Őszrehajló

                                            Ősz botorkál ajtóm előtt

                                            fedetlen fővel,réveteg,

                                            akár tomboló fergeteg

                                            csapkod barnáló délelőtt,

                                            látszatra tiszta égi kép:

                                            szűz harmat,édeskés zamat,

                                            kék ringlón csüngő pillanat,

                                            sebtében őszülő derék

                                             fenyőkre zúduló szelek

                                             és harmat ízű fellegek

                                             csapkodják zordon homlokom

                                             s csapongó éjszakák után

                                             must színű nap figyel reám

                                             túl a sárguló lombokon

                                             könnyeit hullatja a nyár.

                                                       Szüret után

                                                                              A-nak

                                            Dúsított muskotály illat,

                                            tele hordók mélye zsong

                                            s míg az ősz előre pillant

                                            és a völgyben el borong

                                            húsos keblű barna ködök

                                            szürke színben játszanak,

                                            türelmesek a csend-rögök

                                            s szerelmesnek látszanak-

                                            rá zendít egy mély bariton

                                            tisztán csengő,lágyan finom-

                                            átkos, fura  állapot

                                            mert míg lényem a dalt issza-

                                            kristály pohár,borszín tiszta

                                            asszony csókol homlokon.

                                                     Őszikék

                            

                                             Felgyorsult minden,

                                             őszies játék.

                                             Körte és szilva

                                             szüretre vár rég.

                                             Megért mi érhet,

                                             értem mit értek.

                                             Nem jön az ihlet

                                             verset ha kértek.

                                            --------------------------

                                             Ma még az ég is

                                             harmatszitálás.

                                             Ki száll a nyárból,

                                             könnyű a válás.

                                             Ügyvéd sem kell,

                                             hogy védje az ügyet-

                                             asszonyom újra

                                             lócára ülhet.

                                             Rongyos a nap és

                                             kopár a kertem.

                                             pihen a göröngy-

                                             nevet ma versem.

                                             -------------------------

                                             Csengő,kolomp

                                             a dió fa ágon.

                                             Ritkán ha égek,

                                             most éppen ázom.

                                             Félszeg a költő,

                                             dadog ha kérdik.

                                             Gondokban caplat-

                                             sír mert nem értik.

                                             Őszre várva

                                            Ördögök keze

                                            dobol a

                                            vadgesztenye

                                            lombján

                                            és piros

                                            éjszakák hamva

                                            hull az

                                            át ázott csendre.

                                            Férfi és nő

                                            az estben.

                                            A dajerolt

                                            lombok alatt

                                            szelíden hullámzik

                                            át testükön

                                            a vergődő sötét

                                            és lázas vérükben

                                            feketén vibrál

                                            a sikoly.

                                            Valahol virradatra

                                             harangoznak.