Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Van aki megosztó, s van aki csak úgy megoszt, ezt-azt...

A rómaiak nem minden népet rohantak le katonáikkal. Volt, hogy az ellenség körében zavart keltettek, összeugrasztották az erősebb és a gyengébb táborokat, kihasználták a különféle, egymásnak ellentmondó védelmi elképzeléseket, majd miután azok így meggyengültek, egyenként számoltak le az ellenfelekkel. Belviszály esetén is ez volt a módszer. „Oszd meg és uralkodj!” (Divide et impera)– volt a jelszó. Ha már nincs egység, egyetértés az ellenfél berkeiben, könnyebb elbánni vele. S olcsóbb is. Időt, erőt és energiát takarítottak meg ezzel a taktikával. Akár úgy is, hogy a gyengébb féllel szövetkeztek az erősebb ellen. A Biblia szerint a sátán, az őskígyó, a bukott angyal az, aki ellenkezést szít, megoszt, aki elülteti az ember szívében a kételyt, a bizalmatlanságot. „Valóban azt mondta az Úr, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?”– kérdi Évától bizalomgerjesztőn. ( Ter3, 1-2)

Ez ma sincs másképp. A gazdasági, politikai, vagy virtuális machinációk, különféle befolyásolási mesterkedések mind erről szólnak. Legyen szó reklámról, nagy szavakról, erőfitogtatásról, vagy egyéb zsarolási eszközökről.

A globalizált közösségi médiában pedig nagyon is kapóra jön az emberi természet csapongó kettőssége. Az ember is megosztott, az áteredő bűn miatt széthasadt a lelke: vágyik a jóra, de a rosszra is kíváncsi. Hajtja a féktelen kitárulkozási vágy, ahol önként és dalolva enged a nyilvánosság kísértésének, mindent mások orrára akarna kötni, és mások összes titka érdekelné. A magánélet szentsége, a szemérmes szégyenérzet már nem annyira féltett, hogy fel ne adná, cserébe egy jó szaftos botrányért. Ennél is erősebb a hajlandóság a magamutogatásra, hogy megossza másokkal a konyha, magánélet, de még a hálószoba titkait is. Mert lájkvadászat nélkül nincs élet a halál előtt. Akkor is, ha valaki megosztó, ellentmondásos személyiség, tündöklik a kibertér dicsőségében, mert lám, szuverén, szókimondó, mehet a saját feje után, nem fogja vissza magát, hisz éppen azért „követik”, hogy ő milyen bátor volt, ő meg merte mondani, ő ki mert állni a sorból, a placcra, és le is aratta a siker gyümölcseit. „Felmászott a siker létrájára, csak azt nem vette észre, hogy az rossz falnak volt támasztva...” (Joseph Campbell)

Megosztom veled kenyeremet, házamat, kincseimet, hogy osztozz örömömben, és növekedjék bennünk a jó, a szép, a szent, az igaz, ami előre visz, ami tényleg a javunkra válik, s nem a kárunkra.

Jó lenne eltűnődni: valóban meg kell mindent osztanunk a világhálón? Érdekel ez másokat? Jó származik abból, ha folyton kifecsegjük titkainkat? Javunkra válik ez a kényszeres kibeszélés-kitárulkozás, ez a kínos megfelelési kényszer? E helyett nem lenne hasznosabb, ha sokkal több visszafogottsággal, önkorlátozással az általunk megosztott információk, képek, hírek inkább építenének, mint rombolnának? És mi lesz azzal a sok digitális szeméttel, amit magunk után hagyunk a neten? Azt ki takarítja el? Azt a hagyatékot ki tárgyalja le?...

Sokkal több csendre, igazi, mély, személyes kapcsolatra, lenne szükségünk, – amikért ugyan áldozatot is kellene hozni, – de akkor nem a személytelen, könnyebbik megoldást választanánk.

Úgy tűnik, a közösségi, virtuális platformokat csupán pletykafészeknek használjuk, ahová minden szennyest, bóvlit, haszontalan dumát kiteregetünk. Megosztok, tehát vagyok, ahogy az egyik nagysikerű könyv címe[1] is találóan fogalmaz. A közmondás szerint a tyúkok sem tojnak a piacon...

Ellenkező esetben a sok megosztással mi magunk válunk megosztóvá, egymás ellen fordítva embereket, felborzolva kedélyeket, ellenségeskedést szítva mások között, a közösség egysége helyett a széthúzást segítjük elő.

Osztozzunk egymás örömében úgy is, hogy lájkvadászat helyett imádkozzunk egymásért. Keressünk alkalmat a személyes találkozásra, és ne kössünk olyasmit mások orrára, ami nem rájuk tartozik. Mert nem kell senkin uralkodni, legfeljebb önző természetünkön.

Akkor talán kevésbé leszünk megosztóak.

[1] https://moly.hu/konyvek/klausz-melinda-megosztok-tehat-vagyok

sp

Megtekintések: 21

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2018   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek