Nyugosznak ŐK a hős fiak duló csaták után.   Nyugosznak  Ők sirjuk felett zöldel bokor, virány.  Márványlapokra tettüket örök betűivel. A történelem komoly szavú múzsája vési fel.

  Ó,áldott harcnak áldott vértanúi, századok fognak tőletek tanulni. Dicsőt, nagyot ha tesznek egykor mások  akkor is szent lesz  a ti alkotástok.

   Hősök voltak akik egykor áldozatot , vértanuságot válaltak egy         eszméért   A hazáért és a szabadságért

 Szimbolumok melyek feledhetetlenül bizonyitják ,hogy  

    fényesebb a láncnál a kard.

Nem tud róluk a nagyvilág.Hőstetteikről nem beszélnek. De amig zöldelnek a fenyők, amíg magyar él a földön, nem felejtjük a Don-kanyar hőseit.  Kegyelettel emlékezzünk a II. Magyar Hadsereg halottaira. Sírjaik ismeretlenek. Helytállásra, kitartásra buzditanak és lelkünkbe vésik kitörülhetetlenül az eszmét amiben töretlenül  hittek:

Csak azért érdemes élni, amiért érdemes meghalni

Az eszmét  amelyiket Mi  székelyek úgy hívjuk:  SZABADSÁG

Hőstetteik, véráldozatuk 7O év után is és maradandóvá teszik azt a gondolatot amit, zivataros történelmünk során, sok száz vértanú kiáltott vagy suttogott az utolsó szó jogán a halálba menetel előtt vagy a csatatéren és amelyik igy szól:

     „Jobb állva meghalni, mint térdre roskadva élni

 ŐK  A hősökké átszellemült áldozatok azok, akik tartják bennünk a lelket. Segítenek tartani a helyes irányt ebben az értékvesztett világban. Emlékezzünk hát meg Róluk. Erősítsük  meg magunkat.  Formáljunk együtt egy erős,maradandó közösséget.