A föld előtt s az ég előtt

Átrágtam magam még egy napon

s fejet hajtok mert akarom,

a föld előtt,az ég előtt,

amely most körtefámra nőtt

s már tervezem az új napot

szerényet,tisztát,otthonost,

berkében őszies világ-

amint a hajnal magára ránt,

mint fenyők az elkopott időt,

lányok az öreg fejfedőt

s jómagam kertem illatát,

barackízűt,vagy muskotályt.

Tűz és pernye

Hatóra volt s

s megszólaltak

a harangok-

rozsdásodó

kertemen

úgy sétált át

a reggel mint

aki nem lát,

nem hall,

s mint akinek

nem fáj a nyár,

hazudott magának

nekem,neked,

hiszen a hátrahagyott

szép még benne dalolt

s a hangok összenőttek

a halkuló harangkondulással,

mint verssorok az…

Folytatás