Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható belőle. Már a szeme sem áll jól - mondják a semmirekellőre. Nem verbális eszközeink közül a tekintet az egyetlen, melyre a partner mindig figyel. Jól ismerjük például a meleg, az érdeklődő, a biztató, vagy éppen a neheztelő, a korholó, a hűvös, sőt a sunyi tekintetet.  A kommunikációval hivatásszerűen foglalkozók nagyon jól tudják mindezeket, s hogy jelentése van időtartamának, sőt irányának is!  A tekintet hitelesít, aláhúz, kiemel vagy éppen ellenkezőleg: hiteltelenít (mást „mond” a szem, mint amiről a száj beszél).

Olcsó megoldás lenne most a politikusok tekintetét elemezgetni, pár megjegyzést érdemelnek csupán: A különböző fórumokon rólunk szóló, vagy a hozzánk látogató (értsd: gyarmati vizitációt tartó) EU-s politikusok szemjelzései például egyenesen kétségbeejtőek - talán még a szemforgatás a legideillőbb minősítés. A hazaiaké sem túlságosan pozitív: nem tartanak szemkontaktust velünk, de egymással sem, elnéznek a partner mellett, nem néznek ránk csak felénk, vagy egyenesen átnéznek rajtunk. Az ilyen régi-új közszereplő nem kíváncsi a partnerre, olykor egyenesen kerüli annak tekintetét, nehogy olvasni tudjon már belőle – tisztelet az igen kevés kivételnek! De ez legyen politikusaink sara.

Engem sokkal jobban érdekel Pista, Józsi bácsi, Marika, a boltos meg az utca emberének lélektükre! A külföldiek gyakran jegyzik meg, hogy nálunk milyen sok a szomorú ember. Magam is látom, s erről leginkább a szemek árulkodnak. Egyre több üres vagy kifejezéstelen tekintetű embert látni az utcán, autóbuszon, villamoson, intézményekben, hivatalokban. Sok a lesütött szemű, üveges tekintetű, céltalanul, már-már bambán bámuló ember, legyen idős vagy fiatal - túlságosan is sok! Ha érdeklődve rájuk nézek, majd mindegyik elkapja a tekintetét. Határainkon túl járva mindezeket csak ottani magyarjainknál tapasztalom, a szerbek, románok, szlovákok vagy ukránok szeme, meg az, ahogyan a világot nézik sokkal derűsebb, bizakodóbb, már-már szocreálosan optimista. Pedig őket is – hogy mást ne mondjak - sokféle adóteher nyomja, vagy EU-s előírás korlátozza!

A tekintet önkéntelen jelzései árulkodnak. Ezért más hát a testileg-lelkileg – olykor évszázadon át – nyomorított, önérzetében sértett vagy egyenesen megalázott nép fiainak tekintete, mint a boldogabb sorsú nemzetek gyermekeié!



(Megjelent a Magyar Hírlap április 2-i számában)

 

Megtekintések: 710

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Április 5, 2012, 3:11pm

Meg a szenzációéhségnek. Az újságok ilyesmiket hoznak, mert ezeket jobban elkapkodjuk. A dolgos, szorgos, eredményes, önzetlen élet "unalmas", ki figyelne oda.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 5, 2012, 2:22pm

Mindenkinek vannak kellemetlen és megalázó külföldi élményei - is. Az első reakciónk az, hogy tehetetlen düh fog el, mert igazságtalannak érezzük az előítéletet. Én nem ilyen vagyok, nem ezt érdemeltem!

De vajon kik alakították ki a rólunk alkotott negatív képet? Természetesen lehet mögötte sok rosszindulat is, de úgy gondolom, jórészt mi magunk.
Sajnos az elmúlt évtizedekben-évszázadban több hullámban rajzottak ki honfitársaink szerte a világba.
A sok értékes távozónak máig nagy hiányát érezzük, de bizony voltak és vannak közöttük olyanok is, akik nem öregbítik a hírnevünket a nagyvilágban. Mindenki ismer példákat. Ide lehetne sorolni a kulturálatlan viselkedésű magyar turisták hadát is, akikről itthon házi legendák terjengtek - jókat botránkoztunk vagy éppen nevettünk rajtuk. És ez még mindig nem a vég.
Tegnap olvastam két Sanghajban tanuló magyar diák botrányos és agresszív viselkedéséről (Felebarátok, honfitársak). Idézem a cikkből a lényeget: "A botrány híre hamar elterjedt a kollégisták között, másnap már mindenki erről beszélt. A jelenlévők közül senki sem értette, mindez hogyan fordulhatott elő, ezért ismerősömet, aki ugyan nem volt jelen előző este, leginkább arról faggatták másnap, jellemző-e a magyarokra, hogy ennyire nem bírják az alkoholt." Ennyi. Kínában eddig még nem ismertek minket, de most már tudják kik vagyunk - köszönhetően e két részeg bunkónak, akik a vitapartnerüket pofonokkal győzték meg. Így terjed a jó hírünk a világban. Kíváncsi volnék, vajon mit lépnek az itthoni illetékesek?

Lehetne valamit tenni ez ellen? Biztosan, és kell is! Ahogy Bányai Erzsébet doktornő írta: mindenki tehet valamit, elsősorban a maga helyén!

Hozzászólt Bálint Mária Április 5, 2012, 12:03pm

Én is Nürnbergben, amikor azt mondták a tanulóimra, hogy cigányok, akik odajárnak lopni.

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 5, 2012, 8:46am

És, ha mi vagyunk külföldön, ránk van írva, hogy magyar...? Dublinban jöttek velem szembe ismeretlen emberek és mosolyogtak rám :). Meglepődtem kissé.

Hozzászólt Bálint Mária Április 5, 2012, 1:10am

Ezért látható egy-egy emberről rögtön: ő külföldi.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 4, 2012, 9:29pm

Van egy olcsó és nagyszerű ötletem: mosolyogjunk rá mindenkire, akivel kapcsolatba kerülünk, kívánjunk neki szép napot (ha mogorva és udvariatlan volt, akkor pláne!), engedjük előre, legyünk előzékenyek és kedvesek, akkor is ha nehezen megy!
A jókedv és a mosoly ugyanolyan ragályos, mint a világfájdalom, csak el kellene kezdeni valakinek!
A mosolygás és a nevetés visszahat a kezdeményezőre is!

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Április 3, 2012, 11:46pm

Igazad van Sándor, szomorú szemű a magyar ember.

És igaza van Magos Zoltánnénak, jó lenne ez ellen tenni valamit...

Ilyenkor mindig a megoldásra gondolok.

Mindenki tehet róla, elsősorban a maga helyén.

Hozzászólt gyuge erzsebet Április 3, 2012, 5:35pm

Tetszett,egyetertek veled Sandor! Tomoren szepen megirtad!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 3, 2012, 4:47pm

Valahol olvastam, hogy sokan szenvednek megmagyarázhatatlan lelki problémáktól, amelyek hátterében a pszichológus régi, esetleg nemzedékekkel ezelőtt megtörtént, személyes és családi szinten feldolgozatlan  eseményeket, sérelmeket derít fel. Szorongásainkat, keserűségünket tudattalanul, talán az érzelmek és a viselkedési minták közvetítésével örökítjük tovább az utódoknak.
A jó hír az, hogy ezek a felderített lelki betegségek gyógyíthatók. Kizárólag magánügyeket elemeztek, de biztos vagyok benne, hogy közös nemzeti tudatunk ugyanígy formálható, gyógyítható - elhatározással és nagy-nagy akarattal!

Hozzászólt Magos Zoltánné Április 3, 2012, 2:46pm

Szerintem,ha naponta azt erősítjük magunkban,hogy mi egy szerencsétlen,szomorú nép vagyunk,ez is lesz a meggyőződésünk.Akinek van oka az örömre,az örüljön! Nem kell mindig világrengető dolognak történni velünk,hogy egyszerre mosolyogni tudjon szemünk és szánk.Lehet,hogy én egy optimista alkat vagyok/sokan ezt mondják/nekem sem volt jobb másoknál,de én igyekeztem megtalálni az okot az örömre.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek