Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

       

   A katonaságnál, mindig, akik benn a kaszárnyában tejesítettek szolgálatot azok voltak megbízva a tűzoltósági feladatokkal. Ide tartoztak a szakácsok, a kazános, a felcser és a parancsnokságnál szolgáló kiskatonák.  Így lettem én is tűzoltó, mert szakácsként szolgáltam.

       

Egyes tiszteknek az volt a szokása, ha belépet huszonnégy órás szolgálatban, a szolgálat átvétele után az első dolga riadót adni a tűzoltóknak. Sajnos ez midig egy időbe eset az ebéd osztás kezdetével emiatt kapkodnunk kellett átöltözni és szaladni a gyülekező helyre, utána meg futás, mert osztani kellett az ebédet. Az egyik ilyen tiszt, aki nagy előszeretettel adta a riadót a konyhánál is felelős tiszt volt tehát közvetlen főnököm. Bár tudta milyen nehéz dolgunk van abban az időpontban nem törődött vele.

  Egy kicsit írnék arról miből is állt ez a riadó. Szerencsésebb esetbe csak gyülekeznünk kellett a tűzoltó szertár előtt, de mi kedves főnökünk az előhozatta a felszerelést is. Ez a felszerelés csákányból, lapátból, gázálarcból és száznyolcvan literes hab oltókból állt. Ezek a hab oltok kerekekkel voltan felszerelve. De sajnos az öt közül kettőnek gurult könnyebben a kereke, de akkor sem volt egy állom húzni, mert nagy volt a súlya.

  

     

    

 Mivel később értünk ki a konyháról, mint a többi nekünk mindig a rosszabb jutott. Mindig jelezték a társak a parancsnokságról, ha a főnökünk lesz szolgálatba így valamelyest tudtunk készülni a riadóra. Így volt az nap is csak a kabátot kellett felvennünk és konyhát bezárni már futhatunk is a gyülekező helyre, ami a kaszárnya túlsó oldalán volt elég messze a konyhától. Így most is csak a rosszabbik kerekeken levő készülék jutott a kazánosnak és nekem. A tiszt kitalálta, hogy ad egy-egy célpontot a kaszárnyában ahol tüzet kell oltani. Nekem egy hűtő autó jutott, ami kb. száz méterre volt onnan ahol volt a gyülekező. Persze lehetett volna aszfalton is menni, de a rövidebb út az tudnivaló, hogy az egyenes, de ez földes talaj volt. A főnök meg torkaszakadtából üvöltött, hogy siessünk, mert leég. Indulás előtt rákérdeztem:

- Tényleg ég és el kell oltani?

-Természetesen ,(és hozzátette) ez parancs!

 Na, mondanom sem kell mire a helyszínre értünk már a nyelvünket is a földön húztuk úgy ki voltunk fáradva. Mondom, a társamnak nyissa meg a csapot és lóbálja meg a készüléket, hogy induljon reakcióba a benne levő folyadék. Ellenkezett, félt a következményektől, mondom, akkor tartsa a csövet, hát azt sem igazán akarta. Kérdeztem tőle nem értette a parancsot mire nagy immel- ámmal megtartotta a csövet, míg elindítottam a készülékben lévő folyadékot és akkor átvettem a csövet. Szépen beterítettem a frissen mosott autót még a sofőr fülkében is jutott, mert az ablaka résnyire meg volt nyitva és ezt sajnos nem vettem észre. Mire kiürült a készülékből a 180-liter már az autót alig lehetett felismerni egy nagy hab volt az egész. Szaladt is a sofőr, akit sajnáltam odalett a munkája moshatta újra az autót, üvöltött is mérgébe. Mondtam neki, hogy ez volt a parancs.

  Azért kíváncsi lettem volna a főnök arcára akkor is mikor beterítettem az autót habbal meg főleg másnap mikor a parancsnok magához hívatta és megkapta a fejmosást. Erről utólag értesültem mikor a parancsnok segédje elmesélte.

   

Annyit azért elértünk, hogy egy darabig nem volt többé riadó, és ha volt is nem kellett a készülékeket magunkkal cipelni.

Na de a főnök, ha látszólag hallgatott is, de kereste az alkalmat, hogy bosszút álljon, ami félig meddig sikerült is neki, de ez egy másik történet!

    Ha tetszett a történet akkor a folytatás következik. 

Megtekintések: 114

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Perczel Papp Ibolya Június 3, 2012, 10:59pm

:)) És a folytatás....?

Hozzászólt Márton Árpád Február 2, 2012, 6:54pm

Kedves Magdi szerintem az élet akkor szép ha zajlik és ehhez kellenek a kalandok!

Hozzászólt Boros Magdolna Február 2, 2012, 8:59am

Kedves Árpi! Te aztán igazán nem panaszkodhatsz! Tele az életed kalanddal! Így aztán van mire visszaemlékezni!

Hozzászólt Márton Árpád Február 2, 2012, 8:42am

Kedves Enikő míg te a hidegtől szenvedtél én a melegtől, te kívül lettél vizes én meg ruha alatt, te önként és önzetlenül én muszájból parancsra ja meg egyrészt bosszúból. De örvendek, hogy tetszett a történet.

Hozzászólt Márton Árpád Február 1, 2012, 9:53am

Köszönöm a hozászolást. 

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 1, 2012, 9:29am

Kedves Árpi, téged aztán mindennel megedzett az élet...

Hozzászólt Márton Árpád Február 1, 2012, 8:42am

Köszönöm Edmomd a hozászolást!

Hozzászólt Berekméri Edmond Február 1, 2012, 8:18am

Egyre jobban írsz, barátom. Bár nekem nem volt hasonló megbízatásom a katonaságnál, el tudom képzelni, hogy milyen volt egy tűzoltó riadó. Nekem egy 16 kilós rádióállomást kellett mindenhová cipelnem, de az sem volt egyszerű... Örömmel olvastalak. 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek