Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

    

Közeledett a nyár és ilyenkor, mint általában kezdődőt a nyári szabadság terveinek elkészítése. A baráti társaság tagjai jobbnál jobb ötletekkel álltak elő. Persze az ötlet nem volt, elég mert a kivitelezést is meg kellett beszélni, jobban mondva el kellet intézni, mert a havi öt liter benzin, ami volt a fejadag egy motorbiciklire és a húsz liter, ami egy autó havi adagja volt ez igen kevés volt ahhoz, hogy egy távolabbi helyre mehessünk nyaralni. Ilyenkor kelletek az ismerősök a feketén szerzett majdnem dupla áron levő benzin. Nekem a szemetes autó sofőrjével volt szerencsém tőle sikerült benzint vennem!
Na de nem erről szol a történet, csak ez is hozzátartozik egy utazás előkészületeihez. Sok tanakodás után és a feleségem nagybátya segítségével sikerült meggyőznöm a társaságot, a Nagyváradi Május 1 termálfürdő szépségéről ahol már jártam és kellemesen telt a szabim. Először úgy volt, hogy sátrakkal megyünk, de a csapat többi tagja nem rajongott a sátorért így kerestek egy olcsó II. osztályú szállodát benn Nagyváradon. Egy gond volt amikorra sikerült helyet foglalniuk nekem nem sikerült szabadságot kérnem így négy nappal később mentem, mint ök. Mellesleg én sátorral indultam neki a nyaralásnak. A konzervek beszerzése nem lett volna gond, de tervbevolt egy kis flekken sütés, amihez hús kellett, na, ez már problémásabb volt beszerezni, de kéz kezet mos alapján sikerült.Eljött az indulás ideje már, mint nekem és a feleségemnek, egy oldalcsónakos (oldalkocsis) MZ motorbiciklivel készültünk útnak indulni.

  De mint szokásos semmi nem megy olyan egyszerűen utolsó előtti nap az akkumulátor felmondta a szolgálatot így hirtelenjében még azt is kellet szereznem, mert venni már nem volt idő. Egy tizenkét voltos nagy autó aksit kaptam kölcsön, de nem volt gond a csónakba elfért ez is meg mellette egy húsz literes kanna benzin a sátor ruha meg a kaja is. Na, végre összeállt a csomag és készen voltunk az indulásra. Gyönyörű időnk volt már reggeltől így kellemes volt az utazás is. Kb. hét órás út után megérkeztünk a Május 1 strand kempingjébe. Sátorállítás után volt tervbe megkeresni a barátokat a strandon. Sajnos a strandon nem találtam meg őket így irány Nagyváradra. A fürdő és a város közt kb. tíz kilométer volt és egy négysávos út vezetett. A szállodát nem volt nehéz megtalálni, mert akkor tájt egy nagyvárosnak is csak 2-3 szállodája volt és ezeket mindenki ismerte. Sikerült is a szállóba találkoznom a barátokkal, akikkel jól el is beszélgetünk és megterveztük a másnapi találkát a fürdőn. A beszélgetés egy kicsit hosszura nyúlt mikor elindultam a feleségemmel vissza a sátorhelyünkre már majdnem éjfél volt. A város kihalt volt ritkán lehetett látni valakit is. Ahogy kiértünk a városból már a négysávos úton haladtunk körülütünk a nagy csend és sötétség, feleségem átkarolta a derekamat és szorosan a hátamra simult. Figyeltem az utat, a szélső sávban haladtam kb. 60-65 kilométeres sebességgel. Az út mellett egy nem mély vízlevezető árok túlsó felén egy kb. másfél méter magasan folytatódott a szántóföld.  Arra lettem figyelmes, hogy valami nagy sötét megjelenik a szántóföld szélén és egyből le az árokba és már előttem is termet, de nem, egyedül mert öt követte egy második, egy harmadik nagy és utána egy kicsi. Már fékezni sem volt időm csak arra emlékszem a motor fénye lefele halad az aszfalt felé egy kis csörömpölés és egy nagy csend. Nem tudom mi történ utána csak onnan folytatódnak az emlékek, hogy állok, a sötétbe az egyik kezem kisé megemelve fogok valamit és nem tudom, hol vagyok és hogyan kerültem oda. A sötétben próbáltam felfedezni mi van, körülöttem hol vagyok, körbe forogva egy messziről szűrődő gyenge fényt láttam, ami egy mezőgazdasági állomás istállójának bejárata felet levő égőtől származott, de ez kb. százötven méterre volt így nem segített semmit rajtam. Egy kis idő múlva az út túlsó felén elhaladt egy autó, aminek a fénye segítet felismerni a helyezetett. Hát, amit fogtam a bal kezemmel az a motorbicikli hátsó kereke volt mivel kerekei az égnek álltak.  Kezdtek lassan visszajönni az emlékeim és ráeszmélni, hogy nem egyedül voltam. Rögtön keresni kezdtem a feleségem, de a sötétbe nem láttam semmit így csak a zajokat figyeltem, valami mozgást halottam az oldalkocsi felöl rögtön oda siettem, de csalódtam, egyrészt de másrészt örvendtem is. Közelről próbáltam a sötétben szemügyre venni mi is, de igazából csak akkor láttam, mikor egy megint közeledő autó fényénél felismertem, hogy az a kisebbik sötét árny és lényegében egy vértócsában fekvő vaddisznó malac, ami az utolsókat rúgja. Igazából ez segített nekem rájönni és tisztán látni, hogy mi is történt valójában.

   Ha tetszett az írásom akkor következik a folytatás is.

Megtekintések: 146

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Tállai Enikő Január 26, 2012, 2:07pm

Árpi csak folytasd az írást!  Jó nosztalgiázni, mert mi tényleg akkor voltunk fiatalok... :))

Eszembe jutott a történeted kapcsán, meg a kéz kezet mos alapon, hogy kaptam egyszer én is egy nagyobb adag húst. Én akkor albérletbe laktam és hogyan juttassam el a szüleimhez falura? Az sem volt egy nyugodt állapot, egy nagy táskányi hússal járni a városban, mert a masirozó szekusok bármikor mindenkit ellenőrizhettek, akár úgy is, hogy mutassa a csomagját.

De azért célba ért a szállítmány, és kolbász lett töltve belőle.

Hozzászólt Nagy Magdolna Január 23, 2012, 1:32pm

 Hányszor megjártuk ezt az utat, de nekünk nem volt ilyen kalandunk...:)

Hozzászólt Perczel Papp Ibolya Január 23, 2012, 10:46am

Sátor, oldalkocsis motor, a minimális benzinadag miatti kikerülhetetlen seftelés, hogy a konzervek rendben, de a hús beszerzéséhez újra csak ott a megkerülhetetlen kéz kezet mos szabály... Olyan színesen és magától értetődően írtad meg, hogy azonnal visszajöttek az idevágó saját emlékeim is, sőt szinte nosztalgiám támad. Persze, mert mi akkor voltunk fiatalok. De úgy vélem nem csak minekünk szól az írás, hanem a mostani fiataloknak is, nem árt tudniuk hogyan működött akkortájt a személyesen megélt társadalom, ilyesmik nincsenek - nyilván nem is lehetnek - a történelemkönyvben, pedig ez is egyfajta .. személyes, hétköznapi, de történelem. Én is várom a folytatást. :-)

Hozzászólt Márton Árpád Január 23, 2012, 8:14am

Vaddisznó pörkölt :)

Hozzászólt Kenesei Aurélia Január 22, 2012, 11:56pm

   Árpika!!...a költő és az író között "egy hadseregnyi" sem a különbség.Juuuuj de jól megírtad.Várom a folytatást,hátha kapok majd egy kis vaddisznó flekennnnyt??!!

Hozzászólt Mándoki Ilona Január 22, 2012, 9:07pm

Árpi irjad a krimit tovább. Drága malac hus volt akkor nagyon. A sátorba meg a malac szagra oda megy a medve.

Hozzászólt Márton Árpád Január 22, 2012, 8:53pm

Kedves Gábor a fojtatásban megtudod mi lett a malac sorsa.

Hozzászólt Boros Magdolna Január 22, 2012, 7:01pm

Remélem, szerencsemalac volt!  Bajotok nem esett, de a hús beszerzése megoldódott!

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Január 22, 2012, 6:13pm

  Milyen ízű volt a pörkölt belőle?   Ugye veresborral csinálod?   Úgy az igazi....Gábor

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Január 22, 2012, 3:20pm

Most kezd izgalmassá válni a történet. Mint egy jó krimi. Várom a folytatást! Remélem, csak a malac járt rosszul...

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek