Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

 Elment...Szinte bánkódás nélkül hagyta el a szülőföldet...Fiatal, huszonéves szíve a szabadságért dobogott. A másért. Azért, amit a hazájában, akkor úgy hitte, sose kaphat meg. A nagy, a teljes szabadság! Ami odaát van! Hisz hiába született ide, ott túl van a NAGY HAZA! Ott vannak a vérei. Ott a sütemény íze is finomabb. Ott lehet önmaga, olvashat édes anyanyelvén, szólhat nyíltan a fájdalomról, örömről, érteni fogják beszédét...Úgy szállt fel a vonatra, hogy hitte: nem fog visszavágyni. Úgy szállt le a vonatról, hogy hitte: hazaérkezett...

 A gyermek este nyolckor jelezte először: jönni akarok. Enyhe volt a fájdalom, de határozott. A kórház esti életét élte. A látogatok rég elmentek.Egy két beteg még csak most indult fürdeni. A zajok kezdtek elhalni. Riadtan észlelte, hogy ez már az...a követelődzés, hogy erre a világra új élet akar jönni. Váratlanul minden érzés életre kelt benne az első szülésről. A fájadalom, a bábaasszony hangja, aztán lassan bekúszott az arca is. A fáradt arc. És az orvosprofesszor apró termete, amint szinte mérgesen mondja: szüljön már, jóasszony! Lökje ki azt a gyereket! Meg a fenyegetés: ha nem  megy, akkor fogóval vesszük ki, aztán nézheti a hülye gyerekét! Nem kellett fogóval kivenni...Okos, szép gyermek lett, büszke rá mai napig...

 Élesen hasított a következő fájás. Mese nincs, ez a gyerek ma fog megérkezni...De jó, hogy már nem ott van a régi kórházban! De jó, hogy nem kiabál rá senki, de jó, hogy biztonságban van, az anyaországban! Szólni kell, már nem lehet, nem kell tovább hallgatni....Itt emberségesek lesznek vele, hisz hazajött! Amint csillapodott a fájdalom, feltápászkodott. Tudta, hogy már csak pár perc van a következőig. Mosoly játszadozott az arcán, csak kicsit torzította el a fájdalom emléke, amint óvatosan lépkedett a nővérpult felé. Vékony kezeit a hasára szorította, mintegy türelemre intve ezzel a magzatot. Suttogva mondogatta: itthon születsz meg gyermekem, itthon...

 Tőrként döfődtek a lelkébe a szavak, melyeket a házitelefonba mondott az éjszakás nővér: Marcsi, szólj a dokinak, a román szülni fog...Könny fátyolozta a szemét, amint elnézte a fiatal lány profilját. Hegyes fogai közt egy rágógumi villant meg beszéd közben, időnként egy egy csattogó hólyagot fújt belőle...Mentséget keresett és talált számára: túl fiatal, nem tudja mit beszél...Aztán a "doki" is kiejtette a szülési fájdalmaknál is égetőbb szavakat: Na, itt az ötödik román...ezek csak ilyenkor tudnak szülni??? Nem hagyják az embert pihenni...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Húsz nehéz esztendő múltán haza vetette a sors, hazaköltözött...A gyermekek felnőttek. Most, amint a várost járja, nem érti egykori önmagát. Annak idején miért nem látta a házak falán a festék közé kevert csillogó tündér-szemeket, amelyek minden drágakőnél szebbek voltak? Miért nem élvezte amint koppan a lépte a macskaköves utcán? Mi módon siklott át tekintete a virágzó magnolia-fákon? Hogy nem vette észre a tornyos házak karcsú íveit? Miért hitt a csábítónak, a gazdagságot ígérő hamis "odaátnak"? Hova tette a lelki szemeit? Vak volt talán?

 Hosszú töprengés után rájött: fel kell nőni az érzelmekhez. Érett szem kell ahhoz, hogy meglássa az ember az igazi csillogást, a talmi fényáradat mögött...

 És bizonyosság töltötte el minden porcikáját. Tudta: most tényleg itthon van............újra.

Megtekintések: 149

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 27, 2012, 11:34pm

Az empátia hiányáról ne is beszéljünk....

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 27, 2012, 11:17pm

Van egy mondás, miszerint az egyetemi diplomához nem mellékelnek intelligenciát... Az itt leírt eset csak egy szelete a problémának...

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 27, 2012, 10:51pm

Kedves Sylvia! Megtanultam már...Mindenki úgy él ahogy tud, páran ahogy akarnak. Nem hiszem, hogy felnőtt volna az orvos....Talán a nyegle nővér igen.

De hát ki-ki viselje a maga bűnét, keresztjét. Lelkük rajta...

Hozzászólt dr Károlyi Sylvia Április 27, 2012, 9:26am

Hej , de sok  embernek fel kéne még  nőnie ! Remélem az összes rágógumizó, románozó  nyegle "nővér" és pihenni vágyó ügyeletes "orvos" is felnőtt azóta és ég a pofája ha eszébe jut, hogy egykor milyen bunkó módon viselkedett kiszolgáltatott emberekkel. 

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 25, 2012, 10:50pm

Köszönöm, kedves Ági...hogy olvastad és méltattad.

Hozzászólt Rokonál Ágnes Április 25, 2012, 10:33pm

Sokatmondó, fájdalmas... és gyönyörű, mert maga az Élet :)

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek