TRILÓGIA
Székek
Írta: Attila-benczi

Székek mögött, világos ajtó.
Fekete hátizsák nyomja vállamat.
Szökésben vagyok! ...
Összenyomnak.
A Vigyorgó rózsaszínű falak.
Lekapom a rám nehezedő terhet
Tele van az elmúlt éveim
Súlyos emlékeivel.
Savanyúan mosolygok,
Otthagyom.

Botladozva a felborult
Székek között
Életem mérföldkövei.
Elérem a kitáruló
Kék ajtót!
Örömteli mosolyom. Elszáll
Mint savval leöntött "rózsa- száll".
A szabadság zöld útja helyett.
Újabb szoba. Üresen.
Életünk szobákból áll,
S bennük több ezernyi SZÉKKEL!
------------------------------------
Jónás Tamás
MELLÉKTERMÉK
(Attila Benczi versére)

Székek. Leültetnek. Kényszerkényelem.
Nincsen öltönyöm. Nincs mit értenem.
Gémkapcsok lángolnak ezüstasztalon.
Világ, vége, béke. Fel-lekapcsolom.
Három díszes ajtó, értelmetlen zárral,
huzat-hivatkozás, csapkod, szinte szárnyal.
Lesz belőle egyház. Élén bolond elnök.
Elme reng: friss özvegy köt fejére kendőt.
Folyók közti patak: tehetséggondozás.
Nem is sodra, habja: irányzéka más.
Drót és kavics elég. Szemfényvesztő ékszer.
Minden ajándékban ott lapít a kényszer.
-----------------------------------------
Postscriptum
Írta:Attila-benczi
(Jónás Tamás verséhez)

Székek. Felállok. Mennem kell.
Ruhát, kaptam. Testemen véres csíkok.
Ajtók nyílnak. Menekülök. Innen el.
Összetört székek. Nektek marad a titok.