Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ozsváth Sándor blogja (170)

Régmúlt idők kispadjain

Ez az ülőalkalmatosság atyánkfia gyermekkorában még szinte minden magyar falut jellemzett. Rendszerint a kapu, pontosabban a kisajtó mellett helyezték el. Lehetet egyfajta lócaszerűség (általában két földbevert cölöpre szerelve), vagy kényelmesebb, támlával ellátott pad. Ez utóbbi Székelyföldön gyakran fedelet is kapott, eső ellen védve az alatta üldögélőket - a mívesebbeket szakállszárítónak nevezték.

Pár évtizede szinte mindenütt még a kispad volt a házbéliek meg a szomszédok,…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 27, 2019, 7:30am — Nincsenek hozzászólások

Krisztus teste a köveken

Húsvétvasárnap, templomba menet. Szeretek ilyenkor - kis kerülőt téve - mellékutcákon eljutni a Nagytemplomba, gyalogosan, testben s lélekben is készülve az úrvacsorára.

Egyszer csak szinte gyökeret ver a lábam! Előttem, a kövezeten egy frissen felszeletelt félkilónyi kenyér hever szétszóródva, szinte hiánytalanul. A gazdája össze sem szedte, s dühében, jól láthatóan még belé is rúgott. Néhány szelet, métereket repülve az úttesten, autók kereke alatt landolt, s most széttrancsírozva…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 9, 2019, 8:17pm — Nincsenek hozzászólások

Adjon Isten!

Erre az üdvözlésre emberemlékezet óta „fogadj’ Isten!” a válasz. Jól megtanultam mindezt már kisgyermekkoromban, Szatmárban. De korán felfigyeltem a szinte színtiszta református környezetben velünk élő katolikus testvérek érdekes köszöntésváltására is: a „dicsértessék a Jézus Krisztus!”-ra mindig a „mindörökké” válaszolt. Tetszett az is, mikor véletlenül asztal mellett találva rokonaimat, ismerőseimet, „jó étvágyat!”-kívánásomra „részed legyen benne!” - invitálással ültettek maguk mellé.…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 3, 2019, 1:45pm — Nincsenek hozzászólások

József Attila furcsa kiközösítése

Nem irigyeltem meg Majakovszkij halhatatlan poémáját (Beszélgetés Lenin elvtárssal), versírásra sem vetemedek, egyszerű prózában szeretnék csak beszámolni egy egykor volt hazai főelvtárssal, Marosán Györggyel közel negyven éve folytatott beszélgetéseimről. Bármily furcsa, elsősorban irodalomról, azon belül is József Attiláról lesz szó az alábbiakban – egy kis…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Április 13, 2019, 11:30am — 1 megjegyzés

Parajd dicsérete (jegyzetek a mélyből)

Éppen hat évtizede járom Erdélyt, szerteágazó rokoni, baráti és tanítványi kapcsolataim révén már számtalan helyre eljutottam. Különösen szeretem a Székelyföldet (ebben legfőképpen ludasak Benedek Elek meséi, Tamási Áron és Nyírő József regényei, melyeken nevelkedtem)! Számtalanszor átutaztam már a Sóvidéken, hol stoppal vagy inkább csak az apostolok lován, hol motorkerékpárral, utóbb meg autóval. Balavásártól Udvarhelyig gyakran idéztem fel magamban Áron bátyó tündéri novelláit, s különösen…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Március 26, 2019, 6:59pm — Nincsenek hozzászólások

Ady és a szabadkőművesség

 

Így vall Ady Endre a Szilágy 1903. november 26-i számában: „Aki vagyok, az a négy zilahi esztendő által vagyok. És más nem lehetek. E négy esztendő minden perce determináló perc volt.”

Halálának centenáriuma közeledtével megszaporodtak a költő életét és munkásságát taglaló írások, tévés-rádiós megnyilatkozások. Majd’ mindegyik nagyra értékeli költészetét, többen legkedvesebb poétájuknak is tartják, a diskurzus azonban szinte csak…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Február 4, 2019, 10:38am — Nincsenek hozzászólások

Himnuszt éneklők

Szeretem hallgatni a himnuszokat, válogatott mérkőzések előtt, vagy amikor a győztesek tiszteletére felvonják a zászlót. Mindig van benne valami felemelő. Már maga a zene, az ének is sok mindent elárul, s különösen az emberek közbeni viselkedése. Ötéves múltam, mikor édesapám, aki nagy focikedvelő volt, magával vitt a Népstadionba, az Aranycsapat egyik mérkőzésére. Jól emlékszem, mikor nemzeti imádságunkat énekeltük (akkorra már én is tudtam!), szinte egyszerre lélegzett a sokezernyi néző, s…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor December 7, 2018, 4:12pm — Nincsenek hozzászólások

Csokonai és a színház

Vitéz Mihály költészete, élete és pályafutása jól ismert az irodalomkedvelők körében, színház iránti vonzalma, színműírói tevékenysége azonban kevésbé.

Költőnk korában már működtek hazánkban hivatásos színházak, kőszínházak (1776-tól Pozsonyban, 1787-től Budán), de ezek, és még a húszas évekig az újabbak is, egytől egyik német nyelvűek voltak. Némelyek - divatos prózai darabok mellett – operát is játszottak.

Az első magyar nyelvű színtársulat, a Kelemen László vezette Magyar…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor November 30, 2018, 7:30pm — Nincsenek hozzászólások

Álljunk meg egy szóra!

Kölcsönvéve Grétsy tanár úr nyelvművelő műsorának címét, az alábbiakban beszédbéli állapotunkról szeretnék szólni – a magyar nyelv napja közeledtével.

Évente két ünnepi alkalmunk is van édes nyelvünkkel foglalkozni: áprilisban a magyar nyelv hetében és november 13-án, a magyar nyelv napján. Ez utóbbi újabb keletű ünnepünk!  2011. szeptember 26-án nyilvánította az Országgyűlés november 13-át a magyar nyelv napjává, mert 1844-ben e napon fogadták el a pozsonyi diétán (fél évszázadnyi…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor November 15, 2018, 9:00am — 1 megjegyzés

Kisasszonykor a nőnapokról

Az alábbiakban nőnapokról lesz szó, igen, így többesszámban. Hogy miért, az talán a végére kiderül.

Az Európában pár évtizede kimúlt szocialista-kommunista rendszerek ünnepnapjai mára már feledésbe merültek (a tizenévesek tán még nem is hallottak róluk), azonban az utolsó echte bolsevik ünnep, március 8-a, a nemzetközi nőnap mindmáig szívósan tartja magát.

Az ifjabbak kedvéért: hazánkban bő harminc éve még kötelező volt megünnepelni április 4-ét, hazánk felszabadulásának napját…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 9, 2018, 7:42am — Nincsenek hozzászólások

Történelmünk fekete napja

Sokaknak tán fel sem tűnik, hogy a magyarság krónikájának dicsőséges napjai (március 15-e vagy október 23-a) és szomorú emlékű dátumai (például június 4-e, október 6-a) mellett van  egy különleges nap, melyre szintén emlékeznünk, emlékeztetnünk kellene.

Augusztus 29-ről van szó.

Vannak népek, melyek büszkén, piros betűvel írják naptárukba e dátumot (a szlovákoknál például ez az 1944-es nemzeti felkelés ünnepe), amúgy semmi különös nem történt, mely megrengette volna a…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 1, 2018, 6:23pm — Nincsenek hozzászólások

Számok fogságában

Azt még természetesnek tartotta atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia személyi igazolványa számát (Bródy János anno egyenesen dalra fakadt tőle!), s még pár fontos telefonszámot is viszonylag könnyen megjegyzett, de a ritkábban használatosokat – jól emlékezve nagyapja intő szavára: ha nincsen eszed, legyen noteszed! - már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra rendszeresített rubrikákba (jogosítvány, útlevél, TAJ, vércsoport, baleset esetén értesítendő stb.).

A „rabosítás”…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 14, 2018, 11:00am — Nincsenek hozzászólások

Hány éves vagy? Hatvannyolc?

Akkor Te is ’68-ban voltál tizennyolc. Utóbb derült csak ki, hogy ez az év volt legújabb kori történelmünk egyik kulcsesztendeje. De erről akkor még semmit sem tudtál, mint ahogyan - velem együtt - sokezer társad sem.

Már dolgoztál vagy éppen érettségire készültél, s ha világlátni vágytál, legfeljebb a szocialista országok némelyikébe juthattál el – a Lajtán túl álmaid birodalmába tartozott. Szüleid, ha tájékozódni akartak a nagyvilág dolgairól, évek óta „külföldet” hallgattak…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Június 13, 2018, 11:30am — Nincsenek hozzászólások

Melyik a kettő közül?

Kevesen vannak a korai intercityn. Budapestre tartok. Csak fél nyolc körül élénkül meg az utasforgalom, Szolnoktól már három diáklány társaságát élvezhetem, késünk is valamennyit, van időnk hát társalogni. Tanulmányi versenyre hivatalosak. Egyikőjük – ahogyan mondja – a Varga Katalinba jár, s az is kitetszik, roppant büszke iskolájára. Szöget üt a fejemben ez a Varga Katalin. Több ilyen nevű hölgyet ismerek, de csak kettőről tudok, kinek nevét meg is örökítette a história. Rákérdezek: melyik…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 27, 2018, 8:20am — Nincsenek hozzászólások

Naplójegyzetek - 1945 húsvétján

A kilencvenes évek végén pár jegyzőkönyvecskére leltem nagyszüleim padlásán. Azóta gyakran forgatom ennek az Észak-erdélyi fiatalembernek a naplóköteteit, melyet még szülőfalujában kezdett el írni. Az akkor éppen 21 éves levente november 16-tól már a 8/II. 6. számú honvédezred katonája, Szombathelyen. Nyitott szemmel és érzékeny lélekkel élte át a II. világháború utolsó félévét az amerikai-német fronton, a hadifogságot Franciaországban, majd a szabadulást a Mailly-le-Camp-i fogolytáborból,…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Március 27, 2018, 9:18am — Nincsenek hozzászólások

Szkíta és keresztény képjelek között

Már másodszor vagyok itt Debrecenben, a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben, gyönyörködni az „Újraírt népművészet” kiállítás remekeiben. A tárlat akár az In memoriam Makoldi Sándor címet is viselhetné, hiszen a tavaly elhunyt mester szellemi körének kortárs népművészeti tárgyait tárják elénk a rendezők. Míves fafaragások, keresztszemesek, kerámiák, nemezalkotások, mézeskalácsok, kovácsolt-, szaru- és tojásírásos munkák, fotók s természetesen Makoldi képei és festett kazettái vesznek…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Február 18, 2018, 1:16pm — Nincsenek hozzászólások

Hommage - Johannes Gutenberg

Ötszázötven éve, február 3-án hunyt el a könyvnyomtatás atyja szülővárosában, az egykori birodalmi fővárosban, Mainzban. A ferencesek templomában temették el, de később az épülettel együtt az ő sírja is megsemmisült.

Johannes mester (egy pénzverési joggal is felruházott patríciuscsalád sarja) valóságos polihisztor volt, nevét azonban legjelentősebb találmányáról, a könyvsajtóról ismerik mindenütt e földgolyón. Fő műve, a világ első nyomtatott könyvének számító…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Február 3, 2018, 1:00pm — Nincsenek hozzászólások

Vízkeresztkor, negyven éve

Éppen negyvennapos volt elsőszülött fiam, amikor a Szent Korona hosszú és kényszerű távollét után végre hazatért.

Január 5-e volt, az Úr 1978. évében.

Véletlenül tudtam meg a nagy hírt, a koraesti gyorson. Nehéz szívvel hagytam otthon gyermeket-asszonyt, de mennem kellett, mert másnap reggel jelenésem volt, s nem szerettem a hajnali vonatozást. Ladányban már négy korosabb férfi ült a fülkében, hová bekéredzkedtem. Egyikük édesdeden aludt, az ablak melletti épp egy vaskos…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Január 25, 2018, 10:30am — Nincsenek hozzászólások

A hegedű (nosztalgia, adventkor)

Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett számára. Mit vigyen magával, mit hagyjon, ajándékozzon el, vagy dobjon ki? Kedves könyvei mellett két tárgy ragaszkodott hozzá mindvégig: legelső fényképezőgépe (Pajtás márkájú) és egy háromnegyedes hegedű. A fotózás fél évszázados szenvedélye, de komolyan vagy negyven éve hegedült utoljára. Nemrég, mikor egy átrendezés közben ismét kézbe vette az öreg instrumentumot, meglepő…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor December 18, 2017, 10:08am — Nincsenek hozzászólások

Ady Kincsei

 

Ady Endre születésének 140. évfordulóján - rendhagyó módon - nem a költőt vagy az újságírót kívánom méltatni, verseit elemezni, szerelmei után szimatolni, netán kisebb-nagyobb botlásain…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor December 1, 2017, 8:09am — Nincsenek hozzászólások

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek