Utópisztikus vagy nem

Írta: Attila-benczi

Figyelem! Figyelem!

Foglalják el a helyüket!

Nem sok idejük maradt

a gép megremegett …

Vége mindennek!

Ez nem igaz!

Nagyon jó volt

visítva nevettek

ahogyan átélték a

háromdimenziós

légi katasztrófát.

Elcsitultak a sikolyok

halvány fény derengett

a terem közepén

egy űrruhás lény.

Hirtelen eltűnnek a falak

üvegbúra ereszkedik le.

Őrült gyorsasággal…

Születés

Írta: Attila-benczi

Megremegnek a csillagok

talán egyedül vagyok?

Vízcseppek körül vesznek

életet adó burok. Lecsúszok.

Lágy szellő erős orkán

kezdődik egy álom?

Még emberfoszlány vagyok

mi leszek,fiú vagy lány?

Erős fények,zavaró illatok.

Igen,egy perc,érkezem.

Mi ez? Színtelen szemek

apró erőtlen kezek,

nem,oda nem megyek!

Elhinni sem merem,

meg érkeztem.

Mi véget jöttem

nincs itt élet…

Vallomás

( Az utolsó Pók, nemzetségéből- Vagy a sajátom)

Írta: Attila-benczi

Itt ülök a „rácsos” ablakommal szemben

nézem a bűzös,dübörgő világot,

érzelemmentes embereket.

Mindig ezt csinálom

mikor lejár a kötelező „foglalkozásom”.

Várom a sötétség eljöttét csillagok feljöttét,

mindig is érdekelt a távoli világ

az elérhetetlen ismeretlen.

A sok éves magányos „hibernálásom” alatt

csak ennyi maradt,fürkészni az eget.

Néha…

Kelj fel és járj

Írta: Attila-benczi

Eljött az idő, ébredjetek emberek

lejárt a szolgaság ideje. Mindenkinek.

Nem várhatjátok többé másoktól

helyettetek bármit is megtegyenek.

Szükség van e lépésre.

Eljött a nemcsak „néz, hanem láss is” ideje.

Az ősi erőt, mi bennetek van

engedjétek szabadjára. Lépjetek.

Ismerjétek fel ellenségeiteket

ne hallgassatok „mágikus” szavaikra

mert újjászületésetekkel az idejük lejárt.

Keljetek fel,…

Piros egyes

Írta:Attila-benczi

Suhan a piros egyes villamos

benne ülők mind álmosak.

Kellemesen duruzsol motorja,

a léghűtés egész jól bírja.

Csöndben kinyílnak az ajtók,

melegtől levegőt alig kapni.

Istenem! Mi ez a kegyetlen bűz

ami gyorsan terjed, és kiűz?

Kinyitom szemem,

Nem kellett volna.

Rongyhegy tetején mintha lovagolna

illatfelhő terjesztője.

Megbomlott a villamos békéje.

Felugranék, valami nem…

Te a kő
Írta: Attila-benczi

Hej, hol a kő
ami hegyről
legördül.
Nem érted
miért van lent
és hol van fent.
Csak azt érzed
életed tönkremegy.
Mára a léted e világban
völgyek sokasága.
Hej, az a kő
szétporladt rég.
Most már érted
hol a lent
és milyen fent.

Hajnali látomás

Írta: Attila-benczi

A tömeg köré gyűlt. Figyelték.

Sovány, kopasz

fehér bőrén az izzadtság cseppek

a napsugaraitól szétestek.

Fehér galambok

szálltak a tiszta ég felé.

Lelkek. Itt éltek.

Megmozdult!

Remegő karjával a vörösen izzó

látóhatár felé int.

Megfordult egy emberként a tömeg.

Sűrű fekete felleg közelgett;

rémülten borultak le előtte.

Villan az acéltekintet,

dörren a szó:

Bánjátok meg…

Ha én nem volnék

Írta: Attila-benczi

Ha én nem volnék szavaimmal

Erőseb lenne a hit, mi megmaradt?

Hangosabban szólna a nép szava

Mely szétfeszíti a „börtönök”falát.

Ha megtehetném. Nem, csillognának

Oly büszkén árulás által szerzet fejdíszek

A megtört csönd visszhangjában. Sápadtan,

Remegő lábak elé, fehér márványra esne mind.

Ha itt lehetnének mind kiknek sorsát

Fehér papírlapon döntötték el. Süllyesztőbe!

A fejdíszek…

Szemedben
Írta: Attila-benczi
-A.A.-

Szemedben csillogás
Számodra a világ,más.
Ereidben érzed a kihívást,
Hogy csinálj valami mást.
Tetteiddel lépd át.
Az Idő kapuját!

Az életről

Írta: Attila-benczi

Az jó, ha nem vesznek észre se emberszámba?

Az jó, ha utcákon bolyongsz szakadt ruhában,

És délben olyan helyre jutsz ahol étel illata száll.

Az nagyon jó? Olyankor Az idő körülötted megáll.

Vérvörös függönyből varrt rongyodnak nincs zsebe.

Fázol. Pedig a porlepte házak árnyékában, éget a Nap.

Ez az élet? Mely kiszívja életerődet. Nem bízhatsz senkiben,

Egyik oldalról a másikra sodródsz, a keserűség…

Nyár

Írta:Attila-benczi

Bóbiskol a vihar szürke felhő szélén.

Lustán,

Figyeli a darázs röptét,

Ahogyan körbe dongja virágzó almafát.

Mosolyog.

Még nem nyitja ki vízzel telt zsákját.

Élvezi,

Zizzenését a nádnak, röptét a kacsáknak.

Egy gondolattal lejjebb ereszkedik.

Csobban a víz, fodrozódik felszíne.

Röpke pillanat volt. Látta a harcsát!

Színes lepkék násztánca vonzza tekintetét

Ahogyan körbe-körbe táncolják…

Kérdések, hozzád

Írta Attila-benczi

Halld szavam, rengjen trónusod:

Meddig bünteted a jókat?

Nem elég, hogy megteremtetted őket!

Még több bánattal, fájdalommal sújtod

Azokat kik, állítólag, neked oly kedvesek.

Fájdalom s harag szikrázó pengeként

Csapnak össze bennem, általuk lángoló

Kérdőjel merül fel bennem.

Léted, jóságoddal szemben.

Hol Vagy mikor a jó szenved

És ideje korán elhagyni készül

Az általad megteremtett…

Félelem

Írta: Attila-benczi

Ijesztő árnyát látom hangulatomnak

Fekete foltként tapadva kúszik felém.

Egyedül ülök félelmeim közepén.

Láztól kipirult arccal bámulok magam elé.

Tollam maradványa felsértette bőrömet.

Sötétvörös vérem elsárgult papírlapomra

Csöppent, elmosva a nehezen leírt sorokat.

Lábaim remegnek, félelem árnyéka követ.

Nincs erőm szembeszállni vele, erősebb.

Ablakomat karmaival vakarja a sötét éj.

Keresem…

Én és énem
Énekelünk éjjel
Érthetetlen éneket.
Érzékeny éned
Énvelem éled!

Szemem szemedre szegezem
Szeretném szíved szerelmét,
Széthalna szárnyaló szellemem,
Szerinted szégyelljem szelíden
Szemtelen személyiségem?

Foglaltunk, elfoglaltunk-Honfoglaltunk

Írta: Attila-benczi

Sírnak őseink. Ég a magyar puszta,

Amit Árpád seregeinek vére itatta

E Földnek koronás fiát adta,

Vándorló törzseinknek új hazát.

Szívünk s lelkünk megalázva

Lehajtott fejjel alig élünk

Árulóknak nyilaitól vérzünk,

De térdre soha nem ereszkedünk.

Nemzetünk ifjai nem sokáig tűrik

Bátor szívük eltörli zsarnokok uralmát.

Turulmadár újraéled, felrázza e Népet

Had…

A törzs

Írta:Attila-benczi

Érzem vénülő csontjaimban

Évezredes szelek fuvallatát.

Az új kor hajnalát,

Ahogyan simogatják arcunkat.

Tábortűznél ülnek a jó barátok,

Körülöttünk erdei állatok.

Fölöttünk szétszórt, csillogó világ,

Parázsból kipattanó tűzvirág.

Elejtett vad, sült illata szál,

Talán mindig is erre vártál!

A törzs sámánja, kántál.

Őseink szellemeit megidézi

Történetüket elmeséli.

Kicsiny törzsünket…

Egyformán, lakótelepek
Írta:Attila-benczi

Egyformán lépnek
Gyermekei a Népnek.
Sárban taposnak,
Csöndben vonulnak.
Előre néznek,
Robotolni mennek.
Bérükből mit vesznek,
Vajon kenyeret esznek,
Távolban,kopasz lakótelepek …

Megbánás

Írta: Attila-benczi

Titkos remények őrzője

Mond, mit tegyek!

Itt álok a Jövő kapujában

Ezernyi márványkőből

Kifaragott szobrok között.

Sápadt, hideg arcukon, félelem.

Mond, én is ilyen leszek?

Ha átlépek a Jövő kapuján!

Bukott angyalként éltem,

Ember, sápadt testébe,

Bújtattam el igazi énem.

Hatalmam, erőmet elvették

Mert lázadni mertem Elenne.

Bocsánatkérésemet nem hallja.

Ezért tovább szenvedek,…

Poros padlómon

Írta: Attila-benczi

Szobám sarkának, poros padlóján gondolataim,

Tele írt elsárgult papírlapok, hegyekké nőtte ki magát.

Énem „cseppjei”, párától pacává vált betűim.

Nem tudja, nem akarja visszaadni senki? Elszállt.

Nyitott ablakomon keresztül, forró szellő arcom égeti

Talán tőle várom megtisztulásom fájdalmas sebeit.

Keresem, kutatom másik énem, talán ő megtanít.

Hogyan élvezzem, megmaradt életem perceit.

Mily öröm, egy…