Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Így vall Ady Endre a Szilágy 1903. november 26-i számában: „Aki vagyok, az a négy zilahi esztendő által vagyok. És más nem lehetek. E négy esztendő minden perce determináló perc volt.”

Halálának centenáriuma közeledtével megszaporodtak a költő életét és munkásságát taglaló írások, tévés-rádiós megnyilatkozások. Majd’ mindegyik nagyra értékeli költészetét, többen legkedvesebb poétájuknak is tartják, a diskurzus azonban szinte csak publicisztikájáról meg szabadkőműves kapcsolatairól szól. Ostorozzák is ezért keményen, ami valljuk be, száz év elteltével már igencsak méltánytalan. Ady szabadkőművesekkel való kapcsolata azonban nem Budapesten, még csak nem is Váradon kezdődött, mint azt emlegetni szokták, hanem lényegesen korábban: Zilahon. Ehhez előbb némi kitérőt kell tennünk a „kisebbik haza” szellemi központjába, Kolozsvárra!

A XIX. század második felének nagy páholyalapítási láza a kincses várost is elérte. 1887. május 30-án avatták fel a kolozsvári Unió páholyt (elnevezése a márciusi ifjak 12. pontjára utal). Az alapítás ötlete dr. Deáky Albert ügyvédtől származott. Rövidesen számos jeles férfiú lépett tagjainak sorába (nyilvántartásukban összesen 326 név szerepel), mások mellett dr. Ferenczi Zoltán, az egyetemi könyvtár igazgatója, dr. Haller Károly, a jogakadémia tanára, Csifó Salamon unitárius teológiai dékán, Fadrusz János szobrász, Janovics Jenő színigazgató, Petelei István író, Ravasz László református teológiai tanár, Serly Lajos zeneszerő, Kincs Gyula, a zilahi református Wesselényi Kollégium igazgatója és a tantestület csaknem minden tagja. (Részletesen és bőségesen adatolva ír róluk tanulmányában Berényi Zsuzsanna Ágnes, az Acta Siculica 2014/15-i számában). Az Unió páholy legfőbb működési területeként Magyarország érdekeinek szolgálatát jelölte meg. Különösen sokat foglalkoztak az ifjúság erkölcsi és hazafias nevelésével, segítették a nemzeti kultúra intézményeit, hazafias nyomtatványokat adtak ki. A főváros után elsőként szervezték meg Kolozsvárott a mentőegyesületet; egyebek mellett siketnéma intézetet, kertészeti egyesületet alapítottak; segítették a népkonyhát, az első világháború alatt pedig segélyezték a rászorulókat. Erdély-szerte hasonló páholyokat, szabadkőműves köröket hoztak létre.

Igen, Ady zilahi tanárai, „a tantestület csaknem minden tagja” ehhez a szabadkőműves páholyhoz tartozott. Az érthetőség kedvéért és leegyszerűsítve: a korabeli magyar szabadkőművességnek (az erőteljesebb urbánus mellett) volt egy népi irányzata is. Az Unió páholy tagjainak jelentős része plebejus származék, a zilahiak szinte valamennyien: kézművesek, cívisek, iparosok gyermekei, elsőgenerációs értelmiségiek (egyedül Petri Mór dzsentrifiú). Közülük is Kincs Gyula (1859-1915) a legtevékenyebb! Cívisek feltörekvő, éles eszű fia, aki a gimnázium után kitűnő eredménnyel végez Kolozsvárott történelem-földrajz szakon, később ugyanott görög-latin oklevelet is szerez, hogy Zilahon taníthasson. Rendbe teszi a kollégium pénzügyeit, a könyvtárat, ha kell matematikát is tanít, egyleteket alapít, újságot szerkeszt. Falukutató, tehetségkiemelő tanár, szórványlátogatásainak hatására kerül több fiú az Érmellékről a kollégiumba. Adyt is Kincs szorgalmazására íratják át szülei Nagykárolyból Zilahra.

Az itt töltött négy esztendő Ady legmeghatározóbb életélménye. Magyarra előbb Petri Mór tanítja, később Both István meg Kerekes Ernő. Legnagyobb hatással azonban Kincs Gyula van rá, aki egyben a Szilágy című újság szerkesztője és első verseinek közlője. Tanárai támogatják, segítik, de figyelő szemmel követik a későbbiekben is. Érettségi után, atyja kívánságára a debreceni jogakadémiára iratkozik be, hol jobbára úri könnyedséggel éli a jogász ifjak életét. Kevésbé ismert, hogy már 1898-ban – igaz, csak rövid időre - kijut Párizsba! Petri tanár úr, immár tanfelügyelőként  utal ki számára 300 koronát a kisdedóvók szervezete kasszájából  (Polgár Géza a Magyar Nemzet 1942. augusztus 5-i számában egész oldalas beszélgetést közöl Petrivel erről és Bandi úrfi diákéveiről). Debrecenben jelenik meg első kötete 1899-ben Versek címmel, melyhez a zilahiak toboroznak előfizetőket a Szilágyban, ugyanott Fórizs Miklós recenziót is ír róla.

Ady 1904-es párizsi útjának menedzselése újfent Kincs Gyula nevéhez fűződik. Elérte, hogy a vármegye 400 koronával támogassa, melyhez hozzátett még 200-at a Szilágy pénztárából, ráadásul rávette Bandi fukar atyját is, hogy toldja meg ugyanennyivel. Nem Léda kitartottjaként ment tehát Párizsba, hanem 800 koronával indult útnak (ami akkor igen nagy pénz volt), egész Európára szóló éves vasúti szabadjeggyel felszerelve. Kincs, megmozgatva fővárosi kapcsolatait, még azt is elérte, hogy a Budapesti Napló tudósítójának szerződtesse pártfogoltját. Az Unió irányvonalát követő zilahiak - elveikhez híven - mindvégig önzetlenül segítették s támogatták a költőt.

Első igazi találkozója a szabadkőművességgel Váradhoz köthető. A Napló szerkesztőségének több tagja is szabadkőműves, a László király-páholy kiadványai így Adyhoz is eljuthattak. A Hétről című szemléjében 1902. február 2-án így ír: „ A nagyváradi László király-páholy hajlékverő, szép nagy ünnepet ül. Ez a kivételes szép ünnep magyarázza meg, hogy a nyilvánosság előtt szólunk ezúttal a szabadkőművesek páholyáról, mely szent, nagy hivatását zajtalanul, csöndben végzi máskülönben. /…/ Nagyváradon, ahol semmivel sem kisebb a sötétség veszedelme, mint bárhol a hazában, pompás, új, templom-szerű csarnok áll, mely hajléka a humanizmusnak, irgalmasságnak és világosság hintésnek...”.  Elébb azért még iskolásan felmondja a leckét: „ A szabadkőművesek voltaképpen már a pozitivisták előtt pozitivisták voltak. /…/ Fölszabadítják az emberiséget az eredendő bűn béklyója alól.” Váradon körülbelül ennyiben érintette meg a szabadkőművesség. Mással volt ugyanis elfoglalva…

Két-három év múlva már a pestiek körében forog, a gyermekkori pajtás, Jászi Oszkár (Nagykárolyban együtt jártak a piaristákhoz) és későbbi mecénása, báró Hatvani Lajos hat rá leginkább. Radikalizálódik költészete is. Jászi szervezi be a Martinovits-páholyba, melynek 1911. február 3-tól már ő a nagymestere, és elsősorban olyanokat szándékozott megszólítani, „akik túl gazdagok ahhoz, hogy gondolkodni képesek legyenek, vagy túl szegények arra, hogy becsületesek maradjanak”.   Ady ez utóbbiak közül lett elsőszámú célszemély! 1912. március 15-én írja meg felvételi kérelmét, melyről április 19-én szavaznak, s május 3-án avatják inassá. Röviddel ezután azonban kedves tanárát, atyai jóbarátját, aki immár 16 éve „az ősi Schola fő-magistere”, az Országos Református Tanár Egyesület májusi zilahi közgyűlésen egy bizonyos kör félre akarta állítani. Ady odautazott, és személyes jelenlétével tüntetett mellette. Ez alkalomra írta A visszahozott zászló című versét, melyet fel is olvasott a helybéli vigadóban. Elkezdődött hát a Kincs Gyula-félék háttérbe szorítása. Zilah hangja halkul, s egyre inkább erősödik „a nagyváros durva zaja”.

A későbbiekben Bölöni is, Ady Lajos is, pedig mindketten zilahi diákok voltak, könyveikben-visszaemlékezéseikben (amúgy „tájba símúlósan”, ahogyan a Szilágyságban mondanák) halványítják Kincs Gyula szerepét.

Ady a Martinovits-páholy ülésein mindössze négyszer vett részt. Először mikor inassá, másodszor mikor legénnyé, harmadszor pedig mikor mesterré avatták. Gyorsított előléptetésein kívül egyszer szerepelt még neve páholyülésen, 1913. november 7-én. Valójában csak a neve, a híre és az ismertsége kellett a radikálisoknak, hogy zászlajukra tűzhessék, és fennen lobogtathassák! Aztán 1914-től, amikor már nem úgy táncolt, ahogy fütyültek, Ady hátrébb soroltatott. Kitört a háború is, mely ellen az első pillanattól kezdve tiltakozott, kötete sem jelenhetett meg a szokott támogatás nélkül, ’15 decemberében Kincs Gyula is meghalt. Hátralévő éveire egyedül Csinszka maradt biztos menedék. Utolsó, még életében megjelent könyvéből (A halottak élén, 1918) Hatvani tucatnyi verset egyszerűen kicenzúrázott…

Ady Endre 1919. január 27-én reggel negyed kilenckor adta vissza lelkét Teremtőjének a Liget szanatóriumban, ágyánál egyedül az ügyeletes ápolónő, Papp Mariska tartózkodott.

(Megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 25-i számában)

Ady a halottas ágyon (Wikipedia)

Megtekintések: 65

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek