Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Csak egy fenyőág

Gyermekkorom nem telt el karácsonyfa-állítás nélkül. Még a Második világháború legzivatarosabb éveiben is mindig sikerült szüleimnek beszerezni, feldíszíteni és ajándékokat csempészni alá. Később sem volt ez másképp. Elmondom egyik nagyon fájó, de meghatóan szép karácsonyomat.

Nem tudtunk a piacon fát venni, s ezért a Körös-parton, egy kertből törtem le egy nagy fenyő alsó ágát. Elhanyagolt kert volt, a ház lakói nem tértek vissza a háborúból. Ki tudja, mi lett velük? Odavesztek, vagy fogságba estek, s most valahol Szibériában várják a szabadulást - soha nem tudtam meg. Az üresen maradt házat a város kiutalta három családnak. Három szobában három család, de konyha, fürdőszoba, WC csak egy. A kerttel senki nem törődött, sőt, mikor az utcát szélesítették, le is vágtak belőle egy kétméteres sávot, és a fákat, bokrokat kivágták. De mindez később történt…

Olyan nagy ágat sikerült letörnöm, hogy alig bírtam hazacipelni.

Édesanyámmal kettesben készültünk a Karácsonyra, Jézus urunk születésének szent ünnepére. Édesapám féléve meghalt, s mi anyukával leköltöztünk ide. Nagymamám adott szállást nekünk. Átadta az egyik szobát, ahol ezelőtt egy orosz tiszt lakott, ameddig át nem helyezték az egységét máshova. Szép, tágas szoba volt, cserépkályhával a sarokban.

Testvéreimet a háború szele szétszórta a nagyvilágba. Azt se tudtuk sokáig, merre járnak, és csak reméltük, hogy élnek. Legkisebb testvérbátyám a nyáron, egyik este megjelent. Amerikai fogságból szabadult, de nem maradt sokáig itthon, mert folytatni akarta egyetemi tanulmányait, amit félbe szakított a háború. Hogy sírtam, amikor elment! Nem akartam elengedni, belecsimpaszkodtam a lábába, erőszakkal kellett bevinniük a házba. Másik testvérem Ausztriából üzent, hogy megvan, egy lágerben tartják – egyelőre. A harmadik pedig Pestről írt levelezőlapot. Beköltözött nagynénénk, a keresztanyja cselédszobájába és a vöröskeresztnél kapott valamilyen munkát, részt vesz a romeltakarításban is, amelyért naponta, munkavégeztével egy tányér meleg ételt kap…

A fenyőágat beállítottam a szoba sarkába, édesanyám pedig feldíszítette – persze az én segítségemmel – vattapamacsokkal, szépen csillogó, csíkokra vágott celofánnal, és ezüstpapírral bevont dióval. Én meg színes papírból vágtam ki csillagokat, s az is felkerült a fára.

Este meggyújtottunk néhány gyertyát, és egymást átölelve elénekeltük a Mennyből az angyalt, kicsikét pityeregtünk, megpusziltuk egymást, és távoli szeretteinkre gondoltunk.

- Olyan szép lett a fánk – szólottam -, mint amilyenek a képeslapokon láthatók, sőt még szebb, mert ezen még tobozok is vannak.

- Nézd meg kisfiam az ajándékot, amit az angyal a fa alá tett!

Odaszaladtam, s boldogan felkiáltottam, ahogy megláttam a kicsi csomagot. Mellette volt az a lapos, újságpapírba csomagolt ajándék is, amit én készítettem anyukának. Egyszerre bontottuk ki az ajándékainkat – én egy fából készített kis mozdonyt kaptam, édesanyám pedig egy általam rajzolt képet templommal, fenyővel, csillagokkal, és egymás kezét fogó két alakkal az előtérben. A kisebbiknek rövid, kócos haja volt, a nagyobbikon gombos ruha díszelgett, és szemüveget viselt.

Nagy örömmel vettem kézbe a mozdonyomat.

- Köszönöm, köszönöm! – ugrottam anyuka nyakába.

- Ne nekem köszönd, hanem az angyalkának!

- Tudom, tudom, de te vagy az igazi angyal!

- Én is köszönöm az angyalnak a szép képet! Még mi ketten is rajta vagyunk! – csodálkozott – De most már öltözzünk fel hamar, mert mindjárt kezdődik az éjféli mise!

A csípős hidegben boldogan ugrándozva fogtam édesanyám kezét, és így haladtunk a Fehérpapok temploma felé ünnepelni a Kisjézus születését…

Megtekintések: 459

Tetszik

32 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 18, 2011, 6:41pm: Milyan szépen, találóan fejezed ki a lényeget, kedves Nagy Szende-Mária.!

Áldott Ünnepeket! Szabolcs

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 16, 2011, 1:04pm: Kedves Ildikó!

Meghatottak a szavaid. Áldott Karácsonyt kívánok Nektek és békét a szívekben! Szabolcs

Hozzászólt Pethő Ildikó (Barabás ) December 16, 2011, 11:58am: Engedd meg , hogy méltassam írásodat... ugyanis ez a KARÁCSONYUNK erről fog szólni... férjemmel , idős édesannyámmal összeborulunk és áldjuk az Urat, hogy megsegített, annyi éven keresztül , hogy két gyermekem elrepült a nagy világba, egzisztenciájuk és önálló kenyérkeresetük érdekében... és mi itthon nélkülük ünnepelünk . Első ilyen Karácsonyunk! Cikked megerősít abban , hogy föl a fejjel , bármilyen nehéz is elviselni a szeretteink hiányát....

KÖSZÖNÖM !

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 14, 2011, 12:52pm: Kedves Edmond! Köszönöm a verset, legyen neked is kellemes Karácsonyod! Szabolcs

Hozzászólt Berekméri Edmond December 14, 2011, 7:48am: Megható történet, örömmel olvastam. Néha egy egyszerű fenyőág többet jelent, többet ér, egy égigérő karácsonyfánál. "S hogy ne a hóban, csillagokban, / Ne ünnepi foszlós kalácson, /Ne díszített fákon, hanem / A szívekben legyen KARÁCSONY" (Szilágyi Domokos)

Hozzászólt satan peter December 13, 2011, 10:43pm: en mindig ott olalkodom a sotetben :)

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 13, 2011, 9:30pm: Hát, te meg hol akadtál rám? Örülök neki!!!

Hozzászólt satan peter December 13, 2011, 9:12pm: minel tobbet olvasgatlak , annal inkabb ebredezik bennem is az irni akaras...meglatni az orrunk alatt a csodakat :)

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba December 13, 2011, 7:59pm: Aurélia kedves! Legyen Neked is boldog Karácsonyod! Szabolcs

Hozzászólt Kenesei Aurélia December 13, 2011, 7:48pm: Olyan nagyon szép kis történet,ez jutott eszembe:"Urunk mutasd meg irgalmas szívedet és üdvösségedet add meg nekünk". Nektek akkor megmutatta és veletek volt.Jó volt olvasni s emlékezni a régi karácsonyokra.Legyel Boldog a Karácsonyod s mindnyájunk Karácsony!