Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Szabó Gitta: Karácsonyi hangulat című képe

 

 

 

 

 

A fenyőfa öröme

 

 

 

A fenyőerdőtől távol egy pusztán, élt egymagában egy kis fenyőfa. Nem tudom ,hogy került ide, sem ő, sem a szülei nem emlékeztek erre. Egyedül, távol az otthonától nőtt fel, jól megvolt önmagában. Egy rekettye bokor volt a barátja, vele osztotta meg minden baját, búját, örömét. Idén télen töltötte a tizedik életévét, szép sudár, méteres fa lett belőle, egyenletes ágai közt máris madarak énekeltek napközben. Beköszöntött a tél. A hó szinte a derekáig ért. Ekkor érkeztek a legújabb hírek. A varjak hozták, akik az ő ágain pihentek meg:

- Közeledik a karácsony pajtás, elindultak a nagykocsik, a dombon túli fenyőerdő felé.

- Igen, láttam őket ma reggel. A kisváros parkjában voltam, mikor indultak.

Megszólalt egy idősebb varjú is:

- Ismerek egy nagycsaládot, ahol tizennégy gyerek van.  Az apuka szinte sírva mondta a feleségének, borzasztóan drágák a karácsonyfák, lehet az idén nekik nem lesz.

Még csevegtek egy darabig, aztán elröppentek. Csend borult a tájra, a fenyőfa ebben a csendben, hangot hallott, a szívének a hangját. Ismerte ezt a hangot, sok mindent mondott már neki, de ilyet még soha.

 

 

 

XXX

 

 

 

 

 

Hat nappal később, úgy reggel hét óra tájban, egy körülbelül ötvenöt éves férfi, ült a konyhában egy asztal mellett. Kezére támaszkodott, gondterhelt volt, meg szomorú. Eljött ugyanis a karácsony, ez a nap különleges jelentőséggel bírt számára. Gyerekként, azt tanulta a szüleitől, minden ember egy angyal, az ünnepekre oda kell figyelni, mert ezek alakítják át az ember életét. Csak betartva az ünnepeket, megélve azok mélyebb jelentőségét, lehet megtanulni, minden nap egy ünnep. Igen ám de most mit tegyen, ugyanis hiányzik a legfontosabb kellék a karácsonyi ünnephez, a karácsonyfa. Nincsen neki most 2500 forintja erre. Ha csak ketten lennének az asszonnyal, nem lenne baj,  viszont, ott vannak a gyerekek.

Egyenletesen ropogott a tűz a kályhában, ez a zaj kizökkentette gondolataiból. Nézte a lángoló tüzet, és közben furcsa hangra lett figyelmes. Mintha valaki kopogtatott volna az ablakon. – Mi a fene,- gondolta- ilyen nagy szél kerekedett, a gesztenye fa ága kopogtatja az ablakot. – Megnézem. Azzal felállt, odament az ablakhoz, ahol legnagyobb meglepetésére egy varjút látott. Sokszor találkozott még varjúval, de beszélővel, még soha. Ez a varjú a csőrét odanyomta az ablakhoz, mozgatta, s betűk sokasága rajzolódott ki az ablakon. Olvasta, olvasta az ember, szeméből elindultak a könnyek, meg kellett támaszkodjon, nehogy elessen, örömében…

 

 

 

 

 

xxx

 

 

 

 

 

Beesteledett. Apró csengő szólalt meg a nagyszobában, Az ember csengetett, egy kis csengővel, ami a karácsonyfa legalsó-leghátsó ágára volt akasztva. Az asszony a nyolc kisebb gyerekkel, kint volt az udvaron, keresték az angyalt, a hat nagyobbik eközben berakta a fa alá az ajándékokat. A csengő hallatára beszaladtak a házba. Összegyűltek mind a karácsonyfa köré, leoltották a villanyt, nézték a szép színes fát és az ajándékokat.

Meglepődve látták, a saját kezűleg készült díszeket „vette fel” a fa. A nyolc kisebb gyerek, anyuka és a nagyobb testvérek segítségével, színes papírból lilás- fehéres gömböket, egy kék fehéret, meg egy sárgás virágszirmot  készítettek. Ezek, mond ott pompáztak a fa különböző ágain. A nagyobbak az édesapjukkal négy piros autót csináltak, fából meg kartonból, a két legnagyobb gyerek pedig két zöld dobozkát. Ezek a díszek is ott himbálóztak a karácsonyfán. A két felnőtt díszei is ott voltak elvegyülve a többi közt. Apuka barna papírból pénztárcát csinált, arra kérte készítés közben az angyalt, a következő év legyen egy kicsit gazdagabb. Anyuka sárga papírból lámpást készített, s ő fényt kért az emberi szívekbe. Csodálatos este volt. Mikor mindenki aludni tért a karácsonyfa végignézett magán. Úgy érezte magát mind egy bohóc, aki elvégezte feladatát. Más emberek szívébe örömöt hozott. Csend volt a szobában s ismét meghallotta a szíve hangját. Reggel egy levél várta a férfit az ágya mellett. A karácsonyfa írta, ez volt az ő kérése, ha eltelnek az ünnepek, égessék, el ne kidobják, és még kért valamit. Oda ahol élt, ültessenek együtt a család egy fenyőfát….Ennyit ő is megérdemel.

Megtekintések: 85

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek