KRISTÓF ISTVÁN sáromberki kántor visszavonulása alkalmából

Fejünkön az áldás, volt már záróének,

Mégis helyén maradt- látom- minden lélek,

Lelkipásztorunknak a kérő szavára,

Ki, egy „kis ünnepet” iktatott be mára.

Meglepetés-forma, lám az igyekezet,

Ehhez „hangolódjon” most a gyülekezet!

S mert ünnepelt nélkül az ünnep mit sem ér,

Kit ma ünnepelünk, az, az „énekvezér”.

KRISTÓF ISTVÁN kántor, büszkék vagyunk rája,

Öreg templomunkban az Úrnak szolgája.

Énekek, zsoltárok megszólaltatója,

Közös éneklésünk egybehangolója.

Őt kérem fel most, hogy jöjjön „közszemlére”,

És álljon ki szépen a hívek elébe!

De amíg kisétál és talál megállást,

Énekeljük neki az ároni áldást!

Tiszteletes asszony adja a dallamot,

Mi meg énekeljük a közös szólamot.

(Ének:Áldjon meg téged, áldjon az Úr!

Ez alatt Pista bátyánk kisétál)

Kedves Pista bátyám, jó öreg kántorunk!

Isten akarata, hogy most együtt vagyunk.

Hisz Neki szolgáltál hanggal, orgonával,

Úgy vagy a hangszerrel, mint tegnap a mával.

A vén „énekgéphez” lassan hozzánőttél,

Nem is vetted észre, s hozzá öregedtél.

Több, mint 80 éve vagy az Úr tenyerén,

Először szüleid, majd magad kenyerén.

Szüleidnek voltál egyik lombos ága,

Édesanyád dallal hozott a világra!

S dicsérte az Urat dallal, cimbalommal,

Orgonán is játszott kellő buzgalommal.

Tőle örökölted az orgonás-kedvet,

És '51-ben volt számodra a kezdet.

A szaktanfolyamot sikerrel végezted,

S öreg orgonánkra kezed rátehetted.

Gyönyörű játékod mindenki szerette,

Vendégpap, esperes, azt mind észrevette!

60 éves munkád rekord a megyében,

Feljegyezzük, s nem megy soha feledésbe!

Miközben lezajlott szép házaséleted,

Szemed előtt felnőtt három szép gyermeked.

Istennek hála, hogy örömöd van bennük,

Az unokákban is, hozzá kell ezt tennünk!

Most, hogy a második nyugdíjazást várod,

Örvendj, hogy itt vannak, s büszke rád családod!

Mi is büszkék vagyunk, ez a gyülekezet,

Kiknek olyan sokszor játszott mesterkezed.

Csak hozzávetőleg 3000 napot

Orgonáltál, azaz, majd hetven hónapot!

Ez, csak ide, s haza 1000 kilométer,

Méterben számolva 1 millió méter.

S két milliót léptél, ha lépted számolom,

Postásként nem tudom, inkább abbahagyom.

Eljött pillanata a szép búcsúzásnak,

Kántor, s gyülekezet búcsút int egymásnak.

De együtt maradunk tovább is vasárnap

Istentiszteleten, s örvendünk egymásnak!

Áldja meg az Isten hófehér fejedet,

Nyújtsa meg hosszúra kegyes életedet!

Hiszen velünk együtt Felségét szolgáltad,

Feltarthatod fejed, helyedet megálltad!

Dicsérjük az Urat továbbra is szépen,

Tiszteletes asszony a kántori széken.

Nyomja az orgonát ő is 60 évet,

S neki is tartsunk majd egy szép ünnepséget!

Tiszteletes úrra is sok áldás szálljon,

Nyugdíjba menéssel még egy kicsit várjon!

Régi lelkészünknek minden jót kívánunk,

Kit a templomunkba mindig visszavárunk!

Nemes gyülekezet!Az Isten éltessen,

100 esztendő előtt, senki el ne essen!

Egészségben érjék meg a 100 esztendőt,

S csak halottak napján lássuk a temetőt!

Én most megköszönöm szíves türelmüket,

Étvággyal fogyasszák el az ebédjüket!