Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Írország nyugati partjánál terül el Sheffild, egy kis halászfalú. Errefelé nagyon ritka a napsütés, legtöbbször mindig ködös, nyirkos a levegő és szeles. Az itt élő emberek, amikor nem halásznak, isznak a falu egyetlen kocsmájában. Isznak és beszélgetnek, különféle dolgokról. Egy hónapja nem volt szép idő. Rengeteget esett az eső, az óceán hullámzott. Halászni sem igen lehetett kimenni a nyílt vízre. Ez az idő rányomta a hangulatát az emberekre. Mindenki morcos volt, rosszkedvű, sőt egyes emberek egyenesen az ördög művének tartották mindezt. Patrik a kocsmáros, buzgó katolikus révén, mindig vitába szállt, amikor ilyeneket hallott. 

- Még hogy az ördög műve ez az idő. Micsoda butaság, micsoda butaság uraim- szólt rá négy emberre, akik az egyik sarokban, vitatkoztak.

. Nem butaság egyáltalán Patrik- szólalt meg egyikük, egy tagbaszakadt halász kit Móricznak hívtak. – Te is tudod ez az időjárás Isten büntetése, amiért elsüllyedt az-az átkozott sziget.

Még a légy zümmögését is hallani lehetett, olyan csend lett hirtelen. Ugyanis ezt a legendát senki sem ismerte, csak Patrik, de nem beszélt soha róla.

Volt a kocsmában egy idegen, aki az égvilágon semmit nem halott a legendáról. Vándor énekesként tengette életét, ezért felfigyelt erre a beszédre. Feltámadt benne a kíváncsiság. Maga előtt látta, amint a híres legendát előadva, megtelik a zsebe pénzel. Rögtön megszólalt.

- Én sem ismerem ezt a legendát. Biztos ez is olyan szóbeszéd, ami részeg emberek szájából születik, üres beszéd.

Patrik vérig sértődött. Na, majd megmutatja ennek a jöttment senkiházinak, a legenda igenis komoly dolgokról szól. Elhatározta lesz, ami lesz elmondja ennek az idegennek. Szent Kolumbánt kérte védje meg, de hogy kitől, azt ő sem tudta igazán. Nehéz volt eldöntenie kitől fél jobban. Az ördögtől, vagy netán az Isten haragjától.

- A legenda ősidők óta él ebben a faluban- kezdte el a mondókáját. Valamikor réges - régen volt itt az óceánon, egy sziget. Arról volt híres, Isten az angyalaival meglátogatta, ami előtt embert teremtett. Az angyalok a sziget közepén építettek egy kis házat. Minden fényből volt, ragyogott a padló a téglafal az ablak a cserép a bútorok. A házban volt egy kisebb szoba, benne egy kis asztal az ablak alatt, vele szemben két szekrény. Isten gondolt egyet és a saját kezével épített egy kis kemencét, amit az asztalra rakott. Gábor arkangyal tett alája egy terítőt. A kemencével szemben pedig a két szekrény közé épített egy kályhát. Amikor kész volt, kiadta a parancsot, embert kell teremteni és el kell hagyni a szigetet. Angyalai éppen az utolsó simításokat végezték a szobában, amikor felfedeztek egy érdekes dolgot. A kályhának elől az ajtója melletti csempéi koromfeketék voltak. Három darab csempe, koromfekete. És ez nem volt elég a kemence hátsó részén hasonlóképpen három kerámia ütött, kopott, repedt. Most mi legyen? Nem mertek hozzányúlni, úgy hagytak mindent. Megformázták az embert porból és sárból, Isten életet lehelt belé, azzal elhagyták a szigetet.

Patrik szünetet tartott. Megszomjazott. Töltött magának egy kupica rumot. Közben a kocsma megtelt ide sereglett a falu apraja- nagyja. Mindenki szemtanúja akart lenni, annak hogy, hogyan bünteti meg Isten Patrikot. Ő pedig bekapta a rumot, erőt vett magán és tovább beszélt.

- Tehát megjelent a szigeten az ember, szép lassan birtokba vette a szigetet. Bementek az angyalok által épített házba is, de olyan erős volt a fény, nem tudtak benne lakni. Viszont felfedezték a kemencét és a kályhát. Meglepődve látták az építész maga az Isten, ugyanis egy csempén rajta volt az aláírása. És sehogy sem tudták elfogadni azt a tényt, hogy Isten nem tökéletes kemencét meg kályhát alkotott. Megjelent az emberek fejében egy fura gondolat. Szárnyaljuk túl, mutassuk meg, mi különbek vagyunk nála. Építsünk tökéletes kemencét és kályhát. Nekiláttak, két hét leforgása alatt, el is készültek. Ezután körmenetben vitték körbe a szigeten, így dicsekedtek vele fűnek, fának.

Amikor a ház ablaka előtt haladt a körmenet, a kis kemence meg a kályha szembesültek a fájdalmas látvánnyal. Van, létezik tökéletes kemence, kályha. Elkezdték rosszul érezni magukat a bőrükben. Gondolatban folyamatosan leértékelték magukat. Ők nem jók. Szégyenkezni kezdtek. Ezután pedig elromlottak. A kályha nem fűtött, a falak szép lassan elkezdtek kihűlni, fényük emiatt egyre gyengült. A kemence pedig beteg kenyeret sütött, amiből ettek az emberek és ők is megfertőződtek ezekkel a gondolatokkal. Elkezdték magukat bántani, ezután egymást, és olyan káoszt teremtettek a szigeten, Isten nem bírta elviselni a látványt. Óriási vihar keletkezett, elsüllyedt a sziget.

A legenda úgy tartja, az írek híres szentje Szent Kolumbán, ismerte csak a sziget titkát. Halála előtt elmesélte egy öreg kocsmárosnak, akit megesketett, csak apáról fiúra szállhat ez a titok.

Aki ezt az esküt megszegi, azt utoléri Isten szent haragja. És azt is megjövendölte Kolumbán, eljön az-az idő, amikor újra felbukkan a sziget az óceánból. Az emberek békében fognak élni rajta önmagukkal, egymással, és a természettel.

Alig fejezte be a beszédét Patrik, hatalmas dörrenés hallatszott, villámlani kezdett, feltámadt a szél is, nem akármilyen erővel. Perceken belül kiürült a kocsma, mindenki szaladt haza. Vették a keresztet, kérték az Istent, nekik semmi közük az egészhez, irgalmazzon hát rajtuk. Patrik viszont bűnös, megszegte az esküt, elmondta a legenda történetét, amit az apja hagyott rá. Kapja meg a megérdemelt büntetését. …

 

 

xxx

 

 

Aznap este nehezen aludt el Patrik. Sokáig ott térdelt kedvenc szentje festménye mellett, imádkozott. Mikor elaludt álmot látott. A mennyország vizsgaláztól égett. Mária vizsgáztatta az angyalokat Jézus imájából. Mindenki tudta milyen szigorú bizonyos dolgokban a Szűzanya. Hiába,elfogult a fiával szemben, hiszen édesanya. Mindenki tanult, magolt reggeltől estig, szinte nem volt olyan zuga a mennynek ahol ne a Miatyánkot tanulta volna valaki. Élt a mennyországban egy Raziel nevű angyal, aki szellemileg egy kicsit visszamaradott volt. Most nagyon zavarta őt ez a nyüzsgés, neki csend kellett a tanuláshoz. De az bizony most hiányzott. Mérgében, gondolta felmegy a toronyba, hátha ott végre magára marad. Sajnos tévedett. Itt is vagy öt angyal üldögélt buzgón tanulva. Razielnek volt viszont egy jó szokása. Kíváncsi természete. Ez egy távcső mellé vonzotta, megnézi, mit csinálnak az emberek. Ugyanis a torony ahová felment egyfajta kutatóállomás célját szolgálta. Innen figyelték Isten angyalai a földet, és az embereket. Bámészkodni kezdett hát, s mit ad isten egyszer csak felfedezte az óceán mélyén az elsüllyedt szigetet. Ez a legjobb hely a tanulásra, gondolta, azonnal búvár felszerelést kért, a raktárból, s máris utón volt a sziget felé.    

Először bejárta, megismerkedett vele, a sziget közepén rátalált a házra. Mivel neki sosem volt gyerekszobája, a kicsi szobában rendezkedett be. Leült a hideg kályha mellé, szemben a kemencével és tanulni kezdett.

- Miatyánk, aki a mennyekben vagy…..- a szavak visszhangzottak a szobában. – Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk, azoknak, akik ellenünk vétkeztek…

A kemence hírtelen megvilágosodott. Ezeket a szavakat halva, egy gondolat merült föl belőle.

- Ki az, aki ellenünk vétkezik?

- Mi saját magunk- bukkant föl benne egy újabb gondolat. Ezen gondolkozni kezdett.   Hogyhogy, mi vagyunk azok, akik vétkezünk saját magunk ellen?

- Igen, - szólalt meg benne egy halk hang, mindig amikor rossz érzésed meg rossz gondolatod van önmagaddal szemben. Elámult a kemence. Kicsordult a könny a szeméből. Ránézett a kályhára, s meglepődve látta ő is sír. – Ezek szerint én, mi így vagyunk jól, ahogy vagyunk, a kormos és kopott részeinkkel együtt? – IGEN, szólalt meg a titokzatos hang.  Ezen kívül meg kell, tanuljatok úgy élni, hogy soha ne legyenek rossz érzéseitek, gondolataitok önmagatok fele

Raziel végzett a tanulással. Nehéz szívvel elbúcsúzott a szobától azzal elindult hazafele. Társa is akadt, Szent Kolumbánnal találkozott, aki egy alvó kocsmárost cipelt a karjaiban. Jól jött neki a segítség…..

 

 

 

xxx

 

 

Csodálatos napsütésre ébredtek a falu lakói. Nem hittek a szemüknek. Félve elindultak kíváncsiak voltak, mi történhetett Patrikkal. A kocsma üresen állt, a hálószobában sem volt senki. Csak egy csonkra égett gyertya hevert Szent Kolumbán képe alatt.

Babonásak voltak az írek. Egész nap arról beszélgettek, biztos az ördögök vitték el Patrikot.

Dél fele megérkeztek az első halászhajók. Furcsa híreket hoztak. Megjelent az elsüllyedt sziget. Az éjjel, csak úgy felbukkant az óceán mélyéből. A halászok félve partra szálltak, megkapták közepén a házat, ami ragyogott a fénytől. Érdekes módon nem zavarta a szemüket. A szobában meleg volt, fűtött a kályha, s a kemence előtt egy tálban ropogós kenyerek sorakoztak. Az emberek nem kérették magukat jól belakmároztak. S láss csodát perceken belül kibékültek magukkal. Elfogadták magukat, elkezdték szeretni magukat, ebből kiindulva egymást, és rövid időn belül virágzásnak indult a falu. A mai napig fennmaradt egy másik legenda. Aki eszik a kemence által sütött kenyérből az……de ez egy másik történet.   

 

 

 

Ui. Raziel az együgyű angyal, megbukott a vizsgán. Mikor odakerült idegességében elfelejtette az úr imáját. Mária viszont, átölelte, megcsókolta, s soha többet nem kellett vizsgázzon semmiből. Be lett osztva Patrik mellé a mennyország legnagyobb kocsmájában

Megtekintések: 578

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Oláh Mariann Március 3, 2012, 8:21pm

Csodálatos, lenyűgöző történet, mely akár tanulságként is szolgálhatna.

Gratulálok!!!

Hozzászólt Máthé Klára Kamilla Március 3, 2012, 3:14pm

 Tanulságos legenda. Köszönöm az élményt.

Hozzászólt grama janos Február 29, 2012, 8:49pm

Gyönyörű volt a történet. Ehhez hasonlót még nem hallottam, köszönöm

Hozzászólt Szerencsés Zoltán Február 29, 2012, 1:04pm

Nagyon tetszett a történet!

Gratulálok a szerzőnek.

Tiszteletem: Szerencsés Zoltán

Hozzászólt Csonka Ibolya Február 29, 2012, 12:16pm

Ez egy legenda történet,minden esetre nagyon megható.Jó magam is gondolkodom,hogy az életem egy epizódját megosszam Veletek.Még érik bennem,de már nem sokáig,ki fog bukkani,addig is szeretettek üdvözlök minden

kedves Tagot  Ibolya

Hozzászólt László Emma Február 28, 2012, 11:27pm

Gyönyörű !!! Nagyon kedves! Köszönet érte!!!

Hozzászólt Modi Dezsö Február 28, 2012, 5:11pm

Köszönöm ezt a csodás legendát, nagyszerü élmény volt olvasni!!!!!

Hozzászólt Szőcs Katalin Február 28, 2012, 2:02pm

Köszönöm az élményt, amit az olvasással hoztál elő bennem.

Hozzászólt Fazakas József Február 28, 2012, 11:49am

Kedves Zsolt.

Csodálatos amit írtál, az olvasóknak pedig elgondolkoztató és remélem hasznos.

Nagyszerű a fogalmazás, szerintem profi munka és sokan felhasználhatnák a témát

a fiatal nemzedék ( és nem csak azok számára ) nevelésében. Sok sikert a további írásaidhóz.

Gratulálok. 

Hozzászólt Bogya Zoltan Február 28, 2012, 11:26am

Fontos gondolat hogy soha ne vetkezzunk onmagunk ellen. A beke es nyugalom onmagunkbol indul es sugaroz a vilag fele

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek