Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Tele vagyunk közhelyekkel. A nagy lélekfájdalmakat mindegyre közhelyekkel próbáljuk enyhíteni. Mert a közhelyek a legnagyobb igazságok. Még akkor is, ha néha fitymálva beszélünk róluk. Ilyen “az élet megy tovább”. Egy óriási közhely, ugyanakkor hatalmas igazság. Mert az élet TÉNYLEG mindig megy tovább. Bármi történjék is. Kegyetlenül peregnek a percek, órákká dagadnak, majd napokká, hónapokká nőnek. Egy ideig még benned van az öröm vagy a fájdalom, sőt, az is gyakran megesik, hogy ahányszor előhúzod  lelked rejtett zugából, annyiszor éled újra a történteket. Felszakad a bánat, beleremegsz. Az Isten mégis jól rendezi a dolgokat. Nem hagyja, vagy csak nagyon ritkán, és akkor is rövid ideig, hogy vállunkra vegyük a világ fájdalmát. Elszörnyülködünk a kitörni készülő háborún, meg is siratjuk a cunami áldozatait, felháborodunk a gyógyszeripar, a multik aljas húzásain. Aztán örvendünk, hogy nem minálunk tört ki a háború, messze vagyunk a cunamitól, s kissé fejcsóválva vásárolunk a patikában vagy a multiknál…

De ott van az életünk. A magunk kis szürke, hétköznapi léte. Ami számunkra nem szürke. Vannak patyolatfehér napok, és vannak feketék. Közben akad egy pár szín a szivárványból is. Az a baj, hogy nem tudunk mit kezdeni az életünkkel. Toporgunk benne, olyasmit értékelünk fel ami nem érdemli, és nem vesszük észre a csodát. Hány meg hány csoda mellett megyünk el! Hány virág bontja ki szirmait mellettünk, hány pillanat iszkol el, és lesz múlt belőle, jó esetben szép emlék. Utólag tudjuk értékelni… mikor már csak elrévedünk, hogy milyen szép is volt! Benne maradunk rossz kapcsolatokban. Kínlódunk megalázó munkahelyeken. Sokszor vagyunk gyávák, ritkán vagy soha bátrak. Mert élni kell…Mert az élet bizony megy tovább. Akkor is, ha elveszítünk embereket, akiket szerettünk. Akkor is, ha ott ül veled szemben az az ember akiért mindened odaadnád ( még egy közhely, még egy igazság…), és hirtelen kristálytisztán látod: csak te képzelted bele a szemébe a viszonzást. Nincs benne semmi. SEMMI! Fizikailag rád néz, de nem lát. Megragadnád, megráznád… de minek? Úgysem értené. Hagyod hát, hadd menjen. És beleszakadsz a fájdalomba. De az élet… az élet az megy tovább.

Reggel fel fogsz kelni. Rutinszerűen megfőződ a kávét, s annyi cigarettát szívsz el míg megiszod, hogy epe-keserű lesz az egész lényed. Elmorzsolod a valós vagy visszatartott könnyeket, keményíteni próbálod a szíved. Sikerülni fog. Mert az élet ezután is megy tovább…Emberekkel találkozol napközben. Rájuk mosolyogsz vagy szólsz hozzájuk. Nem veszik észre a fájdalmat rajtad, hisz nem sírsz. Nem beszélsz róla. Hallgatsz, és viszed a terhed. Vagy nem hallgatsz és viszed a terhed. Mindegy. Másnap is fel fogsz kelni, és rácsodálkozol az életre, hogy képes tovább menni. Miközben te mész tovább. Egy részed meghalt. Eltemetted, de virágot nem viszel a sírjára. Hagyod gazosodni. Valaki mondja meg végre…. mondja meg milyen ez az élet, amelyik mindig, de mindig megy tovább…

 

Itt vagyok, szeretnek,

Megnőttem, nevelnek.

Szenvedek, értenek,

Emberként tisztelnek.

Rongy vagyok, csavarnak,

Föld vagyok, taposnak.

Hús vagyok, harapnak,

Fa vagyok, kivágnak!

Szeretnek, gyűlölnek

Kívánnak, megvetnek.

Kacagnak, nevetnek,

Gúnyolnak, ölelnek.

Ki vagyok? Mit tettem?

Embernek születtem…

 

Lakó Péterfi Tünde

Megtekintések: 721

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Barta László Február 23, 2015, 12:08pm

Kedves Tünde! Merem remélni,hogy ezeket a gondolatokat "csak" egy pesszimista,bús hangulatodban írtad. És mentél tovább! Minta ahogy mi nagyon sokan és nagyon sokszor! Mert az élet szép,mert vannak még csodák! Üdvözlettel. 

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 23, 2015, 11:09am

Valóban "Hány meg hány csoda mellett megyünk el!"

Köszönöm a leírt gondolataidat!

Hozzászólt Vincze Edina Február 23, 2015, 10:41am

Fàjdalmasan igaz ! :(

A vers pedig nagyon szép , mindent elmond ...

Hozzászólt Gálffy Mária Február 23, 2015, 10:34am

Nagyon jó,kissé keserédes,de igaz.Ez az ÉLET,még ha közhely is,de megy tovább.70 évesen sok negatív és pozitív tapasztalattal,azt mondom mindenkinek:NE ROHANJ,állj meg ,csodáld meg az élet nyújtotta apró örömöket és tanulj meg mosolyogni.Egy idő után észreveszed,hogy minden - mindenki vissza mosolyog rád és akkor megtaláltad a lelki békédet.

Gratulálok az íráshoz és kívánok sok mosolyt..

Hozzászólt Gyorgy (Kis) Annamaria Február 23, 2015, 10:08am

Nagyon szép. Gratulálok.

Hozzászólt Kacsó Márton Február 23, 2015, 10:01am

...amikor már vagy majd 15 éve mindennap ugyanazokat a rutinokat csinálod - kora reggel elindulni, s majd este vissza = hazafelé, szigorúan ugyanazon az úton! S mindezt már 40 éve teszed, hát bizony tényleg eltelt a mi időnk... ráadásul még unokám sem született! Az életnek persze vannak fantasztikus pillanatai is - no ezekért érdemes élni, s tenni! 

Elgondolkodtató az írás, köszönjük.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek