Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

A bárban a csendet valami régi, elnyúzott blues zene törte meg, de az is csak annyira, hogy ne legyen hallható a légy koppanása újra és újra a koszos ablakon. A légy kitartó volt, ő menekülni kívánt ebből a porfészekből, nem úgy, mint a pultos lány, aki arcán melankolikus mosollyal törölgette a port a polcon levő üvegekről. Elmerült az emlékeiben, próbálta felidézni a szépeket, de lemondással vette tudomásul, azokból kevés van, hogy kitartsanak a munka végéig, italos üveg viszont sok. Már lassan az utolsó emléknél járt, amire még rá lehetett fogni, hogy szép, mikor hatalmas reccsenés szakította félbe a blues zenét és a légy testének koppanásait. Az ajtó vágódott ki, és belépett egy alak, nyomában a hideggel, ami rögtön bejárta a helyiséget. A lány összerezdült a hangos reccsenésre, erőtlen kezeiből elszabadult a vodkás üveg, ami teremtésének célját meghiúsítva kiengedte tartalmát a koszos padlóra, de lemondással vette tudomásul. Nem baj, majd a padló beissza, ahogyan tette eddig is. A légy sebességet és irányt váltott, ahogy észrevett egy újabb lehetőséget a menekülésre, de célját mielőtt elérhette volna, az ajtó visszacsukódott, így az újabb koppanás már az ajtón érte. Itt ragadt.
A férfi nem vette észre, hogy ezzel a mozdulatával egy újabb életet sikerült zsákutcába juttatnia, és lassan elindult a pult felé. Arcára a múlt mélyen belekarcolta a saját redőit, kiemelve ezzel a jéghideg kék szemét. Ránézett a lányra, majd halkan kávét kért, erőset, majd kávét megszerezve, elindult a bár másik felébe az ablaknál levő asztalhoz. Egy pillanatra megállt a szék előtt, tekintetét végigfuttatta a helyiségen. A szomszédasztalnál néhány idegen lény kártyázott a Sátánnal, az asztalokról éhesen tátogtak feléje a dísznek odahelyezett húsevő növények, az apostolok meg a másik sarokban éppen örömüket lelték néhány kivénült örömlányban.
Megkönnyebbült, úgy érezte itthon van. Leült az ablakkal szemben, kortyolt a kávéból, miközben agyában vadul cikáztak különböző agresszív, buja gondolatok a tudatmódosító szerek hatására vagy a gomba, amiről azt hitte ízletes csiperke, de kiderült, hogy csak egy hétköznapi mérges galóca, ami elbódította józan elméjét. Figyelmét hirtelen felkeltette egy halk koppanás, melyet a légy okozott az ablaküvegen, ahogyan egyre kétségbeesetten próbált menekülni. Az este első őszinte mosolya futott végig a férfi arcán, majd komótos mozdulattal a kávéscsésze alátétje után nyúlt, és hirtelen mozdulattal felnyomta a legyet a koszos ablakra. A légy egy roppanással feladta terveit, apró foltot hagyva az ablakra ráterülő ködre.
Ő már szabad. A ködtenger mélyéről lassan körvonalazódott ki egy meggyötört alak, kezéről vér csepegett, szemeiben végtelen szomorúság és gyűlölet. A bár felé tartott, egyenesen a pokol legmélyebb bugyraiból. A férfi hosszan nézte, ahogy az alak egyre közeledett, a vére meg követte lépteit, csíkot hagyva maga után. Talán a kaszás is értem jön, én is a légy sorsára jutok, futott át reménykedve az agyán, majd a szemei lassan kerekedni kezdtek, a lelkét meg remény töltötte el.
