Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Éjjel van, és én még most sem alszom. Bámulom a hálóját serényen szövögető pókot a sarokban (megfordul a fejemben, hogy lecsapom, ám a következő pillanatban átvillan az agyamon, hogy ugyan mi értelme volna bántani, hiszen ő is csak élni akar – mint jómagam). Javíthatatlan álmodozó vagyok. A különbség csupán annyi, hogy én a valóságot álmodom meg magamnak, azt, ami más embernek egyébként teljesen természetes, normális.

Hatalmas nyomást érezvén fejemben, inkább kivonulok a lépcsőházba, és gépies mozdulattal rágyújtok egy cigarettára, némi enyhülést remélve. Egyre csak fújom kifelé a keserédes dohányfüstöt, amely összekeveredve a szomszéd által produkált odaégett sült hús szagával, igen érdekes elegyet alkot. Általában a pokolba kívánom az ilyen és hasonló illatokat, most mégsem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget.

Egy időutazás kellős közepében találom magam hirtelen. Gondolataim visszarepülnek egészen a tavalyi év végére. Emlékekből, élményekből táplálkozni nem valami lélekemelő érzés, de nekem csak ez maradt. És mely pillanat lehetne alkalmasabb egy ilyen időutazásra, ha nem éppen ez a néhány dohányfüstben vergődő (illetve attól fulladozó) perc? Kedves sajdulások tömkelegét ápolgatom, próbálván összedrótozni önmagamban mindazt, mi eltört. Kevés sikerrel. Az egyetlen lehetséges gyógyír most egyáltalán nincsen elérhető közelségben.

Mit is jelent nekünk egy őszinte ölelés, néhány kedves szó? Képesek vagyunk értékelni ezeket? Látva a mai világban végbemenő kóros folyamatokat, nem tudnék egyértelmű válaszokat adni. Csak azt tudom, hogy én magam akkor éreztem magam igazán jól, amikor volt valaki, akitől mindezt megkaptam. Először éppen a tavalyi év végén. Majd rendszeresen. Manapság pedig már csak haldoklom, és a dohányfüsttel egyetemben szívom magamba a keserűséget. Még egy rohadt kávét sem tudtam megfőzni, mert éppen most kell szüneteltetni az ivóvíz szolgáltatását (első gondolatom erről az, hogy ugyan a nyüvek kopasszák meg a vízművek illetékeseit – aztán lassanként belenyugszom). Ámbár amióta a cukor is kifogyott itthonról, ideológiailag elhajlott kávé lenne, amelynek íze leginkább az életemhez hasonlítana.

Amikor már nem a tizenévesek elsöprő erejű rajongása, és nem is a túlzottan idealista szemlélet jellemzi az embert, akkor megelégszik egyetlen őszinte öleléssel, egyetlen jó szóval. Valaki hiányzik. Akinek a puszta jelenléte is megédesítené a mindennapokat, függetlenül attól, hogy éppen valamelyik hülye viccén röhög a vesém, vagy éppen nem volt ideje hazaugrani az utolsó szeminárium és a velem való találkozás között, így most fáradt, kócos, és ahogy magamhoz szorítom, érzem a haján a metróaluljárók jellegzetes, semmihez sem fogható illatát. Tekintete elcsigázott, ám szemmel láthatóan örül, ha láthat… és ez nekem elég. Azazhogy elég lenne, ha nem állanék még mindig egyedül, egy füstös, égett olajszagot árasztó lépcsőházban…

 

Megtekintések: 265

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Horváth Krisztián Április 4, 2014, 12:04am

Őszintén örvendek, ha tetszett! Ugyan írogatok már egy ideje, mégis csak most gondoltam úgy, hogy az ilyen és hasonló műveket nem árt a nyilvánosság elé tárni.

Hozzászólt Dr. Csuták János Április 3, 2014, 9:15pm

Nekem ez az írás nagyon tetszett. Semmi "faxni", leírta, amit gomdolt. Érdekeset tudnánk beszélgetni.

Hozzászólt Bicescu Ida Április 3, 2014, 11:59am

Nehezemre esik hozzászólni mert felületesen, de mégis ismerlek. Ezért szólok hozzá!A te korodban de nem csak akkor az ember szeretetre vágyik, attól a pillanattól kezdve,mikortól létrejött, megkapta az Isteni szikrát.Többnyire meg is kapja a szeretetet már akkor amikor még meg sem született, édesanyja símogató keze a domborodó pocakján jelzi neki -szeretlek-.

De hamar, nagyon hamar elmúlik a felhőtlen gyermekkor (az öregkor is hamar,nagyon hamar eljön) és az embernek ki kell érdemelni a szeretet.Feltétel nélküli szeretetet csak a szülőtől kap az ember fia-lánya de mindenekelőtt Istentől. Istentől és a szülőktől kapott ”ostorcsapások” arra szolgálnak hogy megtartsanak a jó úton. Megköszönni illik őket, elgondolkodni rajtuk, s nem újra elkövetni a hibákat.

Az embertársaink szeretete nem hasonlít a fentemlítettre!Nem is hasonlithat!Prózainak tűnik de olyan adok-kapok dolog. Megszeretünk valakit, valamiért, néha csak kémia, magunk sem értjük. Az emberek közötti szeretet(azért hogy az őszinte ölelés,egyetlen jó szó,kócosodabújás,magamhozszorítom,ne csak fájó emlék legyen) ki kellene tarson egy életen át és ez csak úgy lehet ha az ember értékes önnmagát tudja adni cserébe. Ehhez tisztába kell gyere önmagad értékeivel, meg kell állandóan küzdj a hibáiddal, erősitsd magadban a jót és űzzd messze a rosszat. Nem kell kivülálló bíráskodása,azt nehezen tűrjük, te kell legyél önmagad szigorú bírája, nem reszrehajló.Külömben nem véltozik meg semmi körülötted. A körülményeket mi magunk teremtjük meg magunknak, nehéz munkával, lemondásokkal, áldozattal. Mindig voltak és lesznek nehéz idők. Lehet belehalni a munkába vagy éhenhalni. A vége mindkét esetben ugyanaz. A közötte levő idővel-cselekedetekkel fogsz elszámolni az utolsó perceidben önmagadnak és az hozhat megnyugvást (megtettem minden tőlem telhetőt) és hozhat keserű de már késő beismerést ( rendszertől, állambácsitól, Istentől vártam a megoldást)nem jól gaydálkodtam a kapott tálentumokkal!!

SOHA NEM KÉSŐ KRISZTIÁN! Keresd meg a magad útját, ebben a korban még nem kell a mankó,a szülői kezet pedig csak azért fogjuk meg néha hogy hálával megszorítsuk amiért eddig segítettek.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek