Fekete álmok

                                              Szememre jeges borogatást teszek,

                                              hogy át vészeljem az éjszakát!

                                              Fekete álmok,le nem írt sorok,

                                              és sorolhatnám így tovább.

                                              Birkózom önmagammal,

                                              másik énem rég szeretetre vágyik.

                                              Így menekülök le nem írt szavakba

                                              s rímekbe öntöm,ami marad sokáig.

                                             Keresem meg nem élt érzések csendjén

                                             nem volt szerelmek tisztaságát.

                                             Balga sorsom zátonyán fennakadva 

                                             tilosban éjek páráját,villanását.

                                            Meg késett vers,illúzió a rongyos vágyban -

                                            át rándul rajtam a mozdulatlan,

                                            s meg találom annak a módját,

                                            hogy gyűrött szavakban magam adjam.

                                            Mert amit kaptam a másik világtól

                                            s amit adni szeretnék most a másnak:

                                            szerelmet,verset,ránk csorgó álmot

                                            s magamat éj-szín villanásnak.

                                            Egy délután szobámba költözött

                                           Az est a kertben vágyakat növesztett

                                          és lágy sötétje dús lombok között

                                          át szakította távolságok láncát

                                          s egy délután szobámba költözött.

                                          Sem hang,sem fény,halk suttogások árnyalt

                                          színéből tompán,halkan érkezett,

                                          kezét gondterhelt homlokomra tette,

                                          tiszta volt s ezzel még sem kérkedett.

                                         Nem volt nehéz felismerni tüzében

                                         a csillogást mely gátakat szakít

                                         s az idő rongyos bársonyán, nevetve

                                         magához láncol némán valakit.

                                         Jó volt,hogy van,hogy lesz s marad sokáig,

                                         egy álom volt,amelyből rügy fakad-

                                         megállt a Hold az alvó nyári kertben,

                                         el bóbiskolt a tört lombok alatt.

                                         Egy vágyunk volt,hogy át lépjünk a fényen

                                         s döntsünk le minden torz ítéletet-

                                         élt az idő és génjeink zenéje

                                         az ágak alatt halkan nevetett.

                                                     Keresem

       

                                                    Sok arcú

                                                    élet csendjén

                                                    keresem sorsom éjszakáját

                                                    volt s

                                                    nem volt álmok

                                                    szét roncsolt zátonyán

                                            

                                                    szememből 

                                                    szerte fröccsent

                                                    valóság félhomályán-

                                                    ősz

                                                    tisztaságán

                                                    harmatos áfonyán

                                                    koldusi hely

                                                    ahol vagyok

                                                    koldultam Édent

                                                    s csillagot

                                                    az alma már

                                                    kezembe van

                                                    nekem most

                                                    Ő a mindenem

                                                    tiltott gyümölcs

                                                    szép végzetem-

                                                   s napjaim árnyán

                                                   át suhan...