Este van. Fáradt, hűvös este,

Eső áztatja elgyötört arcomat,

Még a sötét felhő is leste,

Mikor utcára lépek: az a jó pillanat.

 

Ernyőm ott lóg fönn a fogason,

Hiszen én csak neveték az esőn…

Bármily borús, nem eshet oly nagyon,

Indultam ernyőtlen, bölcsködőn.

 

És most esik, végeláthatatlan,

Arcomba fúj a metsző, hideg szél,

Úgy érzem magam, akár egy hontalan,

Ki piásüveg mellett múltjáról…

Folytatás

Reggel van, és egykedvűen bámulok kifelé a vonat ablakán. Már igen sok ideje zötyögöm Nagyváradról, kissé türelmetlen is vagyok, tudván, hogy nemsoká célhoz érek. Majd fölrobbanok, mikor a szerelvény csikorogva lassít, a következő pillanatban pedig megáll. Gépiesen fölállok székemről, és kimért léptekkel haladok egészen a vasúti kocsi ajtajáig, annak ablakán kitekintve olvasom az állomás nevének feliratát: Rákos. Már nagyon közel…

Folytatás