Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

       

   A katonaságnál, mindig, akik benn a kaszárnyában tejesítettek szolgálatot azok voltak megbízva a tűzoltósági feladatokkal. Ide tartoztak a szakácsok, a kazános, a felcser és a parancsnokságnál szolgáló kiskatonák.  Így lettem én is tűzoltó, mert szakácsként szolgáltam.

       

Egyes tiszteknek az volt a szokása, ha belépet huszonnégy órás szolgálatban, a szolgálat átvétele után az első dolga riadót adni a tűzoltóknak. Sajnos ez midig egy időbe eset az ebéd osztás kezdetével emiatt kapkodnunk kellett átöltözni és szaladni a gyülekező helyre, utána meg futás, mert osztani kellett az ebédet. Az egyik ilyen tiszt, aki nagy előszeretettel adta a riadót a konyhánál is felelős tiszt volt tehát közvetlen főnököm. Bár tudta milyen nehéz dolgunk van abban az időpontban nem törődött vele.

  Egy kicsit írnék arról miből is állt ez a riadó. Szerencsésebb esetbe csak gyülekeznünk kellett a tűzoltó szertár előtt, de mi kedves főnökünk az előhozatta a felszerelést is. Ez a felszerelés csákányból, lapátból, gázálarcból és száznyolcvan literes hab oltókból állt. Ezek a hab oltok kerekekkel voltan felszerelve. De sajnos az öt közül kettőnek gurult könnyebben a kereke, de akkor sem volt egy állom húzni, mert nagy volt a súlya.

  

     

    

 Mivel később értünk ki a konyháról, mint a többi nekünk mindig a rosszabb jutott. Mindig jelezték a társak a parancsnokságról, ha a főnökünk lesz szolgálatba így valamelyest tudtunk készülni a riadóra. Így volt az nap is csak a kabátot kellett felvennünk és konyhát bezárni már futhatunk is a gyülekező helyre, ami a kaszárnya túlsó oldalán volt elég messze a konyhától. Így most is csak a rosszabbik kerekeken levő készülék jutott a kazánosnak és nekem. A tiszt kitalálta, hogy ad egy-egy célpontot a kaszárnyában ahol tüzet kell oltani. Nekem egy hűtő autó jutott, ami kb. száz méterre volt onnan ahol volt a gyülekező. Persze lehetett volna aszfalton is menni, de a rövidebb út az tudnivaló, hogy az egyenes, de ez földes talaj volt. A főnök meg torkaszakadtából üvöltött, hogy siessünk, mert leég. Indulás előtt rákérdeztem:

- Tényleg ég és el kell oltani?

-Természetesen ,(és hozzátette) ez parancs!

 Na, mondanom sem kell mire a helyszínre értünk már a nyelvünket is a földön húztuk úgy ki voltunk fáradva. Mondom, a társamnak nyissa meg a csapot és lóbálja meg a készüléket, hogy induljon reakcióba a benne levő folyadék. Ellenkezett, félt a következményektől, mondom, akkor tartsa a csövet, hát azt sem igazán akarta. Kérdeztem tőle nem értette a parancsot mire nagy immel- ámmal megtartotta a csövet, míg elindítottam a készülékben lévő folyadékot és akkor átvettem a csövet. Szépen beterítettem a frissen mosott autót még a sofőr fülkében is jutott, mert az ablaka résnyire meg volt nyitva és ezt sajnos nem vettem észre. Mire kiürült a készülékből a 180-liter már az autót alig lehetett felismerni egy nagy hab volt az egész. Szaladt is a sofőr, akit sajnáltam odalett a munkája moshatta újra az autót, üvöltött is mérgébe. Mondtam neki, hogy ez volt a parancs.

  Azért kíváncsi lettem volna a főnök arcára akkor is mikor beterítettem az autót habbal meg főleg másnap mikor a parancsnok magához hívatta és megkapta a fejmosást. Erről utólag értesültem mikor a parancsnok segédje elmesélte.

   

Annyit azért elértünk, hogy egy darabig nem volt többé riadó, és ha volt is nem kellett a készülékeket magunkkal cipelni.

Na de a főnök, ha látszólag hallgatott is, de kereste az alkalmat, hogy bosszút álljon, ami félig meddig sikerült is neki, de ez egy másik történet!

    Ha tetszett a történet akkor a folytatás következik. 

Megtekintések: 112

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Perczel Papp Ibolya Június 3, 2012, 10:59pm

:)) És a folytatás....?

Hozzászólt Márton Árpád Február 2, 2012, 6:54pm

Kedves Magdi szerintem az élet akkor szép ha zajlik és ehhez kellenek a kalandok!

Hozzászólt Boros Magdolna Február 2, 2012, 8:59am

Kedves Árpi! Te aztán igazán nem panaszkodhatsz! Tele az életed kalanddal! Így aztán van mire visszaemlékezni!

Hozzászólt Márton Árpád Február 2, 2012, 8:42am

Kedves Enikő míg te a hidegtől szenvedtél én a melegtől, te kívül lettél vizes én meg ruha alatt, te önként és önzetlenül én muszájból parancsra ja meg egyrészt bosszúból. De örvendek, hogy tetszett a történet.

Hozzászólt Márton Árpád Február 1, 2012, 9:53am

Köszönöm a hozászolást. 

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 1, 2012, 9:29am

Kedves Árpi, téged aztán mindennel megedzett az élet...

Hozzászólt Márton Árpád Február 1, 2012, 8:42am

Köszönöm Edmomd a hozászolást!

Hozzászólt Berekméri Edmond Február 1, 2012, 8:18am

Egyre jobban írsz, barátom. Bár nekem nem volt hasonló megbízatásom a katonaságnál, el tudom képzelni, hogy milyen volt egy tűzoltó riadó. Nekem egy 16 kilós rádióállomást kellett mindenhová cipelnem, de az sem volt egyszerű... Örömmel olvastalak. 

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek