Régóta várlak
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Lehet kiáltani:
"Várj,még nem mehetsz el,
így nem,hogy szemed vörös,
s könnyeddel áztatod orcád!"
Az ajtó halkan becsukódik,
szúnyog zümmögése
ébreszti a csendet.
Megkopott padló súlytól
nyöszörög:"Legyen már vége!"
Finom kölni illat,kellett
varázslatos világát idézi.
"Nem látlak,de tudom még
itt vagy,hallom zaklatott
szuszogásod. Gyere vagy maradj
ott,csak hallgasd meg szavam."
Siklik a cipőtalp,reccsen a
padló,kínai vázából lett
sok apró darab ...
Kósza gondolatként árnyékod
a falon,hozzám ér ...
"Kedvesem,oly régóta vártalak
s most mégis elmennél?
Igaz,megöregedtem,de lelkem
fiatal,éjszakákon keresztül
téged hívtalak,nem láthattál,
csak érezheted vágyamat."
A falról az árny,lassan a
padlón jár,s illata közel már.
A szemei könnyeitől már nem
vörösek,arcán ott a mosoly.
"Kedvesem,itt vagyok,s maradok,
igaz tested öreg,de lelked
gyönyörű.Csillagok hullása
sem választhat el minket."
-------------------------
A könyv kiesett kezéből,
s álomba merült ő,ott
várja a csillagok hullásáig
az Álomkirálynőt!