Tamás Tomi és a cigicsikk
Írta: Attila - benczi ( Dawn Bat )

Ma délután hazafelé siettem... Hogy mért? Igazából nem is tudom mi oka volt a sietségemnek, mivel senki nem várt, talán a három cserepes virágom, talán...
A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak az utcán, amolyan havas eső szerűség áztatta az utakat és az embereket... Furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egy filmvászonra lennék kivetítve. Ugye említettem? Eső, satöbbi, tehát én nem voltam vizes!
Nos, megálltam a villamosmegállóban s a zsebembe kotorászva kerestem még az utolsó szál cigim, de csak egy csikket találtam. Ujjaim között forgattam, amikor ráébredtem, hogy én vagyok egy csikk! Ahogy az ajkaimhoz emeltem... Megszólalt.
- Hé, haver, ha most azzal tűzcsinálóval hozzám érsz, tudod, hogy saját magad égeted meg?
Meglepetésemben a földre csaptam. Mi a... Megbolondultam?
Valaki erőteljesen megragadta a jobb karom és hátrarántott. Elsőre egy nagy bundasapkát, amolyan kucsma szerűséget láttam, majd egy harminc - negyven éves, enyhén ráncos, de mégis szép,kellemes arcú nő nézett rám aggodalmas tekintettel.
- Igen hölgyem, miben segíthetek?-kérdeztem riadtan. Szerintem végig sem mondtam, azt hiszem... amikor is korbácsként csattant a kérdése...
- Uram, kér egy kis vizet? Olyan száraz... S vizes kesztyűével az ajkamhoz ért.
Nem tudtam erre mit válaszolni, ezért a sárga gumicsizmája mellett, vizesen " heverő " csikkemet felkaptam és a nagy csörömpöléssel megérkező villamosra felszálltam. Mindenki engem nézett. Zavartságomban visszafordultam, hogy leszállok, de az ajtó becsukódott s az ablakon kinézve megpillantottam a hölgyet.
Ott állt a verőfényes napsütésben... Csodálatos volt, mint egy angyal. Olyan varázslatos. A ruhája eszméletlen, mint ő maga... Magassarkú fehér cipő volt rajta - ahogyan integetett felém, bal lábát felemelte a földtől, bőrszínű harisnyája megfeszült csinosan erőteljes vádliján. Szoknyája türkizkék s ragyogott mint egy neon, hogy mit viselt még nem tudom, nem emlékszem, mert az ébenfekete haját figyeltem, mintha egy üzenetet küldene, úgy lobogott a nyári enyhe szellőben.
- Most akkor mi van- kérdeztem magamtól, s nem figyelve, tántorogva kerestem egy széket. Leültem.
Mindkét kezem a kabátzsebben volt, de az egyik, már nem tudom, hogy melyik, de ez lényegtelen - ott szorongatta a csikkem - magam...
Arra eszméltem, hogy ráz a hideg s mindenki engem bámul már megint, s jogosan...
Az alsógatyám is csupa víz volt... Körülöttem mindenki nyári cuccban és szárazon... Én meg vizesen és téli ruhában...
Egy vékony, krákogós hangra lettem figyelmes. Tenyeremben lévő csikkem szólt hozzám...
- Hé, nagyfiú! Akkor most vagy a filmvásznon, vagy az előbb voltál?
-----------------
Hmmm, ez jó kérdés. Én vagyok én, vagy csak egy kitalált filmbeli szereplő?