INDULÁS  TÁBORI  KÜRTTEL

Új napra virradtak, tündököl a reggel,

Teleki indulni készül a sereggel.

Barghummal történik éppen a jeladás,

És kezdetét veszi ezzel az indulás.

Antilop szarvából van a kis trombita,

Indul a karaván, itten nincsen vita!

A gróf élére áll a kígyó-vonalnak,

Höhnel vezetője az utócsapatnak.

Ők most nyergelik a szürke szamarakat,

S hátrahagynak némi tehercsomagokat

A falu "fejének" őrizete alatt,

Majd ők is indulnak, a karaván halad!

Hamar elérik a kígyó -vonal "farkát",

S látják, néhány ember köpködi a markát!

Hát, a csónakosok, az "izomlegények",

Ülnek a nagy fűben, "fáradtak" szegények!

Zúgnak, panaszkodnak, otthagyják a terhet,

E nehéz helyzetért egyikük sem tehet!

Höhnel igen jól dönt, gyorsan botot ragad,

Nem kell használnia, a legénység marad!

Teleki oldalán is, fáradt emberek,

Habár, egy órája indult el a sereg.

Mondják is a grófnak, "fáradt lábuk, karok",

Nagy kár -mondja Samu - "én menni akarok"!

Mert a nagy úr mondta, nem volt ellenkezés,

Fertály óra után volt a megérkezés

Kitifu faluba, a folyótól félre,

Itt lesátoroznak, s megpihennek délre.

A  SZOKATLAN  AFRIKAI  TÁJ

Erre megváltozott már a vidék képe,

Látta, s érezte ezt a karaván népe.

Száraz, kemény talaj, mit a lábuk érzett,

És látták, hogy erre gyérebb a növényzet.

Uralkodik itt az ernyőakácia,

A szürkészöld színű euforbiafa.

Ez utóbbi, tán a kaktuszok rokona,

Szépen összebújva több szürkés bokorba.

Vannak itt dompálmák csüngő virágokkal,

Mint az orchidea, virága csomókkal.

Messziről úgy tűnnek, tarka madárfészkek,

Pedig, egy madár sem épít ilyen fészket!

Egy napot töltött a sereg Kitifuban,

Mindenki kimenőt kapott a faluba.

Ehhez, minden ember "posot", kosztpénzt kapott,

Fejenként 8 peza így leszámoltatott!

Innen Mbaruk mellé, Malagaba mennek,

Nagy füves völgyteknőn lassan emelkednek.

Uszambara felől halmok sorakoznak,

Meleg van, hűs erdő ölén táboroznak.

Miután a csapat kipihente magát,

S összeszedte ki-ki a maga csomagját,

Mennek a Tongve -hegy északi oldalán,

Fungába tartanak, mert arra van talán?

 A  MÉHEK  TÁMADÁSA

Höhnel még időzött, visszakalózkodott,

Jó néhány szökevény legényt visszahozott!

Kit mézes szavakkal, kit fenyegetéssel,

S a gróf után indul egy kevés késéssel.

Bujább növényzet, mi itten útját állja,

Látja a karavánt s leesett az álla!

Csodálatos kép, mi szeme előtt pereg:

Ember, úgy mint állat, a fűben hempereg!

Van ki bozótba bújt, van ki rúgdolózik,

Bottal hadonászik, kézzel vakarózik!

Többen előállnak most, eldagadt fejjel,

Mások feltekintnek szűkült vakondszemmel!

Höhnel bátorítja, s indítja a bandát,

Teleki már éppen Leva-nál üt tanyát.

Ő mesélte el a méhek támadását,

Mi kiváltotta a had kiáltozását.

Száz torokból is a "nyuki" ( méhek) hangzott,

Rúgott, futott a had, s közben kiáltozott.

Maga Teleki is kifogta a napot,

Szeme körül ő csak 3 csípést kapott!