Szólj hozzá !

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 12, 2012, 10:33am

Az a jó, ha a köntös alatt sokféle értelmezés lapul... Azért mindig van egy kis igazságalapja minden lehetséges variációnak. 

Hozzászólt Kenesei Aurélia Július 12, 2012, 12:56am

  ...egy öreg vagy nem öreg ló visszaemlékezése...így vagyunk a saját terheinkkel saját életünkkel...hordhatunk akármit akárkit ...egyszer vége lesz, egyszer "lettem pőre csont"...csak a lélek marad...de hol???

    ...érdekesen szépen megírtad...sokszor elolvastam s néztem a mélázó lovat s valahogy nem jött össze a kép...csak úgy ha emlékeztettem a lovat...hadd emlékezzen...gondoltam én...

Hozzászólt Halász Gizka Július 11, 2012, 10:29pm

Itt a példa arra, hogy hányféleképp látjuk, értjük a szavakat, mondatokat és mi mindenre ráhúzható ugyanaz a ruha.

Mikor kész lett a vers, rögtön tudtam, hogy sokféle értelmezése lehetséges (mint mindig mindennek).

A tények a következők:  egy fotókiállításon megláttam  egy képet, ahol egy öreg indián -ültében- térde közé szorította kedvenc lova koponyáját (a képet szerzői jogok védik, a neten nem található meg, így nem tudom veletek megosztani), innen az ihlet ehhez a vershez, vagyis a paripa valóban paripa volt, s most pőre csont :)

Hozzászólt Halász Gizka Július 11, 2012, 10:14pm

Köszönöm Magdi ♥

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 11, 2012, 5:18pm

Örülök, hogy megszegted szavad és íme egy új rezdülés, kép, gondolat... Maradj még "paripa", ameddig lehet! :)