Köszönöm, hogy elolvasták Megemlékezés c. írásomat. Talán nem jött le jól és pontosan, ezért elárulom a szereposztást:
- a tízéves kisfiú valóban én , de nem én kényszerültem a lakóhelye kényszerű elhagáyára, hanem az Apám, 1942-ben. Ő a novellában a vonaton ülő, ill. előtte a lépcsőn álló férfi.
- akiről a megemlékezés szól, az ő öccse, aki a két vonat közé szorult velem, és aki legtovább ment az uinduló vonat mellett.
- a többiek: enyedi, enyed-környéki rokonok, köztük az apai nagyanyám, és sokan mások...

Üdv.:

Cs.J.