Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Éjfél előtt egy órával
(részlet az "Életem varázsdala - Cantus vitae propria" című kiadatlan kötetből)
A három éves főiskola és az államvizsga után már jött a kihelyezés. Hivatalból, a végzősök megkérdetése nélkül, az összesített tanulmányi eredmény alapján, és természetesen messze a Regátba (Óromániába)!
Mert hova is nevezhetnék ki a Székelyudvarhelyen született magyar leányt, mint az ország legtávolabbi keleti felébe.
Mikor eljött a napja Ildi is felült a vonatra a többi diáktársához hasonlóan. Iași városa volt az elsődleges cél. Moldova régi fővárosa, magyar régi neve Jászvásár. Sok híres román személyiség született, élt, tevékenykedett itt. Méltán büszkék rájuk az itt lakók.
Az osztályból kilencen érkeztek a szép, régi városba. A megyei egészségügyi igazgatóságon kellett jelentkezniük. Most is elhangzott a régi szólam: „menj be te, Ildi! Te tudsz románul”. Már otthon, a főiskolás évek alatt is ez ment. Bárhova mentek idegen városokba, mindig őt küldték, hogy beszéljen. Nem mintha valóban jól tudott volna románul, de bátrabb volt a többieknél, és elég találékony, hogy meg tudja magyarázni, amit kellett, amit akart.
- Jó napot kívánok. Védőnők vagyunk Marosvásárhelyről. – jelentkezett udvariasan.
- Jó napot. A többiek hol vannak?
- Kint várnak.
- Jöjjenek be!
Bementek, az igazgató hellyel kínálta őket, majd felsorolta, hol vannak védőnői helyek. Teljesen ismeretlen helyiségnevek hangzottak el. Nem nagyon tudtak mit kezdeni ezekkel, a nevekkel. Azt kérték, hogy legalább egymás közelében legyenek a falvak. Így esetleg felkereshetik egymást.
Eleinte valóban még találkozgattak, meglátogatták egymást, de Karácsonyra már egyedül maradt. A többiek feladták és haza mentek.
Ildikó nem adta fel. Helytállásból, büszkeségből. Őt otthon erre nevelték a szülei.
Az első falu ahol dolgozott Stănilești, az orosz határ mellett volt. A Prut folyó a határ: a jobb partján Románia, a balon a SZU.
A rendelőben a körorvos fogadta. Ott volt a többi munkatárs is: a szülésznő, a közegészségtanász, a takarítónő és a süket kocsis. Közös szobát kapott a szülésznővel, és tíz falut több mint kettőszáz csecsemővel. A rendelőhöz tartozott egy gyermekfektető hat ággyal, meg a szülészet, szintén hat ággyal.
- Magácska főiskolát végzet? - érdeklődött a doktor
- Persze! – jött a válasz
- Átveszi, akkor a fektetőt. Reggel vizitel, meg este. Beadja a gyógyszereket, injekciókat. Azután megnézi a bejövő betegeket, ellátja őket. Egy asszisztens kell, tudjon ennyit! A csecsemők látogatását a rendeletek szerint végezze. Én megyek szabadságra. Majd jövök.
Így aztán egyedül maradt, orvos nélkül. Mindent el kellett végeznie. Kilenc-tízig végzett a benti munkával, ezután felült a szekérre, vette a csecsemőmérleget és indult látogatni, kezelni, védőoltásokat beadni. Estére került haza. Ha éjszaka szülés volt, és ha a babával valami gond adódódott, hívták. Az orvos nagy ritkán megjelent. Olyankor rendelt, kiabált a személyzettel, berúgott és másnap megint elment. Ildi újra magára maradt. Ő volt az orvos, az asszisztens, sokszor a takarítónő is.
A csecsemőlátogatás nem volt könnyű dolog. Ha esett, ha fújt – és a Crivăţ nagyon tudott fújni (!) – menni kellett. Télen sokszor derékig érő hó volt, és mínusz huszonöt, harminc fokos hideg. Kegyetlen hideg, keleti szél a Crivăţ! Havat, fagyot, hóvihart hoz.
Jó volt este hazaérkezni, és a meleg szobában beszélgetni a szülésznővel, meg a látogatókkal. Úgy érezte, szerették, bár még a nevét sem tudták kiejteni. Valami olyasmit mondtak, hogy „Eldekó”. Nem értették, miért szomorú néha. A szilvesztert is együtt töltötték, és mikor az ottani éjfél előtt egy órával megszólalt az a furcsa, szívbe markoló zene a Kossuth rádióban, nem értették, miért állt vigyázban és potyogtak a könnyei. Hogyan is érthették volna?
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bige hedvig Noémi Január 7, 2012, 1:49pm
-
Valami tévedés csúszott be, de minden rendben...
-
-
Köszönöm, István kedves a hozzám szólásodat.:)
-
Hozzászólt szasz istvan Január 7, 2012, 1:25pm
-
E szomoru tortenet altal ,megjobban fogjuk Erdelyunket szeretni!!!!! Mint ahogy van a szolas, hogy minden haznak megvan a sajat fustje,igy mindenki be tudja ultetni es eletre szollitani ezt az (sajnos) igaz tortenetet !!
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Január 6, 2012, 10:19pm
-
Írásod kapcsán megtudhatjuk az "eredményt is a hozzászólásokból. Sikeres volt a tervük, "a leszármazottakat már nem ismerjük".
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 6, 2012, 10:05pm
-
Olyan ez, mint a 22-es csapdája...
-
Hozzászólt Szeredai János Január 6, 2012, 9:38pm
-
Amikor én végeztem a pénzügyin Székelyudvarhelyen 1960-ban még nem volt olyan éles a végzettek REGÀTBA
küldése de engem is a kolozsvári tröszthöz küldtek(repartizáltak) ,hogy ott fogok dolgozni.Sajnos a személyzeti
osztályon kérek a kolozsvári tartózkodást majd amikor a tartózkodást kértem akkor kérték az alkalmazást !
Tehát egy ilyen csiki-csuki áldozata lettem és mivel a diplomám megkapásának feltétele az volt ,hogy az
álást elfogadjam kénytelen voltam a kolozsvári föválat ajánlatát elfogadni és Beszterce Sajóra elmenni és
elhelyezkedni.Szerencsém az volt ,hogy 4 hónap mulva bevonultam katonának.
Dehogy a téma maradjon ez a regátban való repartizálás áldozata lett a lányom és barátnöje akik elsö és
második tanulója voltak az egészségügyi liceumnak de tovább orvosira semmiképpen sem akartak menni
mert a Vásárhelyen végzett orvosokat regátba küldték és az ott végzöket Erdélybe.
-
-
Köszönöm, János a méltatásodat és kiegészítésedet. (A 20 lejes bor első osztályú minőségű volt, de már akár 5 lejért is lehetett bort kapni). Üdv: Szabolcs
-
Hozzászólt Győrffy János Január 6, 2012, 9:17pm
-
Tetszik az írás, nem csak egyszerű, tömör igazságáért, de kórhűségéért is. Én is voltam Moldovában a Prut
mellett katonának, és nagyon sok taniotványpom, később, elvégezte a Iasi-i Egyetemet, de mindegyik szerint ,,ott szerették a magyarokat".....Igaz én is meglepőstem a ,,moduvaiak" többségéneik kinézésén: kék szem , világosabb bőr, bárt ez NEM lénmyeg egy embernek ,,emberlétében"..Szóval Husi- melletti egységünkben NEM tudtam gyűlöletet mi magyarok iránt, szerettek minket...ez nem tlzás...MINDENHOL vannak jó emberek IS.-
Egy ,,aplikácó" gyakorlat során bejártuk Moldovát és meglepődtem az olyan házakon ahol alul a ,,jószágok"
kecske, szamár többnyire lakott a ..házban" de állitom mindenütt jószívvel fogadtak....Amikor jöttünk ,,katonák" a szölősgazdág vártak tele kosárral ,mármint ősszel szöllővel", de kértek csak a szőlősbe ,,nu intrati"...o))/ne menjenek be/ B. rossz előző tapasztalataik voltak....OTT hallottam tapasztaltam először, hogy a jó minőségi borukat, 2o lejért/ un pol/ adták vagy ,,cu burta"/hasnyit,azaz amennyi beléd fér de mindig hozzátették, ha ,,becsípsz" kirakunk az utcára...nem is volt erre eset...
Ism,erem egész RO klb vidékeit de szerintem a moldovaiak , jószivű, minket nem gyűlölő" emberek...Minden tanitványom megerősitette ezt....
Találkoztam ellenben Dobrudzsában, Babadagon, hosszas érdeklődés után valami úticél iránmt olyan emberekkel, akik meróttak amiért szóba álltam egy ,,bugyogóssal" és kérdezték tőllem, nem láttam , hogy::,,El e turc"/azaz török, tatár...o))/ NO és kérdezxtem ??? Otthagytak dilémámmal...o((
Igaz úgy 2o éve volt...de egy konstancai görög ember sokat mesélt a ,,valóságról", NEM A HIVATALOSAN közöltről...o((
Békesség mindenkinek, ki jóakaratú...
-
-
Bárhol otthonra lelhetünk a világban, de haza,... hazamenni csak Erdélybe mehet, aki ott született!!!
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Január 6, 2012, 8:35pm
-
Igen, jó tudni, újra emlékezni. Nem szabad elfeledni.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz