Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Tele vagyunk közhelyekkel. A nagy lélekfájdalmakat mindegyre közhelyekkel próbáljuk enyhíteni. Mert a közhelyek a legnagyobb igazságok. Még akkor is, ha néha fitymálva beszélünk róluk. Ilyen “az élet megy tovább”. Egy óriási közhely, ugyanakkor hatalmas igazság. Mert az élet TÉNYLEG mindig megy tovább. Bármi történjék is. Kegyetlenül peregnek a percek, órákká dagadnak, majd napokká, hónapokká nőnek. Egy ideig még benned van az öröm vagy a fájdalom, sőt, az is gyakran megesik, hogy ahányszor előhúzod  lelked rejtett zugából, annyiszor éled újra a történteket. Felszakad a bánat, beleremegsz. Az Isten mégis jól rendezi a dolgokat. Nem hagyja, vagy csak nagyon ritkán, és akkor is rövid ideig, hogy vállunkra vegyük a világ fájdalmát. Elszörnyülködünk a kitörni készülő háborún, meg is siratjuk a cunami áldozatait, felháborodunk a gyógyszeripar, a multik aljas húzásain. Aztán örvendünk, hogy nem minálunk tört ki a háború, messze vagyunk a cunamitól, s kissé fejcsóválva vásárolunk a patikában vagy a multiknál…

De ott van az életünk. A magunk kis szürke, hétköznapi léte. Ami számunkra nem szürke. Vannak patyolatfehér napok, és vannak feketék. Közben akad egy pár szín a szivárványból is. Az a baj, hogy nem tudunk mit kezdeni az életünkkel. Toporgunk benne, olyasmit értékelünk fel ami nem érdemli, és nem vesszük észre a csodát. Hány meg hány csoda mellett megyünk el! Hány virág bontja ki szirmait mellettünk, hány pillanat iszkol el, és lesz múlt belőle, jó esetben szép emlék. Utólag tudjuk értékelni… mikor már csak elrévedünk, hogy milyen szép is volt! Benne maradunk rossz kapcsolatokban. Kínlódunk megalázó munkahelyeken. Sokszor vagyunk gyávák, ritkán vagy soha bátrak. Mert élni kell…Mert az élet bizony megy tovább. Akkor is, ha elveszítünk embereket, akiket szerettünk. Akkor is, ha ott ül veled szemben az az ember akiért mindened odaadnád ( még egy közhely, még egy igazság…), és hirtelen kristálytisztán látod: csak te képzelted bele a szemébe a viszonzást. Nincs benne semmi. SEMMI! Fizikailag rád néz, de nem lát. Megragadnád, megráznád… de minek? Úgysem értené. Hagyod hát, hadd menjen. És beleszakadsz a fájdalomba. De az élet… az élet az megy tovább.

Reggel fel fogsz kelni. Rutinszerűen megfőződ a kávét, s annyi cigarettát szívsz el míg megiszod, hogy epe-keserű lesz az egész lényed. Elmorzsolod a valós vagy visszatartott könnyeket, keményíteni próbálod a szíved. Sikerülni fog. Mert az élet ezután is megy tovább…Emberekkel találkozol napközben. Rájuk mosolyogsz vagy szólsz hozzájuk. Nem veszik észre a fájdalmat rajtad, hisz nem sírsz. Nem beszélsz róla. Hallgatsz, és viszed a terhed. Vagy nem hallgatsz és viszed a terhed. Mindegy. Másnap is fel fogsz kelni, és rácsodálkozol az életre, hogy képes tovább menni. Miközben te mész tovább. Egy részed meghalt. Eltemetted, de virágot nem viszel a sírjára. Hagyod gazosodni. Valaki mondja meg végre…. mondja meg milyen ez az élet, amelyik mindig, de mindig megy tovább…

 

Itt vagyok, szeretnek,

Megnőttem, nevelnek.

Szenvedek, értenek,

Emberként tisztelnek.

Rongy vagyok, csavarnak,

Föld vagyok, taposnak.

Hús vagyok, harapnak,

Fa vagyok, kivágnak!

Szeretnek, gyűlölnek

Kívánnak, megvetnek.

Kacagnak, nevetnek,

Gúnyolnak, ölelnek.

Ki vagyok? Mit tettem?

Embernek születtem…

 

Lakó Péterfi Tünde

Megtekintések: 721

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Gálffy Mária Október 6, 2020, 10:39am

Nagyon rég nem látogattam az oldalt,így hozta az élet,ami szerintem is megy tovább.Tetszenek az írásaid,még ha kissé borongós is,de nagyon ember közeli.Gratulálok!!

Hozzászólt Zonda Attila Október 6, 2020, 8:19am

Kedves Tünde!

Bolond, aki azt hiszi, hogy kedvetlen. Az írásaid úgy esnek, mint az anyám teje. 

Ez közhely? Nem érdekel, még akkor se, ha tényleg közhely. Csak azt tudom, hogy mi ketten nem akarunk közhelyeket írni. Össze tudjuk vetni a hátunkat, mint a bálban a szomszéd faluban, amikor a nagyobb legények meg akartak verni. Köszönöm, hogy azt írsz, amit írsz, és úgy, ahogy. 

Tisztelettel üdvözöl Zonda Attila, czimeres lófő székely 

Hozzászólt gyuge erzsebet Április 1, 2015, 4:55pm

A versike nagyon tetszik.***** Az irás számomra túl pesszimista . Nem akarlak megbántani, se kritizálni, de ha elfogadod tanácsom akkor ezután mindenben a pozitivumot keresd mert sokkal egészségesebb számodra  és a melletted levőkre nézve is. Puszim küldöm, légy vidám!

Hozzászólt Szabó Ilona Február 28, 2015, 6:09am

Kedves Tünde! Kisebb kivételekkel mintha az én gondolataim lennének. :) Én is harcolok a közhelyek ellen, de néha kibuggyan az emberből a nagy "bölcsesség". :) Így, úgy, de érdemes élni és, Tündének, írni is! A vers különösen tetszik. Gratulálok, és azt kívánom, hogy az élet még nagyon sokáig velünk menjen tovább! :)

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Február 25, 2015, 10:43am

Tamás, nyugodtan.

Hozzászólt Pintye Tamás Február 25, 2015, 10:42am

Sokan vagyunk akik hasonló helyzetben vannak. Teszik, csinálják, viszik, hordják, vonszolják az életük, de az, az Övék és ha szeretik ha nem, mégis. - Mert az élet megy tovább!

Gratula az írásodért!  Engedelmeddel akár beilleszthetném egyik weblapomba.

szép-szebb és meghittebb napokat, szeretettel    *pitakor

Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 24, 2015, 2:12pm

Ma ismét bölcsességet , életigenlést , szépet, jót, rosszat , ÉLETET tanultam Tőletek! Rájöttem , rádöbbentettetek de jó is élni, de jó lenni. Hogy  akármi is történik, Isten életet adott és becsüljem meg! Ki az aki megbecsülheti az én életem, az én mindennapjaimat ha nem én magam?? Fel a fejjel! -ma és holnap mert minden reggelben benne van a nap minden titka! Ó VELETEK ÉLNI!

Hozzászólt Hajdó Károly Február 24, 2015, 12:28pm

Nem cserélné el, mert azaz élet igenlő, korábban született testvér, tudatában volt annak, hogy Isten az embert ÉLETRE teremtette: földi és örök életre.Ízleljük meg Teréz anya véleményét "Himnuszát" erről a "Továbbmenő életről", amely hozzám közelebb áll: Az ÉLET egyetlen - vedd komolyan, szépség - csodáld meg, boldogság - ízleld, álom - tedd valósággá, kihívás - fogadd el, kötelesség - teljesítsd, játék - játszd, érték - vigyázz rá, vagyon - használd fel, szeretet - add át magad, titok - fejtsd meg, ígéret teljesítsd, szomorúság - győzd le, dal - énekeld, küzdelem - harcold meg, kaland - vállald, jutalom - érdemeld ki, az élet: élet - éljed ! Ami a keserű ízt adja gondoltainak, azért nem csak ő a hibás, hanem az emberi tudatlanság, gonoszság.is!!! Köszönjük Tündének,hogy megosztotta velünk!

Hozzászólt Sebestyén Péter Február 23, 2015, 1:55pm

Az alábbiakat egy életigenlő, korábban született testvér vetette papírra:

Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva
érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki
törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem  és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom,
persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy  öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).

Mindig
mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel
ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert

 

Hozzászólt Dr Tóth Tonk Katalin Február 23, 2015, 12:20pm

Kedves Tünde!Nagyon szép irás örülök hogy elovashattam

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek