Sarlós Boldogasszony

 

                                                                       “Szent ősatyák nagy Istene” (276,Ének)

         Az ókorban a gömb és a holdsarló a Föld-anya jele volt. A hun bölcseletben a teremtő Föld-anya, Ukko, volt homlokán holddal ékes. /26/. A kolozsvári Bánffy palota homlokzatán áll a holddal ékes Boldogasszony szobra kutyával az oldalán.

     Ma a Boldogasszonyok szobrai állnak holdsarlón.

     Régi népi hagyományok őrzik a nyári nagy ünnepet, július 2.-án. Sarlós Boldogasszony ünnepe egyike a Föld-anyához kapcsolódó ünnepeknek.

Régen ekkor egyeztették és figyelték meg a nap állását a világ különböző tájain lakó hun törzsek. A száz évenként tartott nappálya ideinek egyeztetésekor nagy népünnepély volt, melyet neveztek Nagyszalá-nak, Kö(u)rszalának. /24/. Szalamanka a neve annak a spanyol városnak, ahonnan a régi hagyományon alapuló tanítás kiindult. Ott vált híressé és tanító-gyógyítóvá Szent Ferenc is.

      Sarlós Boldogasszony volt “ősatyáink nagy Istene”. Templomainkban ilyenkor ma is énekelt Boldogasszony énekben megtalálható a régi ünnepekre való utalás. Sarlós Boldogasszony ünnepén énekeljük ma is a templomban a 276. „Köszöntsünk most” kezdetű éneket, melynek 5 verssora így szól:

                   „Szent ősatyák nagy Istene,

                    Magasztal minden nemzedék.

                    Zarándok létünk útjain

                   Vedd most a haza énekét.”

      A rábaközi hun hagyomány tudás alapú hitünkre vet fényt. A népszellem az egyedek számától és hitétől függ.

                       “ Minden Isten olyan erős,

                        Mint amennyire hisznek benne,

                        Mint amennyire szítanak hozzá népei!”/26/.

      A szertartásaink alatti szellemi együttlét, a napok forgásában az együttérzés gyarapítja a népszellemet.

                        “Az isteni eredet minden porcikája istenség.

                         Teremthet bármit, amire ereje futja.” /26/.

      Az összefogás és a közös akarat egy népnek teremtő képességet kölcsönöz, akárcsak a rá készen álló embernek:

                         “Hiszen ők is Istenből vannak,

                          S a szellemanyagukból

                          Sokat eggyé olvasztanak,

                          Abból istenség támadhat.

                          Ez az eszmék jó vagy rossz,

                       De nagy erejének magyarázata.

                      A vakhitek rontó erejének titka is ez.”/26/. 

     A hun tanítás az egység fontosságára figyelmeztet:    

                          “Az oktalan kövesse az okosat,

                         Az okos a még okosabbat,

                         Csak egység leendjen,

                         Mert minden széthúzás

                         Az én erőimet gyengíti,

                         Ki oltalmazó Istenetek vagyok.” /26/                  

    Védelemért ma is a Boldogasszonyhoz folyamodunk. A 234. ének így szól:

                    „Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk,

                     Légy velünk, légy velünk.

                    Sok kiáltásunkra siess oltalmunkra.”

        A mennyből oltalomért szintén a Boldogaszony nyújtja ki a kezét nekünk (235. ének) a “Nyútsd ki mennyből, ó szent Anyánk kezedet” kezdetű énekben.

 Sarlós Boldogasszony napján énekeljük a templomainkban a 229. „Boldogasszony édes” kezdetű éneket:

                  „Boldogasszony édes, hozzád esd ma néped,

                   Veszni indult lelkét, hogy Te mentenéd meg,

                    Édes Szűzanyánk”.             

    A nagy népi ünnepek ideje a nyári idő. Sarlós Boldogasszony ünnepe a nyári fénnyel teli napok idején van. A hosszú napok és a meleg nyári idő mindig alkalmas volt sokadalmakra, ünneplésre. Ilyenkor vannak ma is a hagyományos népünnepélyek. Nyáron tartják ma is legtöbbször Portugáliában a zöld természet ölén a falunapokat, a környező magaslatokon a települések ünnepeit. A nyári falunapok nevében szék vagy szer szavunk rejtőzik. A Sarlós Boldogasszony előtti és utáni nyolcadban zajlanak a helyi versenyek, lófuttatás.      

       Nálunk a nyári aratáshoz tartozó ünnep királynéja a Sarlós Boldogasszony. A csíksomlyói napvárta kő és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült templom ennek a régi hagyománynak a bizonyítéka. A felkelő napot reggel köszöntötték és figyelték az égbolton való elmozdulását. Ezt a hagyományt a csíksomlyói búcsún ma is ápolják a csángók és a székelyek.

    A nyári napforduló fontos mozzanat az ember testi-lelki életében. Ez a Sarlós Boldogasszony ünnepe, az aratásé, az elmúlásé, a befele fordulásé. A napfigyelés régi rítusa lelhető fel a csíksomlyói búcsúkor szokásos reggeli napvárásban. Nem véletlen Sarlós Boldogasszony védnöksége a templom felett.       

      A reggeli napbanézés régi rítusokat idéz. A Csíksomlyón feltárt naptárkő az i.e. 1800 körül származó ősi napjárás megfigyelésére utal. Ugyanakkor a rovások által behatárolt 12 beosztás régi tudással kapcsolatos. A 12-s szám az univerzum mérőpálcája.
      A napjárás megfigyelésére szolgálhattak a régészek szerint rejtélynek számító tatárlaki agyagtáblák is (Temes megye), amelyek i.e. 5200-ból valók. Az agyagtáblák mellett alabástrom istenanya szobrokat is találtak, akárcsak  Tordosnál.

    A nyári hosszú napok után csökken a Nap fénye. A Tejutat a nap évente kétszer keresztezi: a téli és a nyári napfordulókor. A tejút szélessége miatt az együttállás több napig eltart. Télen karácsony táján és a nyári napfordulókor hosszabban ünnepel a nép.

     A nyári és téli napforduló két energia minőséget képvisel. Nyáron a fény teljében van. Ez az évszak  a napistenhez kapcsolódó tűzelem ideje, de vízjegyű Ősanya hónapja is egyben. A nyári napfordulókor vannak a szentiváni tűzijátékok. Télen a fénytelenségnek megfelelő Hold uralkodik, mely a vízelem égiteste, az érzelmi oldal és az Ősanya jele.        

     A nyári Rák jegy égiteste a Hold. A Rák az anyai jellegű teremtő erő állatképjele. A Hold, a Vénusz és az Orion csillaghalmaz hasonló hatással és értelemmel bír. A Vénusz is változó fényű, szintén holdsarlóhoz hasonló alakja van. Tündér Ilonánk és az ókor istennőihez tartozik akárcsak a Hold. Az asztrológiai ismeretek szerint az Orion csillagkép a Nap éjszakai lelke. Ugyanis a nyári napfordulókor van a Nap az Orion csillagképben, a Tejút alján.. A Hold-Vénusz-Orion típusú energiák az anyai illetve az érzelmi oldalunkhoz kötődnek. Mindeniket holdsarlóval jelenítik meg.

    A mezopotámiai és a kora egyiptomi hitvilágban a Holdnak nagyobb szerep jutott, mint a Napnak. A telehold is kör alakú. A köztük levő rokoni kapcsolatban a Hold volt a Nap anyja: Szin holdisten nemzette Samast. Az egyiptomi hagyományban is Nu istennő hozta a világra a Napot és a csillagokat, akárcsak a hun hitregékben. A napisten lett az Istennő férje. A természetben a Nap termékenyíti meg a Földet. A nyári nap teljéhez rendelődik a fény-fiú és a teremtő istennő ünnepe is.

     A Sarlós Boldogasszony egyike a Boldogasszony ünnepeknek, melyek a földön való megélhetés munkálataihoz is kötődnek.

       A Boldogasszony ünnepek lényegében tavasszal kezdődnek. Tavasszal Gyümölcsoltó Boldogasszony illetve Virágvasárnap ünnepén ma is fűzfa virágos ágával, barkával vagy pimpóval ünneplünk. Ez a tavaszi teremtés ünnepe.

    A hunok egyik hitergéjében Ukko Föld-anya szülte szellemanyagából a világot. Istenpárjának neve Buda, Tupa. Míg Gyümölcsoltó Boldogasszony a születés ünnepe, Sarlós Boldogasszony a beteljesülésé, az érett termésé és egyben az elmúlásé. A Nap fényének csökkenése az elmúláshoz kapcsolódik.

    Az aratás illetve a halál nem pusztulást jelent, hanem újabb születés lehetőségét:

                      „Születés meg halál

                      Kapuk ismétlődő váltakozásai.” /26/

    Az aratás egyik szerszáma a kasza szintén a kard illetve a holdsarló alakját veszi fel. Az aratás a beért termés leszedése, az elmúlás jellegét ölti magára. Nem véletlen, hogy a kasza lett a keresztény értelmezésben a halál képjele.

       A Sarlós Boldogasszony imádatának bűvköre nagyon régi. A legrégebbi ábrázolások a bronzkorból származnak. Az Istennőt a bronzkortól kezdve holdsarlón állva ábrázolták.

     Az asztékok Sarlós Madonnája Kotakawana szintén termékenység-istennő.  Guadelupában az indián sámánnak holdsarlón jelent meg a madonna. Ennek a látomásnak a hatására vették fel a keresztény hitet. Feltételezhető, hogy az indiánok is Sarlós Istenanya-imádók voltak. Nyári körmeneteiknél a menet élén viszik az Istennő szobrát. Ezt teszik a portugálok és sok spanyol településen is.

      Holdsarlóhoz hasonlít a fokos, kosár, kehely, pajzs stb. A holdsarló, akár a kehely és a pajzs az istenanyához tartozó képjelek. Mindenik anyai jelleget zár magába. Az ókori madáristennők kezében gyakran kehely van, akárcsak a hermenetikai képeken. A Boldogasszony- imádók utódai pajzsra emelték a királyukat, akárcsak a honfoglaló magyarok.

     A nyári napfigyelésekkor nemcsak a napistennek áldoztak, hanem ezzel együtt járt az Istennőhöz felszállt óhajok sora is. A földi megélhetéshez szükséges munkák elvégzéséhez az Istennő áldását kérték mindig. A régi Istennő tisztelet egyik mai keresztény megfelelője az aratás megkezdésekor található Sarlós Boldogasszony, július 2.-án. Ekkor van a csíksomlyói templom ünnepe.

     Régen a Sarlós Boldogasszony ünnep utáni nyolcadában tartották az új termés ünnepét. Ma új kenyér ünnepének nevezzük, mely az utolsó nyolcadba esik.

                “Erdő, mező vadjainak

                 Ekkor eledelt raknak ki –

                Mert részük van a termésből –

                 Isten rendelése szerint.” /26/.

        A nyári napfigyelővel egybekötött rítusok hagyománya ma is él a Csíksomlyói búcsún. A nyári napforduló régi ünnepeinek örököse július elején az Ezer székely lány ünnepe Csíksomlyón.

      A nyári Sarlós Boldogasszony napi búcsús körmenetet, kenyérszentelést ma is tartják Lőcsén, Bártfán, valamint Szegváron.  A körmenethez Bártfán szintén viszik a labarumot, akárcsak Csíksomlyón.

    A mai Szent Egyed és Giles templomok régen Sarlós Boldogasszony tiszteletére épülhettek. Ma is Sarlós Boldogaszony idején tartják a bártfai körmenetet és ekkor áldják meg a kenyeret. A bártfai Szent Egyed-templom freskói a XV. századból valók. A középkori magyar egyház ezen a napon- július 2.-án-  áldotta meg az új kenyeret, amellyel nyilvánvalóan archaikus hagyományt szentelt meg. Az áldást (benedictio novi panis in festo divisionis Apostolorum) a Telegdi Miklós-féle Agendarius (1583) még közli: “Benedic Domine +: creaturam hanc novi panis, in alimentum hominum, sicut benedixisti quinque panes in deserto, ut gustantes ex eo, tam corporis, quam animae percipiant sanitatem. Per Christum Dominum nostrum Amen. Et aspergatur aqua benedicta.“

     Az újkenyérnek e naphoz kötött hazai liturgiáját későbbre tették, mely Sarlós Boldogaszony utolsó nyolcadába esik. A magyar néphagyomány máig őrzi a kenyérszentelés szakrális szándékát, jelentőségét.

      Az új kenyér illetve új búza megjelenése mindig fontos volt az éhező emberek, állatok számára. Ennek a  kenyérszentelő hagyománynak régi gyökerei vannak. A hunok ilyenkor látták el a rászorulókat az évi termésből:

                      “A hadakban csonkultaknak

                        A hadakban elesettek árváinak, özvegyeinek

                        Olyenkor tisztelegnek,

                        És adják oda részüket minden termésből,

                        Hadi sikerek nyomós oka ez.”/26/.

         

      A néphez orvosok, lelki tanítók is tartoztak. Ilyenkor oszották ki a termést az előljáróknak is:

                       “A nép előljáróit:

                         Táltosokat, harsányokat,

                         Tudókat, orvosokat, bácsákat,

                         Csőszöket, strázsákat…

                        Mindennemű barmok őrzőit ekkor látták el  

                        Esztendőre szóló élettel, szolgálatjuk szerint.”/26/  

         A rábaközi tudók szerint ekkor látták el élelemmel egy évre az özvegyeket, árvákat, rokkantakat, a nép előjáróit, védőit. A régi szokás hagyománya ma is él. Ezért tartják ma is, hogy Sarlós Boldogasszony az aratás édesanyja és királynéja, aki gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők párfogója, a halottak oltalmazója.

A nyári napforduló utáni hónap az anyai jellegű rák havához tartozik. Nem véletlen, hogy a nép Sarlós Boldogasszonyt a várandós édesanyák vigyázójának is tartja. 

         Sarlós Boldogasszony nyolcadában a hunok megáldották a település környéki vizeket:                       

                             „A táltosok ekkor áldják meg

                               A forrásokat, kutakat, csorgókat,

                               Kenyeret is áldanak és osztanak

                               Belőle bárkinek, aki érte nyúl.”/26/   

     A Boldogasszonyhoz fordulunk ma is áldásért. A 328. „Üdvösség szerzője” kezdetű Boldogasszony-énekünkben ez áll:

                              „Áldd meg a gabonát sok bő terméssel,

                               Szőlőnket, fáinkat szép jó gyümölccsel.”  

     A település környéki szakrális helyeket az elemi őserőknek megfelelően képezték ki, ahová ajándékot visznek:      

                              „Magaslatok, Völgyek,

                               Források, Folyók Őrszellemeinek

                               Ilyenkor ajándékot visznek.”

              Hun eleink hegyeknek, völgyeknek Úr - emlékoszlopokat, Orukat, őrző szellemeket, őrző ördögöket emeltek. Ezeknél tisztelték az elemek szellemeit. Ismeretes az Istennő Bába, Babba szava. A vasból készült istennő – szobor a Vas- ORU Bába. Az őseink természetvallásának kigúnyolásából keletkezett a negatív töltetű Vasorrú bába. 

                        „Emelj ORU-kat

                          vasból, kőből, fából,

                          állítsd őket magaslatokra,

                          állítsd őket völgyekbe ,

                          Istenekre, Ördögökre,

                          Vizek, mezők, erdők,

                          Völgyek, hegyek szellemeire

                           Emlékeztetendő.

                        

                           Áldomásul mutasd nekik évente:

                           családod, nemzetséged, nemzeted tagjai ők.         

                           Írass képeket hősökről, azok cselekedeteiről,

                           Faragtass kőbe, fába, vasba,

                           Írattass képbe virágokat, fákat, madarakat,

                           Meg álmaid, vágyaid képeit,

                           Hogy emlékeztessenek a teremtés szépségére.

 

                           Helységed Őrszellemeit tiszteld meg ünnepekkel,

                           Körmenetes vigadalommal, áldomással.   ”

                                            /Jótengrit, 26/

          A hegyek, vizek, völgyek szellemeinek segítségében való hit sok népünnepélyt varázsolt elő pihenésre, testi-lelki gyógyulásra.  Az Őrszellemek oszlopainál, faragott köveinél, ORU-inál szertartást tartanak:

                               „Ahol képet, ORU-t állítottak nevüknek,

                                Ott termékeket áldanak nevüknek

                                 ....................................................

                                 Nemzetünk népünk tagja vagy,

                                Serényen őrködő Szellem-testvérünk,

                                Ime, részed legyen termésünkből.”/26/.

     Akár a kard valamint a sarló is a fokos, illetve a Hold alakját idézi. A mezopotámiai pecséthengereken a fokos az istennőhöz tartozó képjel. Kettős fokos a jele a bártfai Sarlós Boldogasszonynak. Szeghalmon a tűzoltók címerében őrződött meg. A keresztbe tett fokos két szára az abák jelét írja le, mely rovásos B betünkhöz hasonló mintázatot képez. Szombathelyen  a Sarlós Boldogasszony templom keresztjén ez a B jel kiemelten található. Ugyanezt a mintázatot alkotja meg a ferncesek jele is, ahol két kéz formálja meg. A görögök Föld-istennőjének, Demeternek sarló volt az egyik jele. Magyar vonatkozású hagyományok is fennmaradtak. A világot teremtő homlokán holddal ékes Boldogasszony régi neve Ukkó. Szabadkán és Kolozsváron láttam sarlós istenanya szobrokat.

         A sarló alakja az istenanya ékéhez hasonló. Kalotaszegen a nők fejfájára is festettek sarlót vagy olvasót. Régen sarlóval arattak. A nyári napfordulókor, Sarlós Boldogasszony ünnepe után kezdődött az aratás. A búza illetve a növények magva Isten ajándéka. A Boldogasszony arat, de a konkolyt a búzától Krisztus választja el. A székelyek a búzát ma is „élet”nek hívják. Krisztus az isteni mag. Az Oltáriszentség maga Krisztus teste.

                       A Boldogasszony volt a Babba, a szépek szépe:

                                „Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa,

                                 Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága” /234.b. ének/

     A Boldogasszony nemcsak a szépek-szépe, az egek ékessége:

                  „Egek ékessége, földnek dícsősége

                   Magyarok asszonya, királynéja.”

                   /300. ének, Dícsérjétek az Urat, 1998/     

    Ő az Ég Királynéja. A „tulcsordul a lelkünk” kezdetű 252. énekünkben ez áll:

                                „Királynénkra nézünk

                                 Szent örömet érzünk”.

      A nyári napfordulókor tartott ünnepeken, őseink tüzet raktak, gyümölcsöket, illatos füveket, virágokat füstöltek, melyeket gyógyításra használtak. Ma ez a hagyomány a Szentiváni illetve Szentjánosi tüzijátékoknál maradt fenn. Egy mondóka is maradt erről fenn:

                                „ Füstöld meg füvecském,

                                Tisztesíd meg, hasznosíd meg.” /39/

      Egyes helyeken szokás virággal, zöld ággal feldiszített kapukat, ugynevezett díszkapukat készíteni. Ezek valamikor napfigyelő kapuk is lehettek, amilyen  Stonhenge, Sarmisegetuza. Az ókor a négy fontosabb napállásnak négy kaput használt. A megalitikus körépítmények négy felében kettős kőoszlopok között megjelenő nap és árnyéka jelezte a nap évi járásának fontosabb szakaszait.

     Ázsiai nomád rokonaink ma is kidiszített kapuval ünnepelnek. A díszkapu a székelyeknél ma is szokásban van.

        Gyerekjátékainkban a fény- kapu aranykapu néven található, mintegy utalva a kapu és a Nap illetve a szellemi fényhez hasonló harmonikus kapcsolatra:

                      “Búj, búj zöld ág, zöld levelecske,

                        Nyitva van az aranykapu, hadd bujjatok benne.”

      A kapu egy fényátjáró, ahová egymással való összefogással lehet bejutni:

                                         „Virágos kapukat is állítanak fel ilyenkor

                                Születés meg halál értelmére figyelmezttendő.

                                A születés kapuját piros virágokkal,

                                A halálét fehér virágokkal díszítik,

                                Mert fehér a halál színe, a gyászé is.” /26/.              

    Az föld-istennőhöz a négyszöges motívumok tartoznak. A négyszöges díszítő motívumok nálunk nagyon gyakoriak. A kapuknál a négyszögben kiképzett parkettszerű berakási mintát a néprajz tudománya magyaros mintáknak nevezi. Nemcsak a fa berakásának módja, hanem a kapuk vagy ajtók tükrös szerkezete is gyakran tartalmaz négyszöges mintákat.  

         Népünk hagyománya szerint a nyári napfordulóhoz kötött ünnepekkor áldják meg a kutakat, forrásokat, és virággal díszítik a díszkapukat. A hét illetve a kilenc féle fából szentelt tűzbe vizet öntenek a Boldogasszony tiszteletére. A hunoktól maradt ránk a díszkapuk készítésének hagyománya. Gyerekkoromban emlékszem a gyergyóújfalui díszkapura, melyet nyáron állítottak fel. Falunk védőszentje szintén Sarlós Boldogasszony.

       A holdsarló volt a Föld-anya éke. A hun hagyományban Ukko istenanya homlokát díszítette a Hold. A víz-elemhez az égitestek közül szintén a hold rendelődik. Ezért nem véletlen, hogy a termékenység királynőjének ünnepe a rák jegyében található, ahol az uralkodó bolygó a Hold maga. A sarló a hold alakját mintázza le. Régen a nyári napfigyeléssel egybekötött ünnepeken szokás volt a kardos és a sarlós tánc, amit a fiatalok jártak.

 

                   „Kard-táncban tombolódnak

                     Sarlós Boldogasszony ünnepén.

                     Sarlós táncokat is lejtenek,

                     És kőkorsókból csorgatva

                     Vizet áldoznak Ukkó-nak,

                     Ősanyánknak, Földistenünknek.” /26/

            Az aratáshoz tartozó ünnepnek tarjuk a Sarlós Boldogasszony ünnepét. A hunok Zöld Bibliája szerint az istenanya nyáron aratással összeszedte istenpárjának magjait, és magához az égbe vitte őt. Szekerét hét hattyú vontatta. Mi ma a Göncölt nevezzük Boldogasszony társzekerének, melynek hét csillaga van:

                   „Úgy regélik, aranyos sarló jelent meg az égen,

                     Ukkó Istenanyánk Holdsarlója,

                     Avval magához aratá

                     Földi teste tarlójáról Örök Szerelmesét,

                     És hét hattyú vontatta csillagszekéren égbe vivé.” /26/

    Az életet fenntaró gabonák az istennői termékenységhez tartoztak. Nemcsak régi imáinkban, hanem a világ számos helyén Jónak hívták a Teremtőt és életnek a búzát. Az istennők nevei Jó szavunkból eredhet: Jótengrit, Jól, Joli, Jao, Jaw, Ji, Jámi, Jáma, Jom, Jah. A Nap is az igazi jó.

A magvak gyakran az Istenatyához vagy az istenfiúhoz kapcsolódnak. Az egyiptomi GEB volt a gabona istene. A magok beérése nyáron történik, az egyiptomi Geb istenség évszakában. Neve gabona szavunkban őrződött meg. A rábaközi hun hagyomány szerint az Isten-atya részeiből kikelt gabonát aratta le a Boldogasszony és teremtette újra őt, hogy majd felvigye az égbe./26/.

    A magok kerekded alakja különbözőképpen jelenik meg az ókori ábrázolásokon: kör vagy tojásdad alakú, még a holdsarló is ide sorolható. A Holdnak egy hónapban kétszer van tojásszerű alakja. A tojáshoz vagy almához hasonlító magok erndszerint az ókori szárnyas lények kezében vagy az életfán találhatók meg.

      A mag a belső lényeget foglalja magában. A szent közép örömének harmonikus nyugalmát képjelezik a magok. Geometriai szempontból a teremtő köréhez a szent közepet a mandula magot leutánzó mandorla képezi.. Ebbe írható be a háromszöges szerkezetű Isten szeme.

   Az éginek nevezett hármas teremtő erő egyik szakrális eleme a félmandorla. A féltojásszerű alakzat három kör egymással való metszésénél alakul ki. 

  Épületeink díszítő elemeként a kör mellett a félkör vagy a félmandorla is megtalálható. Félmandorla alakű falmélyedésbe helyezik gyakran a Boldogasszony szobrokat, a szentek, szerzetesek szobrait is.

A félmandorla mintázata megtalálható a Szentkoronán, templomaink külső architekturájánál és belső díszítéseinél. A csíksomlyói búcsún akárcsak a bártfai Sarlós Boldogasszony kikerülésen ilyen félmag alakú labariumot visznek a menet élén..

A gótika egyik jellemző eleme félmandorlából alakult ki. Gótikus templomaink meghitt légkörét ezek az elemek hozzák létre. A félmandorla templomi díszítőelemként is megtalálható, például a stációk képeinek megformálásában. A kolozsvári piarista templom és a celldömölki templom egyik oltárán szintén félmandorla mintázata látható.

A görögök hitében a föld köldöke mint szakrális központi hely jelenik meg. Neve Omphalos, mely félmandorla alakú kő. Egyes görög régiségen két kő jelenik meg, vagy két madár egy kövön. A mezopotámiai agyagtáblákon és az egyiptomi rajzokon is megtalálható a szakrális félmandorla alakú smaragd kő.

Félmandorla alakja van a méhkasnak, mely megtalálható épületeink díszítő- és jelentést hordozó elemeként. Az egyiptomi falirajzok egyik eleme szintén a méhkas.

A méhkas vagy félmandorla szakrális jelentése nagyon régi időkbe vezet vissza. Az Egyiptomból származó hermeszi tanok művelői képein is megtalálható a félmandorla. A középkori fűvészkönyvek rajzain a félmandorla jelzi a férfi és női típusú anyagok energiáját. Ezek egyensúlyából érhető el a mindent átalakítani tudó elixir, a quinta essencia.

A kettős erők letisztult formája képes csak a teremtésre. A tiszta erő lehet anyai illetve befogadó és érzelmi dolog, vagy apai és ható erő. Mindkettőt a hermetikában méhkasszerű mintázattal ábrázolták.

     A magokat nyáron szüreteljük és a magok alakja a Holdhoz hasonlóan íves. Sarlós Boldogasszony nyolcadában olyan ünnepsorok találhatók, amelyeken megjelenik a ló, mint lovasversenyek győztese, lóáldozat vagy megáldás. Holdállat maga a ló is. Patája szintén a holdsarló alakját veszi fel. Az utolsó nyolcad zárója a Nagyboldogasszony ünnepe.

      A ló a Magyarok Istenének, Má-nak volt az állata. A nyári ünnepsoron régen  vetélkedőket tartottak:

                    “Má ünnepén a fiatalok

                     Birokra kelnek, birkóznak,

                    És fegyverekkel vetélkednek.

                    Kardtáncot Má ünnepén is járnak.” /26/.           

     A lóáldozat a legjelentősebb áldozat a védikus hindu rítusban. Harappában ma is látható a lóáldozási hely. A lóáldozatot, az asvamédá-t (Ős-a-méd) csak a győzelmes király mutathatta be. Ez hasonlít az Újévkor bemutatott évet szentelő áldásos újrakezdés rítusával. „Így tehát a lóáldozat azonos a Nap melegével.” (Brihadáranjaka upanisad, I.2). A Holdhoz tartozik a vizek áramlása. Az áldozathoz tartozott a víz is. A feláldozandó mént először egy vizes tócsán vezették át. A teremtést ismétli meg az áldozat. A Föld-anya jelképeként a feláldozott mén mellett megjelenik a négy (király)nő.  A lóhoz kapcsolódik a nagy istennő Varuna/Aditi), a víz istene Jama és a levegő istene Szóma. Az istennő szerepe azzal is kihangsúlyozódik, hogy tehént is áldoztak fel a ló mellett. A rítusokban a királynő-egy beöltöztetet lány- mindig ott kell álljon a feláldozott állat mellett. A ló jelkép a Víznő Visnu mellett is negtalálható. Visnu utolsó inkarnációját fehér ló alakjában képzelik el, amely megváltást és békét hoz a földre.  Az óind Tirját szintén fehér ló alakjában ábrázolták. Harappában ma is látható a lóáldozati oltár.

      A fehér ló spirituális motívuma tovább folytatódott a keleti hagyományban. Buddha egy fehér lovon indult el a Nagy Útra. Ő az ősmagyar hithez kapcsolódik, mert spirituális irányítója egy szkíta sámán volt: Szkitianos.

     A fehér ló motívum a mohamedánoknál is megtalálható. Az iszlámok Mohamedet fehér lovon várják vissza.

      A görögök szárnyas lova, a Pegazus, Hold-ló volt, félkör alakú patával ábrázolták. A Hold pedig az istennők égiteste. A régi Athénban a dögvész megszűnéséért fehér lovat áldoztak fel. Az ókori lóábrázolások közül fennmaradt két szobor vagy annak mintázata: Lakóné és Marcus Aureliuszé. Lóval ábrázolták a trójai fejedelmet, Lakónt, akit a falóval bejuttatott harcosok győztek le. Ugyancsak felemelt lábú lovon mintázták meg Marcus Aureliuszt, a bölcs római császárt. Rovásos történelmi leírásunkból tudjuk, hogy önmagát velünk rokonnak vallotta. Itt a Duna-mentén írta filozofikus műveit, és valószínű itt érezte otthon magát. Különben a római vallásban fehér lovak csak Jupiternek (Jó-Botúr) jártak. /71/

     Lovas szobor a régi időkben csak kivételes szellemi alkatú személynek járt. A hunoknál csak a beavatott sámán lovasfejedelmeket ábrázolták lovon. A római császárok közül csak Nagy Konstantin emlékére állítottak lovas szobrot.

      A hunok a fiatalok képzésénél nagy szerepet szántak a lovaglás megtanulásának. Külön kiképző központjaik voltak a többszintű tanűgyi rendszerükben. /24/.

      A ló és lovasa motívum megtalálható Skandináviában, Németországban, Japánban is a régi mítoszokban a fiatal fiúk beavatásánál. Egy spirituális beavatásról van szó. A kovács patkolja a lovakat, a táltos ló pedig szellemi segítő. A beavatáson a fiút patkolási rítuson vezetik át, melynek során jelképesen meghal és utána feltámad. /70/

            Az egyszarvúhoz nagyon régi hun regék kapcsolódnak, melyek a világ teremtése előtti állapotról szólnak. A Magyarok Istenének neve MÁ vagy Mén, fehér lovon ül. A fehér lónak szarva volt. „A lovak szent égi ördöge szép, tündöklően fehér ló volt, homlokán kéklángú szarvval.” Má miután legyőzte a lovak szellemét, megragadván szarva által, változott át a lovak földi őrévé. A lovak fején egy bütyök tanúsítja, hogy volt szarva valamikor. Attól kezdve az emberek lovakat terelgettek és használták őket a földi megélhetéshez. Hadak járása idején őseink Má-nak áldoztak. /26/

                        „ Ő a mi oltalmazó Istenünk, kinek körmenetekben

                           Megáldozott fehér lovat vezetnek,

                           Veretes nyergű, szövött takarójú,

                           Ékköves szerszámú fehér mént.

                           Nevesembiztos fejedelemhős atyánk volt ő valaha.

                           Egyik így mondja MÁ, amaz MAR-t vagy MÉN-t.

                           Nemzetünkre ügyelő, a Kettős Világörvény Körein

                           Minket szemmel tartó Őrszellemünk

                           Egekből vigyáz ránk, mint kotlós csibéire.” /26/ 

     A Magyarok Istene legyőzte az egyszarvút, és ő az akit fehér lovon ábrázoltak. A magyarok lovas istenétől féltek a keleti népek. Nagy hatalommal bírónak és igazságosnak tartották.

                         “Ő ott találkozott MÁ Isten-ősünkkel is,

                       És látta, hogy lova fehér, íja aranyos, drágaköves,

                       De láta ő ott máségi ősöket is, más színű lovakon.

                       Má-nak ennek okáért Manó óta fehér lovat áldanak,

                       De közénk valóra áldoztatnak ama égi ősök is,

                       Kik annyira valóságos nagy Égi Őrszellemek,

                       Hogy még a názárok szent könyvei is

                       Tisztelettel szólnak róluk és félelemmel.”/26/.

         Má istenség legyőzte az egyszarvút, letörte szarvát és azóta nincs a lónak szarva.    

        A Bibliában az egyszarvú az Ótestamentumban jelenik meg, mint egyszarvú kecske. A kecske alakja az ókorban az istenfiúhoz kapcsolódott. Dániel látta ”ahogy egy kecskebak jöve napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet, és ennek a baknak tekintélyes szarva volt az ő szemei között”, azután legyőzte a kétszarvú kost.(Dan. 8. 5-7).

       Az egyszarvú a mondák legkecsesebb és legköltőbb teremtménye. A holdtípusú jellemzők közé sorolják, akár a lovat vagy a vízelemet.

       A különböző népek regéi az egyszarvút a teremtéskori ősállapothoz rendelik. A legrégebbinek tartott mezopotámiai regékben az egyszarvú akár a ló a szűz hold-istennőkhöz tartozott. A teremtő szeretet egyik jelképe volt. Az egyiptomi hagyományban az erények összességét jelenti. Ezért történhetett meg, hogy a régi Kínában az egyszarvú jelentése a sárkányokéhoz rendelődik.

       Az egyszarvú a tiszta és egyensúlyban levő energia teremtő erejét képjelezi. A taoizmusban az egyszavú a világot alkotó öt elemi erő összességét fogja egybe. Nemes állat, még a fűre sem lép rá. Az egyszarvú neve a keleti népeknél a mi kő szavunkkal rezonál, ami az istenfiú régi neve: kilin a kínaiaknál és kirin a japánoknál. Megjelenéséhez bőség és uralkodói hatalom kapcsolódik. Az egyszarvú ugyanakkor az eső ura, aki szárazság idején az egyensúly érdekében harcba száll a Nappal.

      Az egyszarvú kedvelt témája az európai vallásos művészetnek, irodalomnak és képzőművészetnek. Egyetlen középen elhelyezkedő szarva a szent lelki egyensúlyt szemléltei, ahová csak nagyon kevesek juthattak el.  Az egyházi vallásos ábrázolásoknál  szűzi és magányos állatként a szerzetesi élet jelképévé is vált.

     A világ népeinek regéiben az egyszarvú a szarvashoz, a lóhoz és a kecskéhez kötődik.

       A trákoknál és a magyaroknál a fehér ló az uralkodó jellegzetes eleme volt. A lovas-temetkezések pedig szintén őseink hunjaira volt jellemző. Herodotosz ír a szkíták lóáldozatairól.

     A ló holdállat. Talán nem véletlen, hogy Mátyás király lovát Holdasnak hívták.

      Anonymus Krónikájában említi Ond, Ketel és Tarcal fehér ló áldozatát a pogány szokás szerint. A magyar honfoglalás mondáiban megtalálható, hogy Ménmarót is lovat áldozott minden nagyobb ünnepen.

    A palócok hagyományában összekapcsolódik az Istenanya életfájának hetes szintje és lovának áldozata. Ők a gyógyítás céljából feláldozott lovat hét vagy tizennégy részre darabolják, akár az egyiptomi és a spártai hagyományban. /72/

    A csángóknál a gyógyító ráolvasó szövegekben a Szűzanya áldozza fel a lovat a beteg meggyógyításáért. /69/

     A rábaközi tudók hagyatéka szerint a magyarok ősének tartott Má vitéz egy „hasán öt csillagos” medve után vadászott, ahogy mind távolabbra került el a hazájától. A medve legyőzte Má-t, a lova pedig addig búsult utána, hogy az is kimúlt a világból. Fejéből és bőréből egy citeraszerű hangszert készítettek és azzal búcsúztatták el a vitézt. A szép citera hangja segítségével Má lelke az égbe ment. Onnan fehér ló alakjában ölt testet és úgy segíti a magyarokat./26/

         „Ég Istene, naporcájú Jótengrit-atyánk tiszteletére

           Fehér lovat vágtak és ettek őseink...”/26/

      A lélek pünkösdi ünnepe Ispiláng a nagy lófuttatások ünnepe. Pünkösd a Sarlós Boldogasszony előtti nyolcadban található. A versenyben győztes lovat megáldozzák és az év többi ünnepén azt vezetik a körmenetekben.

        „Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete is.

         Ősei áldomását rendezi ki-ki ekkortájt.

         Ez a nagy lófuttatás ideje is.

         Ekkor döntik el versenyben, melyik ló áldoztatik

         MÁ-nak , a Magyarok Istenének.

         Azt a lovat megáldozzák és attól kezdve

         Azt vezetik körmenetekben.” /26/

     A fehér ló és a női istenségre vonatkozó magyar emlékezés a Fehérlófia mese. A történet egyenesen a fehér lótól származtatja hősét. Ez is bizonyítja, hogy az Istenanya –tisztelet és a holdkultusz összefüggő tényezők. Meséinkben ismertebb a ló táltos szerepköre. A táltos ló viszi a mesehőst át a különböző világokon, segíti a harcában és védelmezi őt. Olyan segítő szerepet játszik, mint a griffmadár.

      A ló feláldozásának motívuma található meg a csíkszentdomokosi lakodalmas szokásoknál. A ló a nő-elemhez és az ősökhöz kapcsolódik. Akárcsak az útlezárás a lakodalmas menet szórakoztatására szolgál a ló álarcába öltözött nő. A szöveg a lóvásárról szól. Mivel nem tudnak megegyezni a lovat, úgymond, leütik, és az álarcot viselő idősebb asszony előbújik nagy vigadalom közepette. /56/

     A medve is a Föld-anya régi állati képjeleihez tartozott. A ló és medve kapcsolata hagyományként fennmaradt a magyar szokásokban. A Magyarok Istenének körmeneténél megjelenik a medve is:

          “ MÁ körmenetében

           Táltosok öltöznek medvebőrbe.

           A medve táncolva vezeti a körmenetet.

           Van, hol valóságos medvét vezetnek.

           Mögötte íjas, késes vadászok mennek,

           Úgy téve mintha cserkelnének.” /26/.    

         Gyerekkoromban láttam Gyergyóújfaluban a falünnepen, Sarlós Boldogasszony napján, táncoló medvét. 

      A medve a bikaszarvval egy lényegű képjel. A bikaszarv szintén a holdsarlót mintázza le. Jelentése a szeretet igazságához kapcsolódik, akárcsak a holdsarló esetében. A holdsarló a fokos, a bikaszarv képjelek az Istennő hatáskörébe tartoznak. A ló is holdállat. Az északi népeknél a ló-állarcú személy hozza az ajándékot.

      A holdsarló és a bikaszarv a vízelemű rák jegyének egyik képjele. Hitbeli szervezetünknél, az Anyaszentegyházban, Sarlós Boldogasszony ünnepén a bikaszarvval képjelezett Lukács evangéliumából olvasnak fel.  Bikaszarv a képjele Lukács evangélistának. Az évi nagyobb ünnepi rituálékkor mindig Lukács evangélista írásaiból olvasnak fel.