Kedves Edu!
Pár évvel ezelőtt került szemem elé egy általad irt vers... Akkor mélységesen megrendített, osztoztam fájdalmadban, keserűségedben... Csodáltam az erőt mely benned rejlik, azt az igazán tiszta szerelmet és odaadást ... Csodáltam azt, hogy méltósággal viseled, mit rádosztott a Sors.... Most csodálom csak igazán...
Tragikus hirtelenséggel magamra maradtam..... Szívinfarktus vitte el...
Perlekedek Istennel, Péteremmel... Nehezen tudom feldolgozni, elfogadni .....

Szeretnék odajutni, hogy én is elmondhassam mit te irsz:
Látod én is mindent megbocsátok.
Ablakaim az új napnak kitárom.
Harmatcseppek gyűlnek tenyerembe,
Lemossák rólam boldogtalanságom.

Úgy érzem kicsit ,,nyelvemen" szolnak verseid. Köszönöm Neked...

Kedves Eduard !
Kinyitom az ajtot,szomoru maganyos lelkem ajtajat es szivbol orvendek,hogy ratalaltam ezekre a gyonyoru versekre.Valami szomorusag arad beloluk,de megis vigasztal es emlekeztet engem is a szebb idokre,mielott szeretett ferjem elkoltozott volna az orok hazaba.Koszonom es adjon ihletet onnek a sok szep megjegyzes,amelyeket a versekert kapott.Szeretettel udvozli Kaloz M.Magdolna