Szívem ismeretlenje
Írta: Attila-benczi

Hagyd,hogy átöleljen megérintsen
szürke betűkből formált szavaim.
Hagyd, kezem,ajkam simogassa hajad
mint szellő a zöldellő mezőket.
Hagyd,beszéljenek az érzések,
figyeld a felsorakozott szavak
mondatokká alakult életem regényét.
Mert számodra lehet nem vagyok egyéb,
mint fűben lapuló szikla morzsa.
Megkövült tekintetemet rád emelem.
Tőled.Tőled,egy jó szóért esedezek.
Nem tudom ki vagy,hol vagy,merre jársz,
de tudom egyszer,talán rám találsz.