Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


gróf czegei Wass Albert

 
" Karácsonyi mese" -
 
novellarészlet:
 
 
"Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe
burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán
olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár
pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra,
hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után
apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk
közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár
karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénember-hangján:
– Aztán tudjátok-é – kérdezte –, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
– Akkor született a Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan, új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
– Ez igaz – mondta –, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt
akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes
meséket tudott ám.
– Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából –, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s
annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés
összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és
jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes,
mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb
búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az
embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a
tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben
megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget
és a hideget.
A Nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás
következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett
erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a
földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a
Világosságot, és ezt mondta neki: „Erigyj le, hű szolgám, s nézz körül a
földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg
minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp
kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd
az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike
világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s
megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.
A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka
száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne
kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú,
s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája
melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy
hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy
fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött
fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak
szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a
terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. „Minek kínlódsz ezzel a
fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle
magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.”
„Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. – Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig
nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is
pusztulok.” Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s
mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak
odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak
a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember
szívében, mert jóságot talált abban.
„Édesanyám, éhes vagyok...” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s
odanyújtotta a gyermeknek. „Miért nem eszed meg magad a többit? –
kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap
meghalsz.” „Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony –, csak
legyen, mit egyék a kicsi fiam.” S az angyal ott nyomban meggyújtotta a
második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: „Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is
éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg
a helyet a tűznél!” Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát
is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét
éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a
kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló
gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált
jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban
megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a Napot az égre, s
megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok
rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és
minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a
sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig
megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az
esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság
angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a
karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a
földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.
– Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén –, én pedig azért mondottam el nektek,
gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi
emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember
nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból
és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a
rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra
ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s
ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy
emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a
pusztulástól."
 


k.jpg
Áldott,békés Karácsonyt kívánok

Megtekintések: 49

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Turzoi Iolanda December 29, 2010, 11:16pm

Wass Albert írásai megragadják minden magyar embert.Nélkülözhetetlen a mindennapjainkban.Felemelő, lelkeket gyógyító,sokszor szomorkás hangulatú, máskor derűs és és életerőt nyújtó művei ,kihagyhatatlanok.

Szerintem sok embernek örömöt szereznek művei.Bennük megtaláljuk azt, ami annyira hiányzik: a szeretet,igazság és a békesség.Ezekre a kincsekre szüksége van mindenkinek, mert   Isten által adott ajándék.Ajándékozzatok szeretteiteknek egy -egy könyvet az ő emlékére.

Békés, Boldog Újesztendőt Kívánok Mindenkinek!

Hozzászólt Rózsa Györfi Jutka December 25, 2010, 7:08pm
Wass Albert írásait mi erdélyiek értjük meg igazából" Élni" kellet Erdélyben ahoz,hogy azonosulni tudjon az ember minden mondatával.Ki emelném írásai közül a FUNTINELI BOSZORKÁNYOK-című könyvét amit kölcsön adtam szomszédomnak segítenem kellet( szavak fordításában) ahoz hogy meg értse a könyvet
Hozzászólt László Csaba Ferenc December 25, 2010, 3:47pm
Nagy tisztelője vagyok Wass Albertnek. Sokat átélt, s irigyei által meg nem értett ragyogó mesélő. Ha tehetitek olvassátok műveit, verseit. Igazi Magyar ember volt akit elhallgattak irigyei. Gyújtsátok Ti is a gyertyácskákat s kűldjetek belőle szülőföldjére az Erdélyi Mezőség Holt Tengerére.
Hozzászólt MIKLOS GYORGYI December 25, 2010, 12:49pm
Nagyon szep. boldog Karacsonyt mindenkinek!
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet December 24, 2010, 1:05pm
Nagyon szép.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek