1.Szép hazámba,
magot vetni,fát ültetni.
Oh,Istenem mily szép dolog.
Erdélyország drága földje,
Isteneknek nemzedéke,
aki minket alkotott.
És felhozott magyarokat,
e kietlen puszta tájra,
róaságra,a fenyvesek közé.
S mint a maroknyi hun harcos,
aki ottmaradt a Csigla mezején.
Él a székely,ezer és százéve,
itt fenn a Kárpátok között.
Itt hullt éseink vére,
földet,erdőt áztatva,
Te bús szürke Erdélyország.
Valaha voltál Tündérország!


2.Sokszor rabló, kóbór hadak
özönlöttek ránk,bús szittyákra,
igaz székely magyarokra.
És mi nem féltünk,
hisz mi félteni valónk lett volna.
Attila után Árpád apánk adta
nekünk e bús termő földet,
amiért meghaltak az őseink.
Azóta is ez a hazánk,
drága Erdályország!
érted élünk és halunk,
gyönyörü ,szép Tündérország!

Megj: 1. Csigla -Csík,törökül határvonalat jelent
2.Szittyák - így nevezték a magyarok őseit
3.Tündérország - Erdélyt nevezték így