezte, az kapta az adományokat is.

- Szép szokás!

Ebéd után aztán köszöntük a kedves házigazdának a vendéglátást, a magyarázatokat, és lélekben feltöltődve indultunk hazafelé…

 

Bige Szabolcs Csaba

Megtekintések: 398

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 4, 2012, 11:50pm

Kedves Ferenc! Székelyabodhoz engem is élményt nyújó emlékek fűznek. Néhány évtizesde készítettem ott riprtot a gazdákkal. Üdv: Szabolcs

Hozzászólt Nagy Ferenc Április 4, 2012, 10:16pm

Gyerekkoromban voltam Nyárádszentannán( Santana Nirajului):Így,egybeírva.

Oda ment férjhez édesapám unokahúga,és egyszer,amikor Székelyabódón (Abud) voltam nagynénémnél,átgyalogoltunk.

Akkor fürödtem a Nyárád vizében,úgy,hogy belehasaltam,ahol legalább térdig ér a víz.

Vincze Edinától kérdem:A szép emlékek szülőföldemről,az Nyárád mentét jelenti,hagy bővebbe értelemben:Erdélyt?

üdv.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 4, 2012, 8:10pm

Örülök, kedves Edina, hogy tetszett. Üdv: Szabolcs

Hozzászólt Vincze Edina Április 4, 2012, 4:26pm

Regi, szep emlekek a szülöföldemröl...

Köszönöm !

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 4, 2012, 3:37pm

Kedves Barta László! Így van, Erdélyben - különösen falun - örzik a régi hagyományokat, s lelkes tanítók, papok, s más elkötelezett emberek segítenek visszahozni ezeket a szokásokt. Üdv: Szabolcs

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 4, 2012, 3:30pm

Köszönöm, kedves Jocó!

Hozzászólt Barta László Április 4, 2012, 1:09pm

Bizony-bizony,Erdélyben talán jobban őrzik a régi hagyományokat és ami még nagyon fontos:figyelnek egymásra az emberek,még van összetartás és tisztelet! Gratulálok Bige Szabolcs Csabának,hogy ilyen tömören és frappánsan bemutatta a Nyárád mentiek szép szokásait.Üdvözlettel,Barta László 

Hozzászólt Lengyel József Április 4, 2012, 12:21pm

Gratulálok értékes írásodhoz és a Nyárád mente hiteles bemutatásához,az ottani Húsvéti szokásokról és az ünnephez kapcsolódó megnyilvánulásokról szóló,saját élményeiddel   gazdagított beszámolódhoz,sok Szeretettel,Jóska

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Március 31, 2012, 4:20pm

Kedves Brigitta! Örvendek, hogy ismered a tájat, amiről írtam. Üdv: Szabolcs

Hozzászólt Szallo Brigitta Március 31, 2012, 2:17pm

 

       Harom evig en is Nyaradszeredaban tanitottam.Sok szep nepi szokast lattam.Mi is ugy enekeltuk,hogy Nyarad vize de szeles.Nagyon szep evek voltak.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek