Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

     A húsvéti ünnepe, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok óta készült erre a hazalátogatásra. Otthonától a sors messzire vetette, s a nagyváros beszippantotta. Nem volt oka panaszra, hiszen dolgozhatott, pénzt kereshetett, emberek vették körül, de mégis egyedül érezte magát, s idegennek. Ezért örvendett a szíve ennyire a hazai táj láttán. Mélyeket lélegzett, beszívta a bódító tavaszi illatokat, s megindult lefele a hegyről, a falu felé.

   Ez a lelkes hangulat nem is hagyta el, ameddig az első házakig nem ért. Díszesebb portára emlékezett, s mit talált nem ismerte meg.

„Vajon jó helyre jöttem?” – tanácstalankodott.

   Csak nézte a poros utcát, a házakat, s úgy tűnt, mintha a falak összementek volna, mintha süppedtek volna bele a földbe, a kerítések is alacsonyabbak, az ablakok pedig kisebbek lettek. Még a gyalog kapu is alig akkorának látszott, mintha gyermekek számára emelték volna, felnőtt ember csak meggörnyedve léphetett be rajta.

„Amott van az iskola!” – eszmél fel a Lőrinc.

„Megnézem, ki most a tanító?” – vette az irányt az iskola felé.

   Az iskolaépület is bizony csalódást okozott megrokkant voltával, a hulló vakolattal, a repedezett ablakkereteivel. A fiatal tanító ellenben rácáfolt a környezet által sugallt szomorú hangulatra. Mosolygós, vidám ember fogadta a bekopogó vendéget.

„Kerüljön beljebb, kedves!” – fogadta Lőrincet a tanító – „Minden embernek, aki betér hozzánk, minden látogatónak, örvednek, s ezt őszintén mondom!”

„Mégis minek örvendezik ennyire?” – kötözködött Lőrinc.

„Kicsinység, de nekem sokat ér!”

„Mi lehet az?”

„Csak annyi, hogy egy emberi lélek kíváncsi rám, és arra veszi magát, hogy meglátogasson, s meghallgasson.”

„És mi mondani valója lenne egy ilyen emberi lélek számára?”

„Hát, hogy örvendezzünk együtt a szép tavasz napnak.”

„S még?”

„A fénynek, mely beragyogja a lelkünket, mert kicsiny emberpalántákat nevelhetünk.”

„Szép dolog!”

„Az a szép, hogy jönnek buzgón, s a tavalyihoz képest többen.”

„Mifélék az újak?” – nőtt meg a kíváncsiság Lőrincben.

„Könnyen örvendő, s könnyen búnak ereszkedő városi népek.”

„Itt meg mit keresnek?”

„Megszöktek a városi nyüzsgés elől. Művész lelkek: az ember olyan íróféle, s a felesége festő. Engemet is le akar festeni.”

„Hagyja?”

„Mondtam, fesse a gyermekeket. Ők az érdekesek, a fontosak.”

Ezzel ment is tovább Lőrinc, végig a kanyargós úton, venné számba a pusztuló, s az újra kivirágzó portákat. A vidám tanító szavai kísérték: „a gyermekek, ők a fontosak!”

 

 

 

Megtekintések: 337

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 17, 2014, 9:51am

És azt is mondják, hogy a gyerekek mindig igazat mondanak. Igazak, mert egyszerűbben látják a világot - a kapzsiság, a haszonhajszolás, az adok-kapok még nem töltik el a lelküket. Köszönöm, Csilla a véleményedet!

Hozzászólt Satan Csilla Április 17, 2014, 6:32am

A valosag mindig kissebb mint az emlekeink, de Lorinc is gyerek volt, amikor a falut latta. "a gyerekek, ok a fontosak", mert ok latnak a nyers valosagon is tul. Lorinc azt a kepet hordozza magaban. Ami melyebb es gazdagabb.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 16, 2014, 6:25pm

Így van, Magdi kedves! Örömmel telve indulunk haza.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 16, 2014, 6:24pm

Aurélia kedves!

Küld el a címedet, a posta címedet, hogy küldhessek egy kötetet.

Ide írj: bigeszab@gmail.com

Üdv!

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 16, 2014, 5:46pm

"Örömre indult", milyen találó címet adtál kedves történetednek, sokunkat megérintve, haza csalogatva. Így indulunk valahányszor...

Hozzászólt Kenesei Aurélia Április 16, 2014, 10:38am

jó szívemmel köszönöm! Szívesen lennék tulajdonosa a kötetednek is.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 16, 2014, 9:33am

Köszönöm, Aurélia! A Kisfaludy verset Neked küldöm...

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 16, 2014, 9:32am

"Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől." (Kisfaludy Károly)

Hozzászólt Kenesei Aurélia Április 15, 2014, 11:19pm

...amikor hazamegyek, mikor elhagyom az Olt hidat Nagyajta előtt , az út porától...annak " finom illatától" könybe lábad a szemem....vagy a nagy szeretettől....

 ez jutott eszembe az írásod hatására: 

 " Én gyalog fogok hazamenni

   a porral lepett füveken, 

   mezítláb , hogy sírva érezzem ,

   ha felmelegszik a szülőföld 

   pora, mikor megérkezem.".... útnak indulni mint Lőrinc... 

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 15, 2014, 10:41pm

Örülök a véleményednek, kedves Ernő!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek