"Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja" - tartja a népi megfigyelés, azaz a hideg még hidegebbé válik, s ez a meleg időre is igaz. Érdekes, hogy ezt is megfigyelték: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog. Ha ekkor enyhe az idő, még jön a hideg. Tehát bármi megtörténhet, van rá mondás, bár a népi megfigyeléseknek mindig van alapjuk.
Dorottya a négy „fő szűz” egyike volt, akit vatikáni zsinat nem is olyan régen, éppen 1968-ban mint csupán legendás személyt törölt a szentek sorából. Dorottya legendája szerint a keresztény római polgár Dorus (görög „ajándék”) és Thea („istennő”) három leánya közül a legkisebb volt - ez is igen mesés, szó szerint az.
A szokásos elemeket felfedezhetjük: pogány helytartó beleszeretett a szépséges lányba, de ő kikosarazta. A csalódott kérő forró ónnal teli kádba vettette, de Dorottya sértetlen maradt. Kilenc napot börtönben senyvedett étlen-szomjan, de mivel ott angyalok táplálták, a rabságban csak még szebb lett, mint valaha.
Miután továbbra sem engedett hitéből, kínzói a kor szadista szokásai szerint megkínozták, ezt nem részletezem... Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől, azaz Krisztustól küldessen néki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt. Igen meglepődött mikor Dorottya kivégzés után virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette nála tiszteletét. A gonosz bíró nem habozott, azonnal megtért a csoda láttán, dicsérve Dorottya Istenét, aki februárban rózsát és almát küldhet neki.
Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Dorottyához fordultak akik a szegénységtől, a szégyentől, a hamis vádaktól és a szenvedéstől kértek szabadulást. A szenvedők közül is főként a várandósok és a szülésznők fohászkodtak Szent Dorottyához könnyű szülésért. Virágos, gyümölcsös kosárral ábrázolják, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban, már ha volt.
A februári rózsacsoda nekünk kész csoda, de Rómában február 10. volt a tavasz első napj . Nem csoda, ha Dorottyában Flora pogány istennő keresztény változatára ismerünk. Dorottya-napi szokások Napja dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk. A következő hónapok időjárására próbáltak következtetni. Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak. Boldog névnapot Dorottyák!
Tánczos Erzsébet
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz