Gádorosy Pörneki András:
Átkozott kastély sötét folyosóján
(TRIANON 90. évfordulójára)


90 éve már a Versailles-i kastély sötét folyosóján:
Egy nemzet alussza örök álmát.
Pálcát törtek egy bűntelen ország bűntelen népe felett,
S azóta sötét felhők takarják az eget.

Gyönyörű múltunk, mely minket oly magasba emelt,
S mikor kérdezték, hogy bűnös-e? - helyettünk más felelt:
Egy olyan nemzet hirdetett „isteni igazságot”,
Mely vesztesként vívott meg számtalan nagy harcot.

A háború minden bűnét nyakunkba aggatták,
Elvették hitünk és országunk kétharmadát.
Elvették, és elátkoztak minket,
S azóta nem találjuk igazi helyünket.

Pedig helyünk nem Trianon bűnös listáján van,
Hanem nemzetünk sorsa van Isten igazságában.
Kiválasztott nép vagyunk: a Mindenható Tenyerén,
S átéljük mindezt az őmegszentségteleníthetetlenségén.

Ami Trianonban történt, nem Isteni akarat,
Bűnös országok vezetői raktak körénk falakat.
De mi azt hittük, erővel romboljuk majd szét,
S megfizetünk egyszer, higgyétek el, mindenért!

Újra felragyog majd egünkön a mi napunk,
S egyszer majd mindent, mindent visszakapunk!
Meghajolnak majd nagyságunk és Isteni erőnk előtt,
S azt zokogják: „Vétkeztünk!” - keserű könnyek között.

Visszatérnek rég vágyott hegyeink, rónáink,
S újra nagyok lesznek fiaink, unokáink,
Összeáll majd újra gyönyörű országunk,
És mi ennél többre soha nem is vágyunk.

Budapest, 2010. május 5.