Jézus közeledett a bárhoz, talán egy privát látogatásra hozzá vagy a pultos lányhoz. Vagy talán Jézus egymaga a kaszás is? Gyors mozdulattal hörpintette ki a maradék kávéját, hiszen Jézus ide vagy oda, de a kávé nem maradhat, majd még a széket is felborítva rohant üdvözölni megváltóját. Jézus arcán hatalmas meglepetés tükröződött vissza, pillogott is néhányat, amilyen szépen csak tudott, hiszen nem számított ilyen szeretetteljes fogadtatásra kétezer-tizennégy év után, mióta megváltotta az emberiséget ezen a bolygón.
A jéghideg tekintet a férfi arcán eltűnt, hirtelen helyére a remény, Jézus iránti empátia költözött, aki éppolyan reménytelen megviselt volt, mint ő maga néhány perccel ezelőtt. Lábai megroggyantak a lelke súlya alatt, amely megtelt szeretettel, erős késztetést adva, hogy térdre ereszkedjen megváltója előtt. Szeretni akart, de nagyon szeretni és hinni, hogy őt is szeretik, és ki lenne erre a legjobb személy, ha nem maga a megváltó?
Megnyílt a szíve, lelke megnyílt, végre a szája is kimondta mindazt, ami marcangolta az elméjét. Hirtelen tanult a hibáiból, ennek is hangot adott és szeretett végtelenül, őszintén. Boldognak érezte magát, ahogyan megtanulta, milyen jó is szeretni önzetlenül. Lelke szárnyakra kapott, emelkedett magasra, ahonnét hirtelen halott madárként zuhant vissza, mikor felmerült a kérdés: vajon őt is szeretik?
Ránézett Jézusra, akit szintén boldognak talált, szemei ragyogtak, mikor a férfira nézett, ajkai megnyíltak, szavakat próbált formálni, de nem tudott. Nem tudott őszintének lenni, nem tudott, mert félt a következményektől, félt, hogy a múlt megismétli önmagát. Mikor a férfira nézett, akart szeretni ő is pont ugyanúgy, ahogyan régen, de a múlt mélyen vágott bele, felszakítva a sebeket, újra meg újra vérzést okozva. Próbált pillogni sokat, próbált kedvesnek lenni, miközben szívta magába a szeretetet, erősítve ezzel önmaga megcsorbult büszkeségét. Lassan áradt szét a tudatában, hogy ő talán több, mint egy átlagos csordaember, hiszen őt itt Istennek nézik, és talán-talán így is van.
Valahol mélyen legbelül mindig is tudta, érezte, ő többet érdemelne, minthogy a kezei vérezzenek és így van rendjén, ha őt végtelenül szeretik. Kezdeti meghatódottsága lassan átalakult gőggé és, mikor újra ránézett a férfira, már csak egy testet látott a lábai előtt heverni. Érezte a férfi is valami nincs rendjén, hiába a szeretet, mert az is csak megvetést és gyűlölködést szül, a szervezete pedig kezdett megszabadulni a hallucinogén anyagoktól.
Jézus már rendbe volt, megtalálta, amiért elhagyta a pokol bugyrait, és egy utolsó gúnyos mosollyal megfordult vissza a ködbe. Sebei újra vérezni kezdtek, hosszú csíkot hagyva egyenesen a pokolba. A köd és a férfi maradt. A pultos lány csodálkozva nézte a férfit, ahogyan az áthaladt a báron egyenesen a mosdóba, ahol kihányta magából a maradék gombát. A fejébe a felismerés, mint aszteroida csapódott be, hiszen ez nem is Jézus, hanem egy textilgyári munkás volt, aki nemrég végzett a műszakkal. A mosdóból kiérve hosszan nézett a lány szemébe és arra gondolt, mennyire rokonlélek, talán jobban megérdemelte volna a szeretetet, mint Jézus. Arca torz vigyorba rándult, fizetett és tiszta lélekkel kisétált a bárból.

Megtekintések: 144

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Vitos Zsolt Szeptember 4, 2016, 9:13pm

Köszönöm Dalma :) Ja és a légy nem él sokáig :))

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek