Minden év december havának vége táján,
Nagy gond van a mi Szilveszterünk nyakán.

Az gondja nem más, mint az ő nevének napja,
Mert a sors, no meg a néhai Gergely pápa úgy adta.

Hogy esik ez minden év legutolsó napjára,
Ezért hát Szilveszter az ő neve napját hideg verítékben várja.

Mert ahogy a régi jó szokás járja,
Ha el érkezik az ő nevének oly híres napja.

Testvér, koma, szomszéd és barát,
S mindenki más ki ő hozzá közel érzi magát.

Napkeltétől le nyugtáig ő hozzájuk be állit,
De nem ám úgy üres marokkal,
Hanem elhalmozván őt sok szép köszöntő szóval.

„Isten éltessen jó komám”, „Soká éljen szomszéd”.
„Sok örömet e családnak. E háztájat sose járja bánat”

Szilveszter, hogy a sok jókívánságot meghálálja,
Álló nap a pincét járja.

Mert hát jól esik neki az a sok jókívánság,
Mivel a sok szónoknak kiszáradt a szája,
Szilveszter a pincét járja, szaporán ahogy bírja a lába.

Mert a sok jót nem várhatja ingyen,
Ő a borát nem sajnálja és tölt mindenki poharába.

De mivel a borivásból ö is kivette a részét,
Délután már alig találja a pincét.

„Mi a jó fene, tán odébb költözött?”
A jó Szilveszterünk folyton a falnak ütközött.
Aztán meg mint nyáron a légy, onnan lepattant.
Aztán földet érve, jó nagyot koppant.

De aztán újra megszállotta öt a férfiúi virtus,
Lassan fel tápászkodott, és lévén egy kicsit bosszús,
Száját elhagyta a következő passzus.

„Az anyja… Borocskám ne lökdöss, mert én teremtettelek,
Mikor a szőlőből kipréseltelek.

Tehát ne szemtelenkedj, hanem mutass egy kis tiszteletet,
Mert ha nem, és ha a pincébe be megyek,
Megiszom az utolsó kortyot is belőled

Így aztán nézheted majd magad,
Amikor újra meglátod a havat”.

Ekképp zsörtölődött a mi Szilveszterünk,
És e közben az agya egy kissé ki derült.

Így aztán megtalálta a pince ajtót.
S a nap lementéig még egy párszor fordult.

Mivel a komák és barátok is szerették a jó bort,
Az megeresztette szájukból a szót.

Eleinte csak csupa jót, de miután fölhajtottak jó pár pohár bort,
Még jobban beszéltek, és nem csak a jót.

Felrótták Szilveszternek a letűnt évet,
A szárazságot, esőt, hideget és szinte mindent.

Ekkor az asszony, Szilveszter felesége haza érkezett,
A nagy dinom-dánomnak ezzel vége lett.

Mert amikor meglátta a mulatozó bandát,
Szinte kitépte a saját, és a jó ura haját.

A jó asszonyka nem volt egy angyali természet,
Ez kiderült róla amikor az emberek szemébe nézett.

Most is amikor haza érkezett, és felmérte a helyzetet,
Sokat nem kérdezett, kitátotta száját s perelni kezdet.

Megemlékezett Szilveszter édesanyjáról,
Meg az egész családjáról.

De az komák sem úszták meg a száját,
A menyecske felemlegette mindegyikük gyomrát, máját.

Azok a nagy törődéstől meghatódva,
Alig találták meg hol lehet a ház kijárati ajtaja.

Ám amint azt megtalálták,
Azon nyomban követték a régi jó közmondást.

„Szégyen a futás, de hasznos”,
Szokták mondani.

Koma, szomszéd és jó barát mind úgy gondolta,
Jobb lesz nekik ezt most betartani.

Távozásuk után, szépen lassan csönd lett,
Az asszony le csendesedett,
Szilveszter meg le heveredett.

Azon nyomban el is nyomta az álom,
S csak arra ébredt, hogy a felesége veri állon.

„Ideje lenne felkelni hallja-e,
Menni kéne mán az éjféli misére.

Szilveszter a szép szóra hallgatott,
Azon nyomban feltápászkodott.

Útban a templom felé azon iparkodott,
Hogy a lábai vigyék és ne csak tolja az asszonyt.

A mise után a kedves neje megfogadtatta vele,
Hogy többet nem iszik, ez ő meg is ígérte,
Ám azt nem, hogy kevesebbet se.

Így telt hát Szilveszternek az ő neve napja,
Akit érdekel itt van olvassa,
vagy ha ezt megteheti akkor csak hallgassa.

De akit nem érdekel annak sem kívánok rosszat,
BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET. Nagyon sok egészséget.

BOLDOG ÚJ ÉVET! S minden féle szépet.

Ezt kívánom én, és általam Szilveszter is,
Ha ez megvalósul akkor újra találkozunk vele,
Ez év végén is.

Ifj: Kovács Árpád.