Reményvesztett emberként
Írta: Attila-benczi

Azt reméled biztonságban vagy,
minden jóra fordulhat?
Elképzeled,TE boldog vagy
mindez álomkép ,délibáb.
De ajkad sírásra görbül
szíved össze tömörül.
Élni akartál,boldog lenni
ennyit vártál az élettől.
Nem kegyelmez,padlóra küld
s rád,homály fátyla terül.
Hited lassan elmerül.
Körülvesz a sötét űr,
érzed ahogyan összegyűr.
Reményvesztett emberként
várod valaki nyújtsa kezét